Lassan véget ér a rendkívüli jogrend, a járvány első menete múlóban, ideje hát felmérni a károkat, levonni a tanulságokat, és megtenni a szükséges lépéseket a válságból való kilábalás érdekében.
A koronavírus-járvány megmutatta, hogy hatalmas lyukak tátonganak a magyar szociális ellátórendszeren, és ez – érdemi beavatkozás nélkül – szociális katasztrófához vezet. Tíz évnyi Fidesz-uralom után ma közel 500 ezer gyermek éhezik vagy él nyomorban, több százezer nyugdíjas él létminimum alatt és családok százezrei élnek egyik napról a másikra. Eddig is több mint 3 millióan éltek a szegénységi küszöb alatt, az elbocsátások miatt sajnos ez még további százezrekkel növekszik. A kormány gazdasági mentőcsomagja eközben nem nyújt elegendő segítséget a munkahelyek védelméhez, pláne nem újak létrehozásához, valamint a munkájukat már elvesztett tömegek megélhetéséhez. Azonnali védelemre van tehát szükség, amely esélyt ad számukra a túlélésre, esélyt ad a megélhetésre.
A járvány rávilágított, hogy nem kezelhető mostohagyermekként a magyar egészségügy, mert csak akkor biztosítható a gyógyulás esélye mindenki számára, ha van elegendő orvos, ápoló és eszköz, ha rendelkezésre áll a tisztességes fizetéshez, eszközök beszerzéséhez szükséges pénz, és akkor, ha az ellátás szakszerű megszervezéséért önálló és kompetens kormánytag felel. Ellenkező esetben elkerülhető halálesetek, maradandó egészségkárosodások következhetnek be, ahogyan arra az elmúlt hetekben több ismertté vált, sajnálatos példa is volt.
A koronavírus-járvány tapasztalata az is, hogy akinek jól alkalmazható tudása van, diplomával rendelkezik, az sokkal könnyebben őrzi meg munkahelyét, mint akinek nincs, és az is, hogy könnyebben fog elhelyezkedni. Nyilvánvalóvá vált az, amit sokan képviseltünk, hogy nincs fontosabb, mint az alkalmazható tudás – így tehát erre kell épülnie az oktatáspolitikának, ez Magyarország érdeke. Azt persze nem gondoltam volna, hogy a digitális oktatás magyarországi bevezetését a kormány helyett egy világjárványnak köszönhetjük majd.
A járvány arra is felhívta a figyelmet, hogy komolyabb erőfeszítéseket kell tennünk a környezetünk megóvása és fenntarthatósága érdekében. Olyan nagyszabású beruházási programot célszerű ezért indítani, amely egyszerre segíti a környezetvédelmi szempontok érvényesítését, a foglalkoztatás növelését, a kutatást, a fejlesztést, az innovációt és a digitalizációt.
Mivel a Fidesz-kormány elszalasztotta a korai beavatkozással járó előnyöket, nem lépett időben a válság gazdasági és szociális hatásainak csökkentése érdekében, kirúgások, fizetéscsökkenés, cégcsődök indultak el, a válság mélysége egyelőre felmérhetetlen. Ezért 2020-2021-ben olyan, a helyreállítást és az esélyteremtést szolgáló intézkedéscsomagra van szükség, amely:
rövidtávon meggátolja a radikális jövedelem- és fogyasztáscsökkenést, biztosítja a hétköznapi megélhetést
új munkahelyeket eredményez olyan tevékenységekkel, amelyek hozzájárulnak Magyarország zöld, fenntartható és igazságos irányba állításához
tudást és képességeket ad mindenkinek ahhoz, hogy sikeres életet szervezhessen, értelmes, értékteremtő munkát végezhessen, és eredményes életet rendezhessen be
Sürgős teendő, és nem várhat 2021-ig, hogy a szétszakadt szociális hálót befoltozzák.
