A földön kívüli intelligencia kutatásának tudományága, a SETI óriási segítséget kap Kínától: az ország vezető SETI-kutatója, Csang Tung-csie bejelentette, hogy 2020 szeptemberétől a Kujcsuo tartományban található FAST, a világ legnagyobb rádióteleszkópja is elkezdi kutatni az idegen életjelek keresését. A projektről Galántai Zoltán jövőkutatót, tudomány- és technikatörténészt, írót kérdeztük, akit tavaly novemberben vettek fel a Nemzetközi Űrkutatási Akadémia SETI Bizottságba. Ez a szervezet azokat a tudósokat tömöríti, akik a feltételezett földönkívüli civilizációk kutatásával és az ezzel kapcsolatos problémákkal foglalkoznak.
„Az akadémiát Kármán Tódor alapította a hatvanas évek elején, ennek SETI Bizottsága képviseli ezen a területen a legmagasabb tudományos elkötelezettséget. Akkoriban jutott el a tudomány oda, hogy meglett az eszköze, a rádiótávcső ahhoz, hogy megkísérelje igazolni a több száz éves elképzelést, léteznek rajtunk kívül értelmes lények az univerzumban. Két periódusra osztható a SETI működése, az első nagyjából a Szovjetunió összeomlásáig tartott, ekkoriban és ezen a területen a szovjetek és az amerikaiak nagyon jól együttműködtek, azonban az amerikai gondolkodás dominált: készítsünk egy nagy rádiótávcsövet, pásztázzuk az eget és egyszer csak rábukkanunk értelmes lények által kibocsájtott jelekre” – magyarázza Galántai Zoltán. ,,Ezzel a felfogással az volt a gond, hogy feltételezte, nem lesz probléma, ha észlelték a jeleket. A szovjetek szerint először az elméleti alapokkal kell foglalkozni: keressünk jeleket, de előbb tisztázzuk, mit és hogyan. Egy hasonlat szerint a SETI akkoriban tűt keresett a szénakazalban, de nem tudták, hogyan néz ki, acélból van-e egyáltalán, vagyis fémdetektor kell-e egyáltalán a kereséséhez. A 2000-es évekig leginkább csillagászok foglalkoztak az értelmes élet kutatásával, ami olyan, mintha a fémdetektor feltalálói, akik azután, hogy ókori pénzeket találnak, régésznek tartanák magukat.
Az utóbbi másfél évtizedben erősödtek fel azok az irányzatok, melyek más tudományterületeken is elkezdtek a földön kívüli élet problémájával foglalkozni, ilyen például az antropológia, vagy a régészet. A NASA szerint a jelek távolról, vagyis a múltból érkeznének, ezért érdemes a régészet eszköztárát bevetni, hogy kiderítsük, miről van szó. Kicsit vulgárisan fogalmazva, mivel hatvan éve nem találunk semmit, egyre nyilvánvalóbb, hogy nem az az egyszerű megoldás, hogy 'belenézünk' a rádiótávcsőbe és egyszer csak látjuk a jeleket. Nekem az a véleményem – és ez a SETI-ben még ma is a kisebbségi nézet –, hogy az evolúció nem feltétlenül vezet el az értelmes élethez. Az evolúcióbiológusok is azon az állásponton vannak, hogy az élet megjelenése nem szükségszerűen vezet el az értelemhez” – fejti ki a szakember.
Az új kínai távcső mindenesetre hatékony „fémdetektor”, egy év alatt annyi pulzárt találtak vele, mint az összes többi más rádióteleszkóp együttvéve. Az igazán érdekes kérdés azonban az, hogy a kínaiak melyik értelmezést követik, vagy esetleg egy sajátot alakítanak-e ki. A SETI kezdetektől nyílt együttműködésen alapult, és ha Kína válik a szuperhatalommá a földönkívüli élet keresésében, kérdés, vajon mennyire lesznek hajlandók megosztani az információkat, ki fognak-e várni, vagy megkockáztatják, hogy egy eredményt idő előtti nyilvánosságra hozzanak: vagyis hogyan fogják kezelni az adatokat és azok megosztását. „A SETI-vel mindettől függetlenül két alapvető probléma van: az egyik, fogunk-e valaha is bármit észlelni, amit idegenektől származó jeleknek tarthatunk, a másik, hogy ha a kiderül, fogtunk ilyet, abból nem következik, hogy meg tudjuk fejteni. Egy ismeretlen földi írásról pontosan tudjuk, hogy mesterséges eredetű, de ettől még nem vagyunk képesek dekódolni. Ha nincsenek pontok, ahol mintegy bele tudjuk fúrni magunkat az üzenet felszíne alá, mint az a Rosette-i kő esetében történt – amire háromféle jelrendszerrel vésték fel ugyanazt a szöveget –, akkor annak értelme rejtve marad számunkra” – összegzett Galántai Zoltán.
