A Neoton kezdetben gyártotta a hasonló hangzású szerzeményeket: a Nekem eddig Bach volt mindennel kezdte, majd az aranylemezzé váló Kell, hogy várj után a Ha érteném, mit mond a széllel folytatta. A nagy trouvaille-ról Balázs Fecó máig azt mondja: „A magyar popzene gyöngyszeme. A Kell, hogy várj-nak csak egy hibája van. Hogy nem én írtam.” Balázs akkortájt a Neotonban játszott Galácz Lajossal, Som Lajossal és a szerző-gitáros Pásztor Lászlóval együtt. A dal szövegét az az S. Nagy István vetette papírra, aki minden magyar beategyüttes születésénél ott volt: ő jegyezte Szörényi Leventével a Rohan az időt (Koncz Zsuzsa és az Illés), Zoránnal az Édes éveket (Metró), Presser Gáborral az Azt mondta az anyukámat (Omega), Fenyő Miklóssal a Csavard fel a szőnyeget című, máig táncba hívó partidalt (Hungária). Ám – tudomásom szerint – S. Nagy szerepe a bandáknál mindenekelőtt abban mutatkozott meg, hogy bevezette a beatnikeket-rockereket a rádióstúdióba és a lemezgyárba. Fenyő nótájából például egy sor volt az övé: a „holnap lesz a nagytakarítás”. (Az eredeti részlet így szólt: „a szomszédoknak nincs beleszólás”.)
Abban az időben Pásztor, a Közgazdaság-tudományi Egyetem aulájában, illetve az intézmény Makarenko utcai klubjában játszó Neoton vezetője arról beszélt: „Nem lehet tudni, merre tart a beat.” Együttese ennek megfelelően 1970 nyarán az Omegával, 1972-ben Korda Györggyel szerepelt az Országos Rendező Iroda turnéján, míg 1971-ben a Tremeloes előzenekaraként koncertezett a Kisstadionban. A Tremeloes, amely júniusban és júliusban is fellépett a zuglói szabadtéren, jól tartotta magát: 1970-es Me and My Life című dala a kor nagy számai közé tartozott, negyedik volt a brit listán. Itthon ekkoriban már sorra adták ki a bódító beatalbumokat, igaz, olyan kislemezek is napvilágot láttak, mint a Bergendy-zenekar Zimezum-adaptációja, valamint Nádas–S. Nagy örökbecsű szerzeménye Aradszky László felejthetetlen tolmácsolásában: „Mikor a tarhonya virágzik, a csókod akkor lesz hiánycikk...”
A Neoton nemcsak idehaza, hanem Ghánában és Nigériában is turnézott, Balázs pedig már Hammond-orgonán játszotta a Procol Harumtól az A Whiter Shade of Pale-t, a Deep Purple-től a tízperces Child in Time-ot, a Uriah Heeptől a hasonlóan hosszú, ugyanolyan érzelmes-rockos July Morningot. (Addig a melegben mindig elhangolódó, „szúnyogirtónak” csúfolt keletnémet Matadoron verte a billentyűket.) Az afrikai túra aztán szétszakította az együttest, mert hazafelé a csapat megnézte a Black Sabbath amszterdami lemezbemutató koncertjét, s a buli olyan hatást tett a nézőtéren ámuló muzsikusokra, hogy az élmény már az Il-18-as Malév-gépen megalapozta a Taurus Ex-T létrehozását. Ferihegyen omegások várták a Neotont, hogy az LGT-hez szegődő Laux József helyére magukhoz csábítsák Debreczeni Ferencet, így került a Taurus-kvartettbe – Balázs, Som, valamint a Sakk-Matt-os gitárművész Radics Béla mellé – a metrós Brunner Győző. (Radicsot egyenesen a pártba és a kormányba delegálta volna a felhevült publikum...) A Neotont, amelyben Balázst Jakab György, Somot Tiboldi János váltotta, megbírálta egy hetilap lelkes bajai férfi olvasója: „Egy éven belül tizenöt válaszborítékos levelet írtam hozzájuk, de nem válaszoltak. Lehet, hogy azért, mert nem vagyok csaj?”
A Taurus az Omega 10 000 lépése után tízezer ember előtt mutatkozott be, és ezer mérföldnyi útról énekelt a budai Ifiparkban. Játszotta az Anyám, vigasztalj engem című, Child in Time-os hangulatú nótát is, amelyet aztán a Korál vett lemezre. Ám arról, hogy korabeli kedvenceim egyike, az Ezer mérföldnyi út korongra kerüljön, máig csak azt mondogathatom magamnak: kell, hogy várj...