Olyan intézkedésekre van szükség, amelyekkel a kezdődő válság időszakában azonnali segítséget kapnak a munkájukat vesztők, a fizetéscsökkenést elszenvedők, az eleve rosszabb vagy a kormánynak kiszolgáltatott helyzetben lévők: mindazok, akikre lesújt a válság.
Egyszerűsíteni kell a magyar „Kurzarbeit” szabályait, és növelni kell és állami támogatásokat. Az álláskeresési támogatás időtartamát és összegét bővíteni kell 9 hónapra és minimum nettó 100 ezer forintra. Meg kell duplázni azokat a szociális juttatásokat, amelyeket az elmúlt 10 évben egyetlen forinttal sem emelt a Fidesz (családi pótlék, GYES, GYET, anyasági támogatás), valamint nagyobb állami segítséget kell adni a gyermekneveléshez, az otthonápoláshoz.
Tisztességes, értékálló nyugdíjemelésre van szükség, és a nyugdíjas társadalmon belüli indokolatlan különbségek csökkentésére. El kell indítani az alacsony összegű nyugdíjak felzárkóztatását, egyrészt a minimálnyugdíj radikális megemelésével, másrészt az 53. heti nyugdíj igazságos bevezetésével. Azt javasoljuk, hogy az 53. heti nyugdíjra rendelkezésre álló 77 milliárd forintból a jogosultak azonos összegben részesüljenek: így jövő februárban az az idős ember is 35 ezer forintot kapna, akinek 80 ezer forint a havi nyugdíja, és az is, akinek 2 millió forint. Igazságtalan lenne, ha a kormány javaslata szerint az előbbi nyugdíjas csak 20 ezer forintot kapna, míg az utóbbi 500 ezer forintot. Az azonos összegű juttatással – a kormány terveihez képest – háromból kettő nyugdíjas jobban járna, és plusz pénzbe sem kerülne.
Az azonnali, túlélést segítő intézkedéseken túl szükség van egy olyan gazdasági kilábalási programra is, amely nem csak átmeneti támogatást, de hosszú távú értéket is teremt minden magyar ember számára.
A jelenlegi technológiai viszonyok mellett a megfelelő átalakításokkal Magyarország lakásállományának energiaigénye 40 százalékkal csökkenthető, ami jótékony hatást gyakorolna az energiabiztonságra, az energiaimport-kitettségre, a légszennyezettségre, az energiabiztonságra, az egészségre. Ezért jelentős mértékű, az otthonokat célzó energiahatékonysági- és zöld fejlesztési programra teszünk javaslatot, amely munkahelyet teremtene, növelné a lakások értékét, mérsékelné a válságban érintett építőipar nehézségeit, és átrendezné a viszonyokat a nagy, egyszeri – egyébként fenntarthatatlan – monumentális építkezések felől a kisebb léptékű, de az ország egészét elérő építések felé.
Tudjuk, hogy a magyar családok jelentős hányada szeretné energetikai szempontból korszerűsíteni otthonát, csökkenteni a rezsiköltségét, de nincs rá pénze, és számukra a kedvezményes hitelek sem jelentenek segítséget. A 2,8 millió „Kádár-kocka” és társasházi, lakásszövetkezeti lakás közel kétharmadához a megépítésük óta nem nyúltak hozzá. Ezekben az ingatlanokban sokszor idős emberek élnek, akiknek a biztonságos megélhetését veszélyeztetik az egyre magasabb fűtési költségek, a nyugdíjuk – a kormány által az indokoltnál alacsonyabban tartott emelések miatt – ugyanakkor nem elegendő a nyílászárók cseréjére vagy a szigetelési munkálatok költségeinek kifizetésére.
