„A Magyar Nemzeti Írószövetség Egyesület nem azért jött létre, hogy tisztán csak szépirodalmi problémákkal foglalkozzon. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a közéletünk lehetetlenné teszi a nyugodt elmélyedést a művészi alkotás folyamatában. Ugyanis hamis előfeltevéseken alapuló államformánk minden gonosz kísérletnek is tápot ad! Például arra gondolunk, hogy ha valaki magyargyűlölőnek születik meg, ugyanolyan jogot formálhat a politikai élet alakítására, mint azok, akik szeretik a hazájukat.” (Részlet Kiss Irén: Dokumentum megalakulásunkra c. Facebook-bejegyzéséből.)
Erős kezdés, gratulálok hozzá Kiss Irénnek, aki a Magyar Nemzeti Írószövetség Egyesület zászlaját a magasba tartotta, mit sem törődve azzal, hogy ebben a magasságban már olyan magyargyűlölő szelek fújnak, amelyek e nemes anyagot tépni, szaggatni, dobálni fogják, kemény rúdját eltörik, hamarosan megerősítik tehát a szomorú zászlóanyát abban a meggyőződésében, hogy őellenük a magyargyűlölők, bárkik is legyenek azok, már akkor összeesküdtek, mielőtt ők egyáltalán megalakultak volna.
Az idézett mondatok titka, ereje és nem túl nehezen kibontható csodája egyébként abban rejlik, mint minden nacionalista demagógiáé: az érzelmi azonosulás vagy elutasítás kényszerét a nemzeti érzésre alapozva váltja ki az olvasóból, teljes mértékben függetlenül attól, hogy a szöveg amúgy merő ökörség.
– Ha igazi magyar vagy, akkor velünk tartasz – lényegében ennyit állít Kiss Irén, mint minden demagóg nacionalista, nem adván definíciót vagy eligazítást arra nézvést, hogy ki a magyar, és milyen egy általa elképzelt magyargyűlölő a valóságban. Ami ezen túlmenően Kiss Irén szövegének gondolati magvát illeti, az nincsen neki. Abból az egyszerű felismerésből ki lehetett volna indulni, hogy mivel önként senki sem akar diláttánsokhoz csatlakozni, a Magyar Nemzeti Írószövetség Egyesület tagjai kénytelenek az általuk feltálalt dilettáns ökörséget piros-fehér-zöld szószba mártani, hogy fogyaszthatóbbnak és emészthetőbbnek tűnjék – de hát ezt nem írhatták le. Nem lett volna olyan érdekes, mint a nemzetközi hatalmakkal összejátszó, az igaz magyar tehetségeket a pálya szélére rúgó magyargyűlölő figurája, aki nem akarja hagyni, hogy a Magyar Nemzeti Írószövetség Egyesület tisztán csak szépirodalmi problémákkal foglalkozzék, és nyugodtan elmélyüljön a művészi alkotásnak a hogyhívjákjában, a folyamatában.
Mondjuk, jobb is. Képzeljük csak el, ha a Magyar Nemzeti Írószövetségnek volna egy nyugodt órája, amikor magába nézve elmélyül – még a végén megpillantana odabent valamit, aminek a látványa ezerszer fájdalmasabb, mint egy született magyargyűlölő harapása, és ez a valami nem más, mint az üresség. Érthető, hogy ezt az ürességet az új egyesület kitölteni igyekszik, de azt előzőleg azért végig lehetett volna gondolni, hogy a semmi megtöltése a nagy semmivel nem fog menni. Ebből ugyanis az fog következni, hogy Kiss Irén szomorú zászlóanya lesz, és ezt a magyar nemzet nem akarhatja. Ébredj, magyar!