A két évtizedes jubileumra nemcsak új – a Besh o droMtól megszokott, fergeteges lendületű – CD készült, hanem Kardos Gábor koncertfotóiból egy impozáns kötetet is kiadtak. „Gábor fotói pont úgy láttatják a zenekart, ahogy mi magunkat érezzük muzsikálás közben. Nagyon örülünk, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a fotóit, és létrejöhetett a kiadvány” – mondja Gergely. A kárpát-medencei, balkáni és cigány folklórkincsből építkező, a nemzetközi színtéren is nagyon sikeres zenekar sohasem végzett piackutatást, így ez az ötletük is spontán született. „Egy nagyon kedves barátunk kérdezte meg egy napfényes horányi délelőttön, csak úgy mellesleg, kutyás partramenés közben a házunk előtt elporoszkáltában, hogy miért nem csináljuk ezt?” – teszi hozzá Ádám. Mindenesetre a zenészek úgy vélik, „Gábor fotóin áthallatszik a muzsika, látni és láttatni tudja a zenét. Amit kimerevít, mozgásban marad, ami elhangzott, tovább zeng a képein.”
A Besh o droM 20 című album repertoárja csak kis részben összegző, sokkal inkább előretekintő. „A számok egyik fele az eddigi munkásságunk folytatása, továbbgondolása – két szaxofonnal, funk-rock kísérettel vagy hagyományosabb kavalos, cimbalmos, klarinétos, kannás, harmonikás hangzással. A másik felét pedig a minket ért újabb benyomások révén kísérleteztük ki. Lakhelyem, Jeruzsálem ihlette például egyik számunkat: ebben az hallható, ahogy a város kurd lakóinak zenéje keveredett a fejemben a kaukázusi bevándorlók muzsikájával. Ilyen zene a valóságban nincs. Eközben Ádám Bristolban brit punk-stílusban gyúrt össze egy cigány dalt és egy szászcsávási dallamot. Egy harmadikban egy ősi cigány hallgató nótát tett a hetvenes évek rock-kontextusába. Született modern balkáni stílusú instrumentális szám, mulatós ska és még sok minden más. Egyik izgalmasabb kísérlet volt, mint a másik” – magyarázza Gergely.
Februárban még rendeztek egy nagyobb koncertet a Fonóban, de most már hónapok óta ők is kényszerszünetet tartanak. „Tudom, hogy sokan nehéz helyzetben vannak, ezért nem illendő jól érezni magam, és hiányzik is a koncertezés, viszont több régi tervemet sikerült megvalósítani ezekben a hónapokban, például a brácsázás és brácsaépítés terén” – mondja Ádám. Reméli, hogy minél előbb lehet majd újra játszani, és a nagy fesztiválok helyett a közönség rengeteg kisebb eseménnyel fogja magát kárpótolni. Gergely is utal a Fonóban tartott koncertre, ahol először játszották élőben végig azokat a számokat, amelyeken egymástól több ezer kilométerre (Izraelben, Nagy-Britanniában és Magyarországon) dolgoztak. „Nagyon jól működött mind, fantasztikus élmény volt” – meséli. „Boldogok vagyunk, hogy amin eddig dolgoztunk, meggyőzte az európai szakmát és csupa jó kritikát kapunk, de a legnagyobb elismerés mégiscsak a budapesti közönség reakciója volt a Fonóban.”
