Sok egészségügyi dolgozónak okozott jövedelemcsökkenést a járvány elleni védekezés, a veszélyhelyzet idején ugyanis átmenetileg megszűntek a megélhetést biztosító kiegészítő jövedelemszerzési lehetőségeik. A szakszervezet, és az szakdolgozói kamara becslése szerint legalább 20-30 százalékkal visznek haza kevesebbet az érintettek.
Az egészségügyi szakdolgozók felének-kétharmadának, az orvosok közül szinte mindenkinek van másod-, harmadállása. Míg az orvosok magánellátóknál vagy saját vállalkozásukban dolgoznak a főállásuk mellett, addig az ápolók, amint befejezik a műszakot, újabba kezdenek egy vagy két kórházzal arrébb, esetleg egy szociális otthonban, vagy a háziápolásban folytatják. A nővérek gyakran vidékről utaznak a fővárosba a szabadnapjaikon, az egyik 12 órás műszakot a másikban „pihenik ki.” A normális heti 40 óra helyett 60-at, sőt, ügyeletekkel együtt még többet is dolgoznak az orvosok, nővérek, szakdolgozók, hogy megéljenek. Így vannak olyanok, akiknek a havi jövedelmük akár harmadát-felét is adhatja a túlmunka.
A veszélyhelyzet kihirdetésekor az egészségügyben azonnal megtiltották a külföldön, vagy itthon végzett plusz munkát. Egyes intézményvezetők azért nem engedték a másodállást saját alkalmazottainak, hogy ha az ellátótrendszer mégis túlterhelődne, legyen elég hadra fogható emberük. És persze voltak, akik azért tiltották a másodállást, hogy óvják intézményüket a behurcolt koronavírus-fertőzésektől. Mindeközben az ellátórendszerből a betegek nagy többségét hazaküldték, a nem létfontosságú beavatkozásokat többnyire elhalasztották, a szakrendelők forgalma is csökkent, sokakat szabadságuk kivételére köteleztek. Mindezt megerősítette lapunknak Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke is, aki azt mondta: a kényszerszabadságolások miatt sok egészségügyi dolgozónak csökkent a jövedelme is. Becslése szerint a szakdolgozók most kénytelenek minimum 20-30 százalékkal kevesebből megélni. Ugyanakkor hallott arról is, hogy a koronavírusos betegeket ápoló intézményekben a dolgozók plusz juttatást kaptak, ez az összeg azonban kórházanként eltérő volt. A Szent Imre kórházban például a covidos betegek mellett dolgozók márciustól bruttó 100 ezer forintot, az egyéb pácienseket ellátók 70 ezret, a műszaki-gazdasági hátteret biztosítók 50 ezret kaptak. Hasonló többlet járt a Korányi Pulmonológiai Intézetben és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben is.
Babonits Tamásné, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) általános alelnöke szerint a fővárosi szakdolgozók egynegyedét, a vidékiek jelentős részét kényszerszabadságolták, különösen ott, ahol csak 16-20 koronavírusos beteg került be a adott kórházba. Az ilyen helyeken a dolgozók havonta legalább két hétig úgynevezett állásidőn voltak. A havi bérük már azzal is 25-30 százalékkal csökkent, hogy nem tudtak ügyeletet, éjszakai műszakot vállalni. Sokuk ezekben a hónapokban alig visz haza nettó 120-140 ezer forintot.
Szinte valamennyi kórházat megkerestünk levélben, hogy tudomásuk szerint mennyire csökkent a járvány alatt a munkavállalóik jövedelme, és arról is érdeklődtünk, ki mennyi többletjuttatást adott a covidos-betegekkel foglalkozóknak. Az intézmények nagy többsége nem is válaszolt, egy részük a Népszavát az operatív törzshöz irányította, végül az Állami Egészségügyi Ellátóközponttól kaptunk egy választ. Eszerint a kórházak saját költségvetésük terhére adhatnak juttatást, attól függően, hogy milyen szerepet vállaltak a koronavírus elleni védekezésben. Így például volt, ahol szakorvosok és szakdolgozók kaptak fejenként 20-40 ezer forint határozott idejű bérkiegészítést, máshol azok, akik az izolációs vagy karantén osztályokon zajló munkában vettek részt, a teljesített órákat emelt szorzóval (180 százalékkal) számolták el márciusban és áprilisban. Megjegyezték azt is, hogy az egészségügