Felhívott a napokban valaki, hogy megvilágítanám-e neki néhány szóban a kormány energia- és klímapolitikai fordulatának lényegét. Nincs sok ideje, mondta, de dolgozik egy anyagon, amihez kellene, hálás lenne a gyors segítségért. Végül is sokkal gyorsabb lett, mint várta: nincs semmiféle zöld fordulat.
A miniszterelnök a februári évértékelőjén – az elmúlt száz és legsikeresebb tíz évének bemutatása és az új aranykor fölvázolása között (emlékezzünk: napokkal azután mindent letarolt a vírus) jelentette be, hogy a Fidesz a zöld térfelet is elfoglalja, és aki fenntarthatóságot, klímavédelmet, élhető jövőt stb. akar, annak ezentúl nem kell máshol keresgélnie, mert megtalálja a kormánypártnál. Nos, azóta eltelt újabb négy hónap (mármint ahhoz a 118-hoz képest újabb négy, amelyben Orbán vezetésével a hatalom semmit sem tett a legégetőbb környezeti problémák megoldásáért, viszont rengeteget tett a súlyosbításuk érdekében), láthatjuk az úgynevezett változást.
2010-ben, amikor hatalomra kerültek, atomerőművekben akarták megtermelni az energia nagy részét – ma is ugyanez a helyzet. Akkor nagyon szépeket írtak a megújulókról – most a szélerőműveket tiltják, a napelemeket büntetőadóval sújtják. Ezt nevezhetjük ugyan fordulatnak, de semmiképen sem a zöld irányba. Mi lenne akkor az új direkció? A Mészáros Lőrinctől aranyáron megvett szénerőmű, amiben majd gázt és/vagy hulladékot fognak égetni? A magyar lignit – a legszennyezőbb szénféleség – mint stratégiai energiatartalék? A lakások hőszigetelésétől elvont és az állami intézményrendszerben eltűnő EU-támogatás? Európa legnagyobb kormányzati autóflottája? A VW-csoportnak adott dízel-amnesztia?
Csattanó nincs, csak tanulság: legközelebb akkor vegyünk komolyan egy újabb nagyívű Fidesz-víziót, ha már legalább az első, a polgári Magyarország megvalósult.