Miután Boris Johnson főtanácsadója, Dominic Cummings bejelentette: szokásától eltérően a sajtó képviselői elé áll, sokan találgatták: vajon lemond? Húsz konzervatív képviselő fel is szólította erre, hiszen súlyosan megsértette a karanténszabályokat.
Mindazokat, akik úgy gondolták, távozik, kénytelenek vagyunk ódivatúaknak nevezni. Manapság a „politikai korrektség” elve már valamiféle polgári csökevénynek számít, az érvényesül, aki a „durrbele politizálás” híve: hazugságokat hajtogat, megalázza politikai ellenfeleit, megosztja a társadalmat, és valóságos bűnözőknek állítja be az újságírókat. Cummings természetesen nem mondott le, sőt úgy érezte, egyórás előadása alatt remekül elmagyarázta, miért volt igaza, amikor megsértette a vélhetően saját maga által fogalmazott szigorú előírásokat.
Szinte Cummings showműsorával egy időben jelentette be az Egészségügyi Világszervezet (WHO), hogy leáll a klorokin és a hidroxi-klorokin klinikai kísérleteivel, magyarán nem ajánlja tovább, hogy ezzel kezeljék a koronavírussal fertőzött betegeket, mert nemhogy nem segít a maláriaellenes szer, de jelentősen növeli a halál kockázatát. Az ódivatúan gondolkodó ilyenkor abból a balga feltevésből indul ki, hogy Donald Trump amerikai vagy Jair Bolsonaro brazil elnök bocsánatot kér, hiszen még múlt héten is váltig amellett kardoskodtak: ez az igazi csodaszer.
Akik ezt feltételezték, megint tévedtek, Trump még arra sem hajlandó, hogy levegye az általa ajánlott szerek listájáról. Az amerikai elnök egy ideig maga is szedte a hidroxi-klorokint, az tehát arra biztosan nem jó, amiből nem ártana kigyógyítani.
Aleksandar Vucic szerb elnök is kezd visszatalálni régi énjéhez: egy ideig Szerbiában voltak a legszigorúbb kijárási korlátozások, most meg, amikor sietve meg akarja rendezni június 21-én a parlamenti választást, mintha hirtelenjében eltűnt volna a vírus Szerbiából.
A koronavírus mintha előhozta volna az illiberális politikusok még rosszabb énjét. Egyre hevesebben tombol a politikai pökhendiség járványa.