Orbán Viktor már a járvány kezdetén kijelentette, hogy „az idei turizmusnak kampó”. Ez a jóslata sajnos tökéletesen bevált; a legfrissebb statisztikai adat szerint a turizmus forgalma 99 százalékkal visszaesett, azaz gyakorlatilag megszűnt. Ehhez képest joggal lett volna elvárható, hogy a nagy csinnadrattával beharangozott „gazdaságvédelmi akcióterv” keretében az egyik első intézkedés annak a sokezer embernek a megsegítése legyen, akik kizárólag a turizmusból élnek. Nem így történt, sőt: járvány ide vagy oda, az állam a nulla jövedelemből követeli az őt illető fix sarcot.
Március 23-án kelt az a kormányrendelet, amely felsorolja többek között azokat a vállalkozásokat, amelyek márciustól júniusig mentesülnek a kata fizetése alól. Ebben huszonhat tevékenységi kör szerepelt a fodrászoktól a szálláshely-szolgáltatókig. Hogy milyen megfontolás alapján választották ki őket, és főleg miért maradt ki sok más érintett, azt csak a magasságos tudja. A kiválasztottak között nem szerepeltek az idegenvezetők, utazásszervezők, utazásközvetítők, akiknek a jövedelmét a járvány lenullázta. Erről március 27-én „Slendriánok” címmel írtam a Népszavában. Utóbb el is szégyelltem magam, mert közben március 26-án megjelent a módosító rendelet, amelyből úgy tűnt, hogy a kormány belátta, a kapkodás nem vezet jóra.
Nem kellett volna restelkednem. Kiderült, hogy az utazásszervezők, utazásközvetítők közül csak a kisvállalkozói adó hatálya alá tartozó vállalkozások kerültek a kiválasztottak közé. Az a több ezer egyéni vállalkozó, akik önfoglalkoztatóként többnyire kata szerint adóznak, megint kimaradtak – ki tudja, milyen megfontolás alapján. A fennálló helyzet tehát változatlanul az, hogy azokat (helyesen) mentesítették az adófizetés alól, akiknek a járvány folytán csökkent, de van jövedelmük; akiknek pedig egyáltalán nincs, azoktól az állam elvárja a havi ötvenezer forint adót. Ráadásul amíg a március 1. előtti adókötelezettségre fizetési moratóriumot hirdettek, addig az ezt követő – tehát éppen a járvány időszakára eső – kötelezettségre ez nem vonatkozik. Persze az idegenforgalomból élők is megtehetik, hogy „beadják az ipart”, és beállnak a munkanélküli segélyt várók sorába. Ez viszont kizárja, hogy ha egy árva turista mégis előkerülne, kiszolgálják. Érthetetlen módon a hasonló eset a többi, kiválasztott szakma esetében nem zavarja a kormányt.
Persze vannak a turizmus „kárvallottjai” között olyanok, akik nem panaszkodhatnak. Például Mészáros Lőrinc szállodáinak felújítását több mint tizenhétmilliárddal támogatja a kormány.