A Neue Zürcher Zeitung legutóbbi vasárnapi kiadásában interjút közölt a tekintélyes amerikai író-újságíróval, George Packerrel, aki kijelentette: Donald Trump autoriter vezetővé kíván válni. A rasszizmusellenes tüntetések kezdetén tanúsított magatartását pedig Nicolae Ceausescu román diktátor végnapjaihoz hasonlította, aki még kivégzése előtt is azt sugallta, mindent az ellenőrzése alatt tart, pedig már szétesett a „birodalma”. Az Egyesült Államokban azonban elég erős a fékek és ellensúlyok rendszere, amit a már határokon átívelő tömegmozgalom is mutat. A tüntetők nemcsak a rasszizmus ellen vonulnak az utcára, a demokráciát is féltik.
A történelem már számos alkalommal bizonyította, mennyire veszélyes következményei vannak annak, ha egy vezető talpnyalókkal veteti körbe magát, hiszen fogalma sincs arról, mi van a falak mögött, hogyan éreznek, gondolkodnak az emberek. Az Egyesült Államokban, ha máskor nem is, a novemberi elnökválasztáson vissza lehet forgatni az idő kerekét; a transzatlanti kapcsolatokban azonban olyan sebek keletkeztek, amelyeket nehéz lesz begyógyítani. Nemzetközi felmérések szerint Nyugat-Európában minden korábbinál rosszabb az Egyesült Államok megítélése, s egy friss berlini közvélemény-kutatás is azt igazolja, a németek nagyobbik része már nem tekint igazi partnerként az Egyesült Államokra.
Trump képtelen felfogni, hogy a hagyományos szövetségek felrúgásával milyen súlyos károkat okoz az egész világnak. A régi partnereket semmibe sem veszi. Még a német kormánynak és a NATO-főtitkárnak is a lapokból kellett értesülnie arról, hogy az Egyesült Államok várhatóan kivonja a Németországban szolgáló amerikai katonák egy részét.
Európa nem várhat az amerikai elnökválasztásra. Bár Joe Biden demokrata elnökjelölt esetleges győzelme után az élet, ha lassan is, de visszaállhat a régi kerékvágásba, de Európának, élén Berlinnel, fel kell ismernie: mielőbb a kezébe kell vennie az irányítást, védelmi szempontból is, mert ki tudja, helyreáll-e valaha a régi szövetségi rendszer.