Egy éve ismét nézhetünk Családi kört. Ha még nem lenne elegünk saját családi körünkből. Bár talán már mindannyiunknak eszébe jutott, amit tisztesen reggeliző famíliák között tébláboló kisfiútól hallottam egy panzióban: – Minden család vécé! Nos, akár vécé, akár nem, az Isten és a Haza után következik életünkben, ráadásul léte nem hit és erény kérdése. Ő a Van, a Volt és a Lesz. Belőle nőttünk, belé halunk. Így aztán a vele foglalkozó tévéműsor sem tűnhet el. Megnyugtató, hogy erre nemrég a Duna csatorna is rájött, és új keretezéssel visszarakta képernyő falunkra otthoni örömeink és kínjaink tükrét.
Az igazi esemény persze az első, 1974-es megjelenés volt. A Szülők, nevelők egymást közt adásából kinőtt Családi kör az egyik legnépszerűbb magazinműsorrá vált. Emblematikusságát jól jelzi, hogy a 2013-ban indult M3 archív csatorna szinte azonnal ismételni kezdte. Hogy a téma fontosságán túl mi okozta a sikert? Részben bizonyára az, ami most látszik csak igazán, hogy ez a műsor nagyon ki volt találva. Pontosan meghatározták a célját: ismeretterjesztés a családi problémák mögött húzódó lélektani jelenségekről, folyamatokról; tanácsadás a neveléshez, a konfliktusok, kommunikációs zavarok kezeléséhez. És érezhetően kijelölték az első számú célközönséget is: a tradicionális, patriarchális családi mintákban élő széles néprétegeket. A szerkezet, a hangütés pedig következetesen alárendelődött a didaktikus céloknak: a téma pontos exponálása, rövid jelenetek egy-egy konkrét probléma illusztrálására, tanulságaik és a lélektani háttér kibontása pszichológus szakértővel, nevelési tanácsadás helyes és helytelen minták egyértelmű megkülönböztetésével. Mindehhez kapcsolódtak még rövid riportok, interjúk, irodalmi betétek, majd jöttek „tesztfeladatok”, jó válaszokért jutalomsorsolás.
Nagy energiákat mozgató népművelés volt ez a kor hivatalos szellemének, társadalomképének koordinátái között, tükrözte az állami televízió monopóliumát, kinyilatkoztatóan felvilágosult templomhangulatát. De megszerették az emberek, mert érezték, hogy segítő szándékkal, az ő nyelvükön szólnak hozzájuk. Tudós emberek, kedvenc színészek. Kelemen Endre szerkesztő-műsorvezető, a magyar televíziózás keveset emlegetett, de egyik legkülönösebb egyénisége enyhén feszengő, szerény közvetlenségével terelte be a nézőket az adásokba. A pszichológus szakértők pedig lubickoltak a feladatban. Érezték, hogy a konkrét témán túl most az egész ország előtt hitelesíthetik hivatásuk értelmét, fontosságát, megalapozottságát. Megértették a célt, és felvállalták érte a szakterülettől alapvetően idegen didaktikus hangütést. Ranschburg Jenő és Mérei Ferenc igazi tévésztár lett.
A műsor sokat változott, finomodott az évek során. Olykor jellegzetes vonásai rovására. A fikciós rész került komplett tévéfilmes példázatként a középpontba, a szakértők számára csupán néhány perc maradt a kommentálásra. A televíziózás átalakulása, az egyre bővülő kínálat lassan megfosztotta a produkciót egykori súlyától. A rendszerváltás még hozott némi frissülést, új témákat is kitermelt. Tanulságos megnézni az egyik utolsó, Húsvéti vizit című részt a legalizált társadalmi egyenlőtlenségek, a gazdagodás-szegényedés első következményeiről, családi lecsapódásáról. De kimerült az egykori motivációs erő, és a hangütésre való fogadókészség is. Kelemen Endre Családi köre 1994-ben megszűnt.
A műsorkészítők azonban továbbra is éreztek igényt a családi és párkapcsolati témára. De nehéz volt elhelyezni és korszerű formát találni számára. Az egyedüli érdekes próbálkozást a TV2-n indult Családi titkok jelentette, reality-, áldokumentarista stílusával.
A közszolgálati televízió most inkább arra szánta rá magát, hogy megújítsa a legendás Családi kört. Józanul mérlegelve a műsor mai lehetséges szerepét, hatókörét, nézettségi potenciálját. A készítők a talkshow műfajt választották keretnek. Műsorvezető egy kedves, képernyőre való duett, a húsz év után visszatért Rókusfalvy Pál és lánya, az M2-nél dolgozó Rókusfalvy Lili, ami rögtön meg is teremti a családias alaphangulatot. Egymást cserélgetve állandó szereplő még két bájos, felkészült, röviden-okosan-pontosan szakértő pszichológus, Geszvein Erika és Bálint Gabriella. Híres emberek érkeznek hozzájuk vendégségbe apai-anyai-hitvesi minőségben, hogy beszélgessenek egy tartalmasat valamilyen fontosnak érzett családi témáról. Amelyek eddig valóban fölkelthették a nézői érdeklődést is: a digitális eszközök hatása a kapcsolatokra, a mozaikcsalád problémái, a gyermeki „rosszaság” – hogy csak párat említsünk. És megmaradtak a társalgást, a téma feldolgozását segítő fikciós filmek. Jó színvonalúak, némi átalakítással remekül működnének családi sorozatként is. A két forgatókönyvíró, Szikszai Ottilia és Szirmay Ágnes munkája mindenképpen említést érdemel. Egyszóval, alapvetően rendben van ez a műsor. Mégse köt le igazán. Valahogy túl kedélyes. Helyenként az iskolánál gyerekükre váró anyukák csevegéseit idézi. Hiányzik belőle a határozottabb csapásirány, a tét. A küldetés. De ez is megjöhet. Ha korunk még engedi.
