Azt állította Varga Judit igazságügyi miniszter (az Európai Parlament képviselőinek küldött levelében), hogy a járvány miatt a magyar kormánynak adott rendkívüli „felhatalmazás sem időben, sem tartalmában nem korlátlan”.
Ezzel szemben a tény az, hogy de bizony korlátlan. A törvényben ugyanis nem szerepel határidő, hanem csak az, hogy hatálya a veszélyhelyzet megszűnéséig tart. Mivel pedig a veszélyhelyzetet a kormány rendelheti el és nem a parlament, a törvény addig érvényes, ameddig a kormány akarja. Ami meg a tartalmat illeti, a rendkívüli intézkedések mindenre kiterjednek, a járvány megelőzésétől és káros hatásaitól kezdve a személyi-, vagyon- és jogbiztonságig, valamint a nemzetgazdaság stabilitásáig. Mindentől mindenig.
Azt is állította a miniszter, hogy „az Országgyűlés a felhatalmazást bármikor, akár a veszélyhelyzet megszűnését megelőzően is visszavonhatja”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a parlament nem vonhatja vissza a felhatalmazást, legföljebb a kormány egyes rendeleteit, amelyeket azután a kormány a következő pillanatban ismét meghozhat. Mert a felhatalmazás marad.
Azt állította továbbá Varga Judit (ugyancsak levelében), hogy „a magyar kormány intézkedései nem korlátozzák a média tevékenységét és nem érintik a véleménynyilvánítás szabadságát”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a rémhírterjesztés korábbinál súlyosabb szankcionálása látványosan korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, hiszen a rendőrség ilyen ügyekben eddig példátlan fellépése mindenképpen megfélemlítő. A média szabadságát pedig azzal korlátozzák, hogy a mindenért felelős operatív törzs napi tájékoztatóira nem engednek be újságírókat, a közérdekű adatigénylésre adandó kötelező válaszadás határidejét pedig a duplájára emelték. Kérdezni persze még lehet, csak meg se hallják. Ez nem rémhír, de rémisztő.
Azt állította ezenkívül az igazságügyi miniszter, hogy „az Európai Parlament ma nem a megoldás, hanem a probléma része… Nevezheti-e magát demokratikusnak egy olyan intézmény, ahol nem magától értetődő, hogy meghallgatják a másik felet is?”
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Parlament meghallgatta volna a másik felet, méghozzá a legmagasabb szinten. Orbán Viktor azonban nem élt ezzel a számára felkínált lehetőséggel, holott tudta, hogy az európai szabályok értelmében a megszólalás jogát nem adhatta volna át másnak. Hogy éppen milyen bokros teendők tartották őt itthon, azt persze nem tudhatjuk, de azt igen, hogy a budapesti korlátozások enyhítéséről csak szombat délelőtt tárgyal szakértőkkel, úgyhogy csütörtök reggel nyugodtan felülhetett volna az egyik kormánygépre, másfél óra alatt elrepülhetett volna Brüsszelbe, ott részt vehetett volna a mindössze másfél órás vitán, és délben már haza is ért volna egy szerény ebédre a kolostor panorámás teraszán. Méghozzá elégedetten, hogy jól megmondta a magáét a magyarok ellenségeinek, vagyis Európa kétharmados többségének. Ehelyett úgy küldte Brüsszelbe maga helyett a harcos amazont, hogy tudta: hiába küldi. Ki is itt a probléma része? Vagy maga a probléma?