Kezét a kezembe veszem, már ha engedi – mondja Anton Pavlovics Csehov író Olga Knyipper színésznőnek, illetve írja. A Madách Színház nem tétlenkedik, ügyes marketingfogással új produkciót kínál, amelyet a művészek saját otthonukból játszanak. A fenti idézet pedig Carol Rocamora Örökké fogd a kezem című művéből való, amelyet 2001-ben mutattak be Londonban és most a Madách Színház online szállítja a képernyőnkre. A darab - nevezzük annak, merthogy inkább sajátos mozaik, töredék - az író és a színésznő, akit Csehov feleségül is vett, levelezésére épít. Hat évig éltek távházasságban és több mint négyszáz levelet írtak egymásnak. Csehov Jaltában élt, a nála nyolc évvel fiatalabb Olga Moszkvában. Nyáry Krisztián irodalomtörténész nem szólt ugyan róla az előadás előtti bevezetőjében, hogy Magyarországon született már színpadi adaptáció, Radnai Annamária és Kiss Csaba jóvoltából ezekből a levelekből is, Csehov szerelmei címmel, de ott az író számára legfontosabb három nő alak szerepelt. Évekkel ezelőtt az Új Színházban játszotta Kulka János és Györgyi Anna, sőt a szöveg kötetben is megjelent.
A mostani találmány, hogy a Madách Színház produkciójában művészházaspár játszik művészházaspárt. Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter sok időt töltöttek már együtt a színpadon, gyakori partnerek, a saját otthonukból azonban még nem játszottak. Szirtes Tamás a körülmények miatt online rendezte az előadást, amely tényleg távszobaszínház, annak minden előnyével és hátrányával. Az alapanyag sem segíti ebben a helyzetben a színészeket, mert egyrészt leveleket kell felolvasniuk, vagy idézniük, másrészt olykor a mű átvált dialógusba, amely mégis igényli az interakciót. Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter főként egymás mellett ülve, egy polgári szoba belsőben adják közre a leveleket.
A darab világa nagyon izgalmas, hiszen feltűnik a századfordulós környezet és leginkább a színházi miliő. Anton és Olga a Sirály felolvasásán ismerkedtek meg, egy pillanat és egy pillantás mindent eldöntött közöttük. A szakmai barátság szenvedélyes szerelembe és házasságba torkollott. De - ahogy Nyáry fogalmazott- a történet alapvetően egy halálosan beteg középkorú férfiról és egy ünnepelt színésznőről szól. Nagyon szerették egymást, de az író betegsége, a kényszerű távolság, az életmódjuk fizikailag mégis szétválasztotta őket. Maradtak a levelek, azokban viszont bátran kitárulkoztak. „Egy emberöltőnyi szerelem hat évben sűrítve.” Megjelenik az írásukban a sajnálat, az önsajnálat, a féltékenység. A szakmai és a magánéleti féltékenység egyaránt. Nehezen feledhető Nagy-Kálózy Eszter egyik mondata, amikor arról mesél, hogy a Moszkvai Művész Színházban Jelenát játszotta a Ványa bácsiban, de amikor Csehovhoz utazott, szerepébe beugrott az igazgató, Sztanyiszlavszkij felesége, akkor bizony nem volt túl boldog. Nagy-Kálózy ebbe a néhány pillanatba a saját színésznőségét is belesűrítette. Akkor a legjobb az előadás, amikor mindketten figyelhetnek egymásra, valóban közelebb kerülhetnek a másikhoz, de többnyire dramaturgiailag elnagyolt, egymásba mosódó mozzanatokat kell tolmácsolniuk. Öröm a Madách Színház kezdeményezése, a jól érzékelhető hiányok ellenére is, mert fokozza a kedvet arra, hogy újra élő színházat lássunk.
Infó: Carol Rocamora: Örökké fogd a kezem, Madách Színház
Rendező: Szirtes Tamás
Fordította: Csukás Barnabás, Csukás Márton
Zeneszerző: Gulyás Levente
Játsszák: Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter
A Budapesti Távmozi keretében követhető az interneten.
