Már javában folyik a jövő évi büdzsé tárgyalása az Országgyűlésben. A legfontosabb kérdés mégis az, hogy a mostani körülmények között adottak-e a feltételek a 2021. évi költségvetés idő előtti véglegesítésére?
A válaszom az, hogy nem! A 2019. évi zárszámadás végleges számait még nem ismerjük, a 2020. évi időarányos adatok számos bizonytalansággal terheltek, s tartok attól, hogy a magyar gazdaság nyitottságából adódóan nagyobb figyelmet kell fordítanunk a körülöttünk zajló nemzetközi események Magyarországra gyakorolt hatására is. Magyarországnak is tiszteletben kell tartania a 2010. évtől alkalmazott európai szemeszter menetrendjét. Ennek lényege, hogy a tagországok minden év április 30-ig kidolgozzák a következő 4 évre szóló a konvergencia és a nemzeti reformprogramjaikat, majd június végéig számszerűsíteniük kell a bevételeket és kiadásokat tételesen tartalmazó költségvetésüket is, amelyet átadnak az Európai Bizottságnak. Ezt követően a közösségi törekvések és nemzetgazdaságoknak szóló ajánlások ismeretében októberben kell elfogadniuk végleges költségvetésüket. A magyar kormány eddig más menetrendet alkalmazott, de most – válsághelyzetben – minden racionális érv amellett szól, hogy legelőször a 2020. évi költségvetési törvény elkerülhetetlen korrekcióját végezzék el, majd rögzítsék a nagy valószínűséggel módosuló 2021. évi induló feltételekkel, s nemzetközi környezet törekvéseinek ismeretében véglegesítsék a jövő évi költségvetési törvényt. Ez az a megoldás, ami javíthatná a költségvetés megalapozottságát, s ami érdemi információkat adhatna a gazdasági szereplői számára is.
Mi az, ami leginkább jellemzi majd az előttünk álló 2021. évet?
Alapvetően egy válságkezelő költségvetés, visszafogott bevételi, még visszafogottabb kiadási előirányzatokkal. A helyzet ellentmondásosságát jól jellemzi, hogy a törvényjavaslat kidolgozói a jelenlegi válságot "V" alakúnak tekintik, eszerint az átmeneti visszaesés után hirtelen felugrás következik. Ennek azonban ellentmond a Pénzügyminisztérium által 2020-2024. évekre készített államháztartási mérleg, ami – a megszorítások fennmaradása miatt - egy elhúzódó válságkezelési periódust sejtet. Így aztán megmaradnak a kisadók, a kiskereskedelmet sújtó külön dók, és az önkormányzatokat 2024-ig fogja terhelni a megnégyszereződött szolidaritási adó, évente 160 milliárd forinttal. Emellett véglegesen központi adóvá válik a gépjárműadó is. Ugyanakkor továbbra is túlsúlyban lesznek a presztízsberuházások, amelyek kivitelezési üteme azonban még módosulhat. Viszont a jövő évi költségvetési törvényjavaslatból hiányoznak a szociális ellátórendszer működőképességét javító megoldások. Másként fogalmazva, "műemlékileg védett marad" az évek óta működtetett perverz újraelosztási rendszer.
Már az idei évvel is bajok lehetnek, elszállhat például a költségvetési hiány. A kormány a Konvergencia Programban nemrég magasabban, 3,8 százalékban jelölte meg az idei GDP arányos hiánycélt. Ez már tarthatónak látszik?
Szeretném remélni, de nem tartom valószínűnek. Helyzetünk reális megítéléséhez először is látni kellene a 2019. évi zárszámadás végleges adatait és áthúzódó hatásait, majd az idei optimista célokat szembesíteni szükséges a vírusválság okozta korrekciók következményeivel, amelyek egyrészt a bevételi oldalt mérséklik, másrészt kiadási többletekkel járnak. Az első öt hónap csak az eltérés kezdete, ugyanis a gazdasági teljesítmények adóalapot mérséklő hatása majd jelentős fáziskéséssel lesz mérhető, és ma még azt sem mondhatjuk ki, hogy túl vagyunk a válságon. Az Európai Unió Újjáépítési Alapjától remélhető pótlólagos források némileg enyhíthetik ugyan, de nem ellensúlyozzák a költségvetési kieséseket. Összességében úgy vélem, hogy nagy elővigyázatossággal kell kezelni minden 2020. évi prognózist.
Melyek az idei év nyitott kérdései?
Az első és talán legbizonytalanabb a magyar gazdasági növekedés ütemének megállapítása. A hazai hivatalos vélemények a plusz 3 és a mínusz 5 százalék között mozognak, az előbbi a jegybank, utóbbi szélső értéket a Pénzügyminisztérium közölte. Az Európai Bizottság ugyanakkor mínusz 7 százalékkal számol, míg a legfrissebb OECD előrejelzés mínusz 8 százalékos teljesítménycsökkenést vár. Az egymásnak ellentmondó prognózisok mögött a globális folyamatok szerepének eltérő súlyú kezelése, a válságkezelő intézkedések mértékének és hatékonyságának a különböző minősítése áll.
Miképpen hat mindez a költségvetési egyensúlyra?
Érdemes emlékeztetni arra, hogy a válságkezelésben ugyan fontos szerepet tölt be, ám az idei bevételek időarányos alakulását kedvezőtlenül érintik az adóbevallási határidők és egyben az adófizetési kötelezettségek későbbre halasztása, valamint a társasági adót és iparűzési adót érintő decemberi adóelőlegfeltöltési kötelezettségek eltörlése. Más bevételmérséklő, illetve forrásátcsoportosító intézkedések is születtek, gondoljunk csak illetékcsökkentésre, a közterületfoglalási díj elengedésére vagy a díjmentes parkolásra, de a romló gazdasági teljesítmények, illetve a foglalkoztatottsági mutatók mérséklődése miatt kevesebb folyhat be a társasági adóból, az áfából, a személyi jövedelemadóból, az iparűzési adóból, hogy csak néhányat említsek.
A kormányzat a gazdaságvédelmi akciótervre hivatkozva mélyen belenyúlt a 2020. évi költségvetésbe is. Látszanak már ennek az eredményei?
A bevételek és a kiadások közötti különbségeket az egyes költségvetési fejezetek közötti, illetve fejezeteken belüli átcsoportosításokkal, valamint a tartalékok mobilizálásával kezdték. Egyfelől az év egészére vonatkozó bevételi számítások, valamint másrészt a többletigények azt jelzik, hogy az eddig alkalmazott lépések az év második felében nem folytathatók, sőt, előbb-utóbb a presztízs beruházások kivitelezési ütemét is mérsékelni kell. Az sem zárható ki, hogy a költségvetés biztonságának erősítése érdekében külső forrásokat – elsődlegesen az Európai Unió Újjáépítési Alapját – is igénybe kell venni.
A válság időszakában megnőnek az állammal szembeni igények. A piaci szereplők mellett, mely területek jelentkezhetnek plusz forrásokért?
A lista hosszú, de az egyik ilyen terület az egészségügyi ágazat lehet, ahol – a korábban felhalmozott kórházi adósságállomány végleges rendezésén túl – pótlólagos forrásokat kell nyújtani a vírusválság többletköltségeihez: Például gondoskodni kell arról is, hogy a megemelkedett igénybevétel miatt elhasználódott eszközöket pótolják, de döntést kellene hozni a már-már feledésbe merült szuperkórház ügyében is. S akkor még nem beszéltünk egy második fertőzöttségi hullám következményeiről. Emellett a kényszerűségből alkalmazott „távoktatás” egy ideig feledtette ugyan velünk az oktatási intézmények működési gondjait, ám az oktatás szeptemberi beindulásával a hiányosságok hirtelen fognak nyakunkba szakadni.
Az Európai Unió tagállamainak többsége már az euróövezethez tartozik, s több ország már bejelentette csatlakozási szándékát, Magyarország eddig nem jelölt meg céldátumot. Várható ebben változás?
A világgazdaságban zajló átrendeződés és az Európai Unió belső vitáinak ismeretében talán nem a legjobb pillanatban merül fel ez a kérdés. A felelős választ pedig még tovább nehezíti az Európai Központi Bank elmúlt napokban közzétett jelentése a nem euró övezethez tartozó országok. Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Románia és Svédország felkészültségéről, amelyben hazánk az infláció, a GDP arányos költségvetési hiány, a GDP arányos bruttó államadósság, az árfolyam, a hosszú távú kamatlábak tekintetében nem a legjobban szerepel. Voltunk már ennél jobbak is! Az euróövezeti csatlakozáshoz szükséges feltételek teljesítése azonban nem elsődlegesen szakmai, hanem politikai szándék kérdése. Mérlegelni kellene azt, hogy az Európai Unió, kimondva, vagy kimondatlanul, ma már kétsebességes, és az első körben – eltekintve most a vírusválság megosztó következményeitől – az euróövezeti tagországok vannak. Erre a körre a 2021-2027. évekre külön közösségi program, külön költségvetés, külön statisztikai számbavétel készül, s az euróövezeten kívüli országok – markánsan fogalmazva – a maradékelv alapján részesülhetnek a közösségi forrásokból. Most az új uniós gazdasági ciklus közösségi programja melletti elkötelezettségen túl, a magyar kormánynak ki kellene mondania az euróövezeti tagsághoz történő csatlakozási szándékát is ebben az időszakban, és prioritást kellene adnia a csatlakozási feltételek megteremtésének. Meggyőződésem, hogy ez egyfelől nem nemzeti áldozatvállalás, hanem nemzeti érdek, más nézőpontból viszont – átvitt és konkrét értelemben – csak így maradhatunk hitelképesek.
