Hogy mikor kezdődött pontosan? Lehet erre egyáltalán emlékezni?
Talán az volt az első lépés, amikor elkezdték elvonni az önkormányzatok jogait. Talán az, amikor egy hétköznapi gázszerelő megszerezte az első millióit, kormányzati segédlettel. Esetleg az, amikor egy focilabda értéke megelőzte egy jól képzett, tapasztalt orvosét. Vagy amikor évtizedekre, titokban eladósították Magyarországot az oroszok felé. Esetleg az, amikor üldözötté vált a tudás megszerzése és továbbadása. Netán az, amikor elkezdték kivéreztetni a vállalkozásokat és a magyar dolgozókat?
Még így, hosszú évek távlatába visszatekintve is nehéz megmondani azt, hogy mi volt Orbán Viktor első lépése a köztársaság, a demokrácia kinyírása, az egyeduralom, a diktatúra újjáépítése felé. Egy biztos: sosem volt még ilyen közel ahhoz, hogy elérje a célját.
Néhány hónapja még szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy Kínában elszabadult vírus az egész világot hosszú hetekre, hónapokra megbénítsa, ma már azonban a kellős közepén vagyunk egy válsághelyzetnek. Magyar emberek tízezrei veszítették el a munkájukat, megélhetésüket, a mindennapjaink egyik legmeghatározóbb része lett a különböző tájékoztatók figyelése, már nem lepődünk meg, ha maszkos embereket látunk az utcán, és talán mindannyian megtanultunk egy kicsit jobban odafigyelni önmagunkra, a családunkra és közvetlen környezetünkre. De az biztos, hogy mindannyian borúsabbnak látjuk a jövőt, mint az elmúlt években bármikor.
És ekkor, ebben a helyzetben, amikor a legnagyobb szüksége lett volna hazánknak a valós védelemre, amikor a legkiszolgáltatottabbakká váltunk, akkor jött el a „nagy lehetőség” a Miniszterelnök számára. Most látta elérkezettnek az időt, hogy megtorolja a múlt sérelmeit, leszámoljon mindenkivel és, ha ideiglenesen is, de végleg magához ragadja a hatalmat.
Két hónappal ezelőtt ugyanis Orbán Viktor és kormánya kihasználva egy világjárvány okozta válságot, meglépték azt, amiről eddig csak ábrándoztak: tényleges, határidő nélküli teljhatalmat ragadtak magukhoz.
DE MIÉRT?
Orbán „mestertervének” első lépését talán nem tudjuk meghatározni, az viszont biztos, hogy most csapódott le, és válik lassan egyértelművé, hogy mi is volt az eredeti cél: állami hatáskör alá vonni az irányítást, kiszolgáltatottá tenni az embereket és ellehetetleníteni azon pártok, képviselők és városvezetők munkáját, akik nem fújnak egy követ a Fidesszel.
Pedig maga a rendeleti kormányzás intézménye nem ördögtől való. Nehéz időkben gyors döntésekre van szükség, az azonban érthetetlen, hogy miért kellett ehhez határidő nélküli felhatalmazás. Pontosabban, Orbán fejével gondolkozva nagyon is érthető.
Egy olyan embertől ugyanis, aki gátlástalanul felhasznál egy országot a saját, családja és barátai meggazdagodásáért és hatalma megtartásáért, annak az önkormányzatok és a parlament kivéreztetése logikus lépés. De mi lesz ez után?
Mielőtt kitérnénk erre, ne felejtsünk el megemlékezni arról, hogy mit tett Orbán ebben az elmúlt két hónapban. Újabb milliárdok landoltak a sportba, valamint oligarchák zsebébe, még átláthatatlanabbá tették az állam működését, tovább szorították a kötelet a kulturális szféra nyakán, átvették az irányítást több nagyvállalatnál, rengeteg embert fosztottak meg a megélhetést jelentő közmunka lehetőségétől, tíz évre titkosították minden idők legdrágább magyar vasútfejlesztését (amely természetesen Mészárosnak jelent majd nem kis bevételt), Garancsi megkapta Andy Vajna kaszinóit és persze a hozzájáró koncessziós jogot is, és rengeteg, ellenzéki vezetésű önkormányzatot juttattak csődközeli állapotba bizonyos források megvonásával/átcsoportosításával. Eközben az egészségügy, melyen most a legnagyobb a teher, napról napra rosszabb állapotba került, súlyos betegeket raktak ki a kórházakból, és tízezer számra hagyták magukra a munkájukat vesztett embereket, minden segítség nélkül.
De itt még nem álltak meg, Orbán elérkezettnek látta az időt, hogy végleg leszámoljon a politikai ellenfeleivel. Hiszen már csak ők állnak az útjában, az Orbán által megálmodott régi/új világnak, az egypártrendszernek. Amelyben az „egypártot” úgy hívják, hogy Fidesz.
Az érdemi parlamenti munkát már évek óta tudatosan és módszeresen lehetetlenítik el az ellenzék számára, amivel mindössze az a céljuk, hogy pitiáner kommunikációs trükköket bevetve bizonyítsák: csak és kizárólag ők tudják elvezetni ezt az országot. A felhatalmazási törvény átverése pedig csak egy újabb lépés efelé.
Tehát mi lesz ezután?
Logikus lépésnek tűnhet, hogy a mesterterv újabb csavara következik, miszerint Orbán visszaadja teljhatalmát – na, de nem ám azért, mert ez így ésszerű egy demokráciában! Hanem, mert az érdeke így kívánja, és ez illeszkedik a legjobban a jövőbeli terveibe. /az anyag megírása után érkezett a hír, hogy Orbán kijelentette rövidesen visszaadhatja a különleges felhatalmazást/
A rendeleti kormányzása lezárása után – alakuljon a veszélyhelyzet bárhogyan is –, Orbán nyugodt szívvel tárhatja majd szét a kezét, „Minket alaptalanul támadtak az EU vezetői és az ellenzék is. Tessék,visszaadtam a felhatalmazást, ahogy mondtam”. Ezzel megteremti a hivatkozási alapot arra, hogy ősszel vagy 2021-ben bármire hivatkozva, olyan veszélyesnek ítélje meg a helyzetet, hogy újra kérje a teljhatalmat, és a fideszes 2/3-ad ezt meg is fogja adni neki. Azt fogja harsogni a Fideszes média és a kiszolgáló, megmondó emberek hada, hogy „egyszer már visszaadta, most is így fog tenni, ha elmúlt a veszély”. De ez a veszély már nem fog elmúlni, mert a koronavírusnál ezerszer veszélyesebb az a vírus, ami
Orbánt és alattvalóit már évekkel ezelőtt megfertőzte. A hatalom- és a pénzéhség.
Mindent meg fog tenni a hatalom és a pénz megtartása érdekében. Minden, az ő kormányzásából fakadó problémát rákenhet majd az ellenzékre, és elmondhatja: „én kivezettem az országot a válságból, ti pedig nem tudtok csinálni semmit, nem tudtok élni a lehetőségeitekkel”.
Alkalmatlannak nyilvánítja majd a teljes magyar ellenzéket, és az újra magához ragadott egyeduralom után már nem lesz visszaút. Kiveszi a vitrinből a koronát, rárakja a fejére, végleg beköltözik a várba, és folytatja, amit elkezdett: Magyarország szétlopását, kifosztását, rombolását és feláldozását.
Ha hagyjuk.
Szilágyi György, a Jobbik alelnöke