Hollós Máté a lemezre az elmúlt tizenöt évben komponált művekből – termékeny szerzőként bőséges kínálatból – válogatott. „Minthogy ritkán készít portré-CD-t a zeneszerző, műfaji többszínűségre törekedtem. Így került a műsorba magyar és angol nyelvű dal, szólódarabok, zongorakettős, trió és vonósnégyes” – mondja. Első vonóskvartettjét 2018-ban írta, vagyis viszonylag későn került közeli kapcsolatba e sokak által konvencionálisnak, szinte kizárólag klasszikus-romantikusnak képzelt műfajjal. „A vonósnégyes sok zeneszerző számára komoly próbatétel. Különös ez az érzet, hiszen korábbi mesterek szimfonikus vagy akár zongoramunkássága is szerénységre intheti az utódot. Három éve kaptam a kollegiális felkérést Bánkövi Gyulától, hogy a következő ArTRIUM sorozatára vonósnégyest írjak, s mindjárt a közel húszperces terjedelmet is megadta” – meséli a keletkezés körülményeit Hollós Máté. „A mai hallgató számára talán már Bartók kvartettjei is bonyolultnak vélt alkotások, de ez ugyanannak a fetisizálásnak másik vetülete, mint amiből a szerzők félelme fakad. Ha valaki átadja magát Első vonósnégyesem hallgatásának, dramaturgiát, lírát, talán katarzist élhet meg – s mire való a zene, ha nem éppen erre?”
Írók, költők családjából származik, így nem meglepő, hogy Hollós Máté számára a zenében a költői tartalom a legfontosabb. A formai építkezés is lényeges, de szerinte ennek feladata a poézis „porhüvelyének” biztosítása. „Jó zenét ma alighanem többen tudnak írni, mint szépet” – jegyzi meg arra a kérdésre: nem tart-e attól, hogy finom szövésű kamarazenéjét retrográdnak bélyegzik. „Sohasem foglalkoztatott az előremutatás – tudnom kell magamról, hogy nem a feltalálók sorát gyarapítom. A személyes hang, a felismerhetőség a fontos. Ha valaki meghallgatja három darabomat, s egy negyedikben nem ismer rám, elbuktam. Ahhoz pedig már hozzászoktam, hogy – nagyapám, Tóth Árpád versét felidézve – „szelíd dalom lenézi a garázdán káromkodó és nyersdalú jelen”. Mégis mindig megtalálta azokat, akik játsszák, illetve szeretik alkotásait. „Mivel az én zeném mégiscsak új, nem csúszik le úgy a fülön, mint a klasszikusoké, romantikusoké. De azokat is csak az odaadó hallgató tudja kellő falatokban magához venni, a felületes csak nyalogatja. Az előadókkal szerencsém van: általában megtalálják a zenémmel a hangot, s nagyon sokan következő darabot kérnek” – vallja.
Hollós Máté a szakmai közéletben is aktív: a rendszerváltáskor egyik alapítója volt, s több mint két évtizede elnöke a Magyar Zeneszerzők Egyesületének. Hogyan sikerült elérni, hogy ezt a szervezetet – számos jó szándékú kezdeményezéssel szemben – nem tette tönkre a politikai megosztottság? – kérdezem. „Másfél évtizeden át partnerséget tapasztaltunk a minisztériumtól, önkormányzatoktól, médiától, aztán fokozatosan leértékelődni látszottak a szakmai, társadalmi szervezetek. Holott ki látná jobban a szükségeket és megoldásokat, mint a legszélesebb szakmai közösség? Természetesen mindenféle világnézetű tagjaink vannak, és más személyes ellentétek is fennállhatnak közöttük. De ez nem elvbaráti társaság vagy klub, hanem olyan szerveződés, amelyben minden motivációjú kolléga a közös szakmai érdekek képviseletében vesz részt. Remélem, hogy ez a szellem és szerep a jövőben még visszatér” – mondja, hozzátéve, hogy jövőre már végképp átadja az elnöki stafétát.
