A békefolyamat nem jelenti azt, hogy a tálibok letérnek a dzsihád (szent háború) útjáról - nyugtatott meg frissen kiképzett öngyilkos merénylőket Sziradzsuddin Hakkáni. Az iszlamisták alvezére, az apja által alapított Hakkáni-hálózat első embere hangüzenettel üdvözölte a harcosokat a tiszteletükre rendezett ünnepségen. Úgy fogalmazott: “senkinek nem szabad félreérteni a politikánkat és a tárgyalásokra való hajlandóságukat; nem kellene arra számítaniuk, hogy a tálibok feladják a dzsihádot és katonai erejüket.” Az iszlamisták másik alvezére, az Egyesült Államokkal februárban aláírt békeszerződés főtárgyalója, Abdul Gáni Baradar szintén hangüzenetben ígérte azt a harcosoknak, hogy ők lesznek Afganisztán majdani iszlám rendszerének védelmezői. A propagandavideóban közzétett beszédek a szélsőségesek hivatalos álláspontját tükrözik: céljuk továbbra is a hatalomátvétel és az ország iszlamizációja, vagyis lényegében semmi sem változott a Washingtonnal megkötött egyezség hatására. Mindezek alapján erősen megkérdőjelezhető elhivatottságuk az afgánközi béketárgyalások sikere iránt, ahogyan kétségek merülnek fel más vállalásaik kapcsán is.
Vitathatatlan, hogy a tálib mozgalom a - dohai megállapodásnak megfelelően - beszüntették a külföldi erők elleni támadásokat. Az amerikai kormányzat másik legfontosabb elvárása, az Egyesült Államokra veszélyes terrorszervezetek kiszorítása iránti elköteleződésük viszont nem annyira egyértelmű. Egy kedden nyilvánosságra hozott ENSZ jelentés alapján ebből a szempontból a szélsőségesek közé tartozó Hakkáni-hálózat tűnik a leggyengébb láncszemnek, amely még az Iszlám Állam (Daes) egyes afganisztáni merényleteiben is közreműködött. A helyzetet árnyalja, hogy a tálibok mindeközben aktívan harcolnak a Daes ellen. Az iszlamisták teljes szervezetét illetően inkább az Al-Kaidával ápolt szoros viszony okoz problémákat, mivel az személyes kötődéseken (barátságon, házasodáson) és ideológiai szimpátián is alapul. Az ENSZ megfigyelői ezért arra következtetnek, hogy komoly belviszályhoz, akár a mozgalom kettészakadásához is vezethet, amennyiben a vezetés az Al-Kaida ellen fordul.
A tálibok alaptalannak és előítelésnek nevezték a szóban forgó ENSZ-jelentést. Az iszlamisták szóvivője, Zabihullah Mudzsáhid azt állította: a február egyezséggel összhangban nem fogják hagyni, hogy Afganisztán területén bárki más országok elleni támadásokra gyűjtsön pénzt, vagy képezze ki a harcosokat.
Amennyiben a dohai békeszerződés beváltja a hozzá fűzött reményeket vagy legalábbis látszólag teljesül, akkor az jelentősen növelheti Donald Trump újraválasztási esélyeit novemberben, mivel az elnök a 19 éve tartó afgán konfliktus lezárást ígérte. Mindez azonban úgy tűnik rányomja a bélyegét a washingtoni kormányzat helyzetértékelésére. Zalmay Khalilzad az Egyesült Államok afganisztáni különmegbízottja például a héten úgy nyilatkozott, hogy a megállapodás eddigi eredményei igazolják Washington törekvéseit. A diplomata azt állította, hogy a tálibok az Al-Kaidával történő szakítás érdekében is tettek lépéseket, de arról nem beszélt, hogy pontosan mit ért ezalatt. Khalilzad hangsúlyozta: folyamatosan figyelik, hogy az iszlamisták betartják-e a februári egyezséget, és csak ennek függvényében hajtják végre a válallt csapatkivonásokat. Az amerikai különmegbízott elismerte, hogy az afgánközi béketárgyalásokon komoly nehézségek és kihívások várhatóak, de kifejezte abbéli reményét, hogy végre elindulhat a folyamat.
Az afgán kormány és a tálibok eredetileg március közepén ültek volna tárgyalóasztalhoz, de egy - Washington által, Kabul jóváhagyása nélkül vállalt - fogolycsere körüli nézeteltérések miatt máig nem kezdődtek el az egyeztetések. A vita azóta sem rendeződött. A békefolyamat szempontjából azonban reménykeltő fejleménynek számít, a ramadán végére, a három napos Id Al-Fitr idejére a tálibok által meghirdetett, és kölcsönösen betartott tűzszünet. Noha az iszlamisták az ünnep után újrakezdték az afgán biztonsági erők elleni támadásokat, a kabuli kormány szerint jelentősen mérséklődött az erőszak az előző időszakokhoz képest. Mindazonáltal a tálib vezetők nyilatkozatai és kötődései fényében mindez inkább szemfényvesztésnek tűnik.