Éppen ezért azt akarjuk, hogy a kilábalásra szánt adófizetői pénzek ne a miniszterelnök barátainak és rokonainak szálloda- és fürdőfejlesztésére menjenek, hanem a családi házak, társasházak energetikai felújítására. Azt javasoljuk, hogy az önkormányzatok bevonásával induljon egy vissza nem térítendő támogatásokkal és kamatmentes állami hitelekkel megtámogatott, 750 milliárd forint értékű otthonfelújítási program 2020-ban és 2021-ben. A hazai építőipar válsághelyzetének átmeneti kezelése, egy igazságosabb, élhetőbb árazású bérlakáspiac kialakítása, és az új, családalapító generációk életének támogatása érdekében pedig szükségesnek látunk továbbá egy nagyszabású, 1000 milliárd forint értékű bérlakásépítési programot is.
A koronavírus-járvány után, az élet védelme, a mindennapi megélhetés megtámasztása mellett most kell gondolnunk a jövőre is: meg kell erősíteni az emberek egészségét és tudását garantáló intézményeket. Az egészségügyi ellátórendszer hiányosságai soha nem voltak ennyire egyértelműek, a digitális oktatással kényszerűen lefolytatott kísérletezés pedig lehetőséget ad a tanulás digitalizációjának felgyorsítására, ha a megszerzett, kiépített tudáselemeket felelősséggel alkalmazzuk.
Az egyészségügy területén újra kell gondolni az ellátás rendszerét. Azt akarjuk, hogy társadalmi, vagyoni helyzettől függetlenül, Magyarország egész területén mindenki jusson hozzá a jó minőségű háziorvosi ellátáshoz, szűréshez, diagnosztikához, felvilágosításhoz és megelőzéshez, szakorvosi ellátáshoz, valamint a kórházi szolgáltatásokhoz. Ehhez növelni kell az egészségügyre fordított költségvetést – legalább 700 milliárd forinttal –, hogy a növekvő és bővülő gyógyítási lehetőségek hozzáférhetők legyenek, és tisztességes fizetést kell biztosítani az orvosoknak, ápolóknak, hogy legyen, aki segíteni tud betegség esetén.
A pénzügyi feltételek biztosítása mellett azonban arra is szükség van, hogy a kormány ne mostoha, ne lesajnált területként kezelje az egészségügyet. Az egészségügy stratégiai fontosságú terület, csakúgy, mint az oktatás vagy a szociális ágazat. Elvárjuk, hogy a kormány is ennek megfelelően kezelje ezeket az ágazatokat, önálló szervezetekkel, kompetens miniszterekkel. Új, egységes Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot kell felépíteni, új gyógyszertámogatási rendet kell kialakítani, és észszerűsíteni kell a betegirányítást.
A 21. században az érvényesülés záloga a tudás. Aki hozzájut a színvonalas tudáshoz, annak lényegesen több esélye van a boldogulásra, a gyarapodásra. Az MSZP politikája ezért arra épül, hogy mindenki számára azonos feltételekkel elérhető legyen a tudás, vagyis a tudáshoz való egyenlő hozzáférést is alapvető, modern emberi jognak tekintjük. Tehetségen és szorgalmon múljon az előmenetel, ne az öröklött vagyoni különbségeken. Mindenki számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani a tudáshoz, ezért gondoskodni kell arról, hogy egy tehetséges, ám szegény, számítógéppel vagy táblagéppel nem rendelkező gyermeket se érjen hátrány.
A politika elemi felelőssége, hogy válságban megszerzett tapasztalatokat beépítse az oktatás világába, hogy az alkalmazható, alkalmazkodóképes tudás érdekében tovább fejlessze az oktatás rendszereit.
Két nap múlva a kormány leteszi javaslatait adóforintjaink újraelosztására, benyújtja a költségvetést. Itt derül ki igazán, ki, mit tekint fontosnak. Ha a fentebb javasolt intézkedéseket látjuk benne – legkésőbb a költségvetés elfogadásakor –, akkor elmondhatjuk, valóban tett valamit a kormány a jövő és az emberek védelmében. A mi javaslatunk, kilábalási tervünk világos: védelem, fejlesztés, tudás.
(A szerző az MSZP elnöke.)