Még sohasem került ennyire közel Orbán Viktor ahhoz, hogy megszabaduljon az önkényuralmi törekvéseit korlátozó uniós kontrolltól. Nem sokkal azt követően, hogy a német alkotmánybíróság precedensértékű döntésével felülbírálta az EU Bíróságának egy korábbi döntését, ifj. Lomnici Zoltán kormánypárti alkotmányjogász máris felvetette: a taláros testület hazánkban is felülírhatná a luxembourgi jogi grémiumnak a magyarországi tranzitzónát elmarasztaló ítéletét.
Az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó plenáris ülésén Vera Jourová pedig századszor is azt válaszolta az EB tétlenségét bíráló képviselőknek, hogy a Bizottság egyelőre nem indít kötelezettségszegési eljárást Budapest ellen. A magyar koronavírus-törvény rendelkezéseit a magyar politika kontextusában kell értelmezni – fűzte hozzá az európai értékekért és jogérvényesülésért felelős biztos. Jourová ominózus megjegyzését viszont nehéz másként értelmezni, mint hogy a brüsszeli bürokraták ma is hideglelősen rettegnek az uniós vagy akár a nemzetközi jog érvényesítésétől a renitens tagállamokban.
A helyzet kísértetiesen emlékeztet engem a hazai demokraták egy elvetélt kísérletére kilenc esztendővel ezelőtt. A Szabadság és Reform Intézet 2011 őszén beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, mert úgy vélték, a hatalom kizárólagos megragadására törekszik a második Orbán-kabinet, ami ellentétes az Alaptörvénnyel. Prókátori csűrés-csavarással a bírók végül elutasító végzést hoztak; indoklásuk központi eleme annak megállapítása volt, hogy a szóban forgó alapítvány hatásköre nem terjed ki ilyen jellegű panasztételre. A törvényesség őreként működő testület szemmel láthatóan nem tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a „második rendszerváltozást” meghirdető Orbán Viktor jogtipró intézkedéseinek meghozatala közben kínosan ügyelt a jogszerűség látszatára.
A hatalom kizárólagos megragadása a miniszterelnök részéről az azóta eltelt kilenc évben de facto megvalósult, de jure azonban idén március végéig parlamentáris demokrácia volt Magyarország. Ezen változtatott a koronavírus-járvány ürügyén meghozott felhatalmazási törvény, mely lehetőséget adott Orbán Viktornak az ellenzéki vezetésű önkormányzatok átlátszó indokokkal történő kivéreztetésére, illetve arra, hogy a végrehajtó hatalom fejeként revánsot vegyen a kormányzati gyámkodásra tavaly októberben nemet mondó budapestieken.
A karlsruhei testület verdiktje, mely a nemzeti jogot az uniós fölé helyezi, éppen ezért rossz üzenet a hazai demokraták számára. Nem mintha Orbán Viktor mindig végrehajtaná a bíróságok ítéletét; gondoljunk az Iványi Gábor egyházának Strasbourgban megítélt kártérítésre, melyet csak többszöri felszólításra folyósított a kabinet, vagy a roma gyerekek szegregációja miatt kiszabott jóvátételre, melyet a Kúria döntése ellenére vonakodik kifizetni a NER részét képező tankerület. Ha viszont a nemzeti jog felülírhatja az Európai Unió Bíróságának ítéleteit, az Orbán Viktorhoz hasonló autokraták számára szabad lesz a vásár. És jogharmonizáció híján az egységes Európa is álom marad.
A szerző publicista