A parlament „nemzeti összetartozás” bizottságának ön nem pusztán az alelnöke, hanem az egyetlen baloldali tagja. Mennyire szoros összetartozást érez a fideszes képviselőkkel?
Semekkorát. Mi a határokon túl, a Kárpát-medencében és a világ más részein diaszpórában élő magyarokkal érzünk összetartozást, nem a NER képviselőivel. Egyértelmű, hogy a nemzeti összetartozás nem a pártok, hanem a magyarság összetartozását jelenti.
Tudja már mit fog csinálni június 4-én, csütörtökön, a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulóján?
Karácsony Gergely főpolgármester olyan nagyszerű kezdeményezéssel élt, ami méltó egy demokrata hazafi politikushoz: kérte a budapestieket, hogy délután fél ötkor egy percre álljanak meg, és emlékezzenek. Én is így teszek majd. Bízom abban, hogy az országban minél többen gondolnak abban a percben a valódi nemzeti összetartozásra, ami független a pártoktól és a pillanatnyi politikai érdekektől. Budapest nemcsak a magyar köztársaság, hanem a nemzet fővárosa is. Ezért különösen becsülendő a főpolgármester felhívása: egészséges hazaszeretetről tanúskodik, és természetesen semmilyen párhuzamot nem mutat a Fidesz nacionalista, néha soviniszta, múltba forduló világnézetével. Tisztelettel tartozunk azok iránt, akik elszakadtak eredeti hazájuktól, és több generáción keresztül helytállva őrizték a magyarságukat.
Ennyi? Tényleg nem szerveznek semmilyen közös ellenzéki megemlékezést?
Néhányan az MSZP budapesti és országos politikusai közül – Hiller István, jómagam és mások – úgy tervezzük, hogy a járványügyi intézkedéseket szigorúan betartva elsétálunk egy szimbolikus helyszínre, jó eséllyel a Liszt Ferenc térre, Ady Endre szobrához. Nem tömegrendezvényre, hanem csendes megemlékezésre készülünk. Sajnálatosan azt látom, hogy összellenzéki együttműködés ebben a kérdésben egyelőre nem valószínűsíthető. Bár sok párttal együtt gondolkodunk, különösen a Párbeszéddel, de nincs ilyen típusú konszenzus az ellenzéki oldalon. Pedig mindenképpen szükség lenne egy ellenzéki nemzeti minimumra, ennek részeként arra is, hogy június 4-én közös megemlékezést tartsunk.
Létezik speciálisan baloldali értelmezése Trianonnak?
Ahogyan a vírusnak és a járványnak nincs pártpolitikai elköteleződése, úgy nyilván a száz évvel ezelőtt tragikus eseménynek sem. Azt hiszem, azzal jobb- és a baloldalon – nagyon helyesen – mindenki egyetért, hogy Trianon nemzeti sorstragédia volt. A baloldali értelmezés az oda vezető út megítélésében különbözik. Nem szabad kizárólag a külső körülményekre, az antant-hatalmakra vagy a kisantantra hárítani a felelősséget, látni kell azt is, hogy a monarchián belül az akkori magyar uralkodó elitnek milyen szerepe volt a háború kirobbantásában, az elhibázott nemzeti és nemzetiségi politikában. Trianont egy igazságtalan háború igazságtalan békéjének kell tekinteni.
A Publicus Intézet felmérése szerint sokan gondolják azt, hogy soha nem szabad belenyugodni a trianoni döntésbe, de ugyanígy azt is, hogy ma már semmi értelme ezzel foglalkozni. Milyen kiutat lát ebből a „róka fogta csuka” helyzetből?
A múltat visszacsinálni nem lehet. Nincs lehetőség időutazásra, nincs lehetőség a határok megváltoztatására sem – hangsúlyozom, hogy ez nem is cél. A sebeket azonban lehet gyógyítani. A történelmi trauma enyhítésére a közös fizetőeszközön, önrendelkezésen, anyanyelv-használaton és a kisebbségi kollektív jogok biztosításán alapuló, belső határok nélküli erős Európai Unió a megoldás. Azok az elvek, amelyeket alapokmányaiban és az időközben hozott rendelkezéseiben az EU lefektetett, sokat segítenek abban, hogy a határon túl is lehetővé váljon a magyarság sikeres és boldog élete a szülőföldjén. Persze, a szépen deklarált elvek megvalósításában még van dolga az uniónak. Sajnos, ehhez nem járul hozzá, hogy a magyar kormány tekintélye és érdekérvényesítő képessége, Orbán Viktorral az élen, rengeteget csökkent, ahogy erre többek között az RMDSZ volt elnöke, Markó Béla, valamint államfőjelöltje, Frunda György is utalt. Személyes álmom, hogy autópályán néhány órán belül eljuthassak Székelyföldre, ahol közös pénzzel fizetünk, minden magyar korlátlanul használhatja az anyanyelvét, magyarok és románok békében élnek egymással. Ha megenged egy rövid aktuálpolitikai kitérőt: nagyon fontos lenne, hogy jó szövetségi politika révén az RMDSZ törvényhozási párt maradjon a román parlamentben, a magyar polgármesterek pedig megőrizhessék tisztségeiket. Olyan Európát szeretnénk, ahol a nemzeti tudatnak is van jelentősége, de sikerül meghaladni a nemzetállami gondolkodást.
