Az évtizedek során könyvtárnyi irodalma a született a „just in time” rendszernek, amely szó szerinti fordításban ugyan „éppen időben”-t jelent, de szellemes magyarítással jobban illik rá a karcsúsított gyártás meghatározás. Ennek lényege, hogy a cégek nem készleteznek, a szükséges alkatrészek közvetlenül azelőtt érkeznek meg, mielőtt szükség lenne rájuk. Az eljárás világszerte elterjedt, elsősorban az összeszerelő üzemként működő autógyárakban. Bevezetésekor dörzsölték is a markukat a cégtulajdonosok, hiszen némi szervezéssel jelentősen csökkenthették a beruházási költségeket.
És a just in time „békeidőben”, ha jól is csinálták, kiválóan működött. A tőkések le is vonták ebből azt a következtetést, hogy elég, ha a termelő- és szolgáltató vállalataiknak az éppen szükségesnél alig több pénzt utalnak át, éljenek meg a folyó bevételeikből. A 2008-2009-es világválság időszakában azonban egyszer már keserűen megtanulhatták, hogy ez a recept a krízisek idején nem működik. Néhány hetes kényszerű leállás már a multinacionális cégeknél is súlyos gondokat okoz. Korántsem véletlen, hogy az újraindulást csak fokozatosan tudják végrehajtani, ha egyáltalán képesek rá. Európa legkiterjedtebb hálózattal bíró légitársaságának a léte is attól függ, hogy anyaországa kormányával sikerül-e egyezségre jutnia a támogatásról. Nem nehéz megjósolni, hogy – sok más mellett – 2020 a légitársaságok tömeges csődjének éve is lesz. De hasonló cipőben járnak a járvány okozta gazdasági sokk által leginkább sújtott más iparágak is.
S természetesen nincs ez másképpen Magyarországon sem, amely adottságai folytán jórészt a nemzetközi termelési láncok részeként működik. A kormány meg is hirdette versenyképesség-növelő beruházási programját, amellyel precíz számításaik szerint pontosan 122 ezer munkahelyet lehet megtartani. S miután az illetékes miniszter elbúsongta, hogy csak magunkra számíthatunk, az is kiderült, hogy ez az oly sokat átkozott Európai Bizottság támogatása nélkül aligha mehetne.
Amikor a multik igazgatóságai ezekben a hetekben azt számolgatják, hogy még meddig elegendőek a tartalékaik, mely üzletágaikat állítsák le, akkor jó tudni, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások helyzete még ennél is rosszabb. Egyik hazai bankunk, amely jogosan aggódik amiatt, hogy legkisebb céges ügyfelei fizetésképtelenné válnak, azzal szembesült, hogy közel a felüket súlyosan érintette a hirtelen leállás, és már több mint 60 százalékuk megszorító intézkedéseket vezetett be a károk mérséklésére. A cégek harmada – saját bevallása szerint – csupán egy-két hónapra elegendő pénzügyi tartalékkal rendelkezik, a turizmusban érdekelt kuncsaftok 85 százaléka pedig arról adott számot, hogy visszafordíthatatlan vagy súlyos veszteség érte a hirtelen leállás következtében.
Az első negyedéves GDP adatok szerint szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás forgalma még kerek 5 százalékkal emelkedett. Ez az, amit mostanra egy szuszra elfújt a járvány utálatos szele. Erre aligha mondhatjuk: just in time – éppen időben jött.