Kupa-visszavágót rendeznek ma este a Puskás Arénában. Többszörösen is jelképes lesz a meccs: egyrészt üres lelátók előtt zajlik, másrészt az MTK–Honvéd elődöntő első mérkőzése tökéletesen tükrözte a huszonegyedik századi állapotokat. A 0-0, ugyebár, annyit tesz, hogy itt is semmi, ott is semmi...
Van még egy kifogástalan szimbóluma a „koronavírusos” hazai labdarúgásnak: a lelátóra helyezett kartonfigura. Ha kiteszik, ha nem, ez bizony nem más, mint papírmasé-futball...
Nem volt mindig így. A Puskás elődjében, a Népstadionban valódi Honvéd–MTK-val avatták a világító-berendezést 1959. szeptember 9-én. Az egyik oldalon Bozsik, Kotász, Budai II, Tichy, a másikon Sipos, Lantos, Nagy István, Sándor „Csikar”...
Mondjanak ma egy nevet! Bár nemrégiben olvastam egy interjút a Honvéd mostani tulajdonosával, aki úgy beszélt, mintha napjainkban is Bozsikhoz és társaihoz hasonló nagyságok szerepelnének a kispesti csapatban. (Ilyenkor szokta megjegyezni az élő angyalföldi legenda, a kilencvenhárom esztendős Raduly József: „Játékos? A legjobb esetben is csak pajkos lehet.”)
A legnagyobb magyar sportlétesítmény első villanyfényes meccsén 60 ezer néző volt. A viszonylag kis szám ne tévesszen meg senkit: több jegyet aznapra – a még nem teljesen befejezett építkezés miatt – nem adtak ki. Hogy miért nem vártak addig, amíg nem készül el minden? Mert az a Honvéd–MTK nemzetközi mérkőzés, Közép-európai Kupa-döntő volt, nem lehetett csak úgy tologatni. Amúgy húsz esztendő elteltével játszottak magyar döntőt a KK-ban: 1939-ben az Újpest és az FTC vívta a csúcstalálkozót (4:1, 2:2). Két évtized telt el az első pesti villanyfényes mérkőzés, az Elektromos Latorca utcai sporttelepén 1939. június 14-én rendezett Budapest–Brüsszel meccs (4:0) óta is. A zuglói eseményt már csak azért sem halaszthatták el, mert egy héttel későbbre már a Fiorentinát várta az MTK; a barátságos esti partira (1:1) már 70 ezren válthattak belépőt, és el is kelt az összes tikett. Háromszáz Lux fényerő mellett a Népstadion első igazi telt házát 1959. szeptember 27-én, a magyar–szovjet Eb-selejtezőn (0:1) regisztrálták, arra ugyanis eladták mind a 78 481 ülést. A totón egyetlen telitalálat volt, de a 336 640 forintos főnyereményt megütő fogadó azért sem merte felfedni kilétét, mert csak úgy juthatott a kész vagyonhoz, hogy szovjet győzelemre tippelt...
Bajnoki mérkőzést 1959. október 29-én látott először a villanyfényes Népstadion. Mindjárt kettőt: 60 ezer néző előtt a Vasas 3:2-re legyőzte a Csepelt, míg a Tatabánya 1:1-et ért el az FTC-vel szemben. Hiába világított 364 reflektor, a ferencvárosi szurkolók kedve nem volt valami fényes... Ragyogtak viszont a Honvéd-drukkerek: a KK-döntő délutáni első mérkőzése (4:3) után az esti 2:2-vel a piros-fehérek hódították el a trófeát. Derűsen tekintett körbe Sárvári Imre, a Népstadion jegyirodájának vezetője is. Nem csupán abban az esztendőben: az aréna első negyedszázadában – csak labdarúgó-eseményre – 23 628 358, azaz évi átlagban majdnem egymillió jegyet adtak el. Olyan népszerű volt az aréna, pontosabban az abban zajló igazi futball, hogy a stadion fennállásának huszadik évében, 1973 nyarán letartóztattak egy társaságot, amely az intézmény 70. számú büféjében 1972 júniusától – sok más mellett – 6700 kiló fruttit értékesített feláron.
Ugyanakkor a portások egyike rágógumit, képeslapot, dohányt vásárolt nagy tételben, árengedménnyel a papírt és írószert értékesítő PIÉRT-től, valamint a Dohánybolt Vállalattól, s az árut jelentős haszonnal adta el a sportrendezvények közönségének. Jellemző az üzlet virágzó voltára, hogy az aréna nagy lábon élő kapusa nyolc kollégista mozgóárust tartott.
Erre mondom én: próbálja meg ezt napjainkban! Úgy értem, akkor is, ha nincs koronavírus-járvány. A 2010-es években a Honvéd és az MTK tizennyolc egymás elleni NB I-es mérkőzését összesen 29 140 – átlagban 1633 – néző látta a helyszínen. A „pozitív” csúcs 3882, a negatív 393 volt.
A hajdani nagy legény most beosztaná a portási fizetést, az biztos.
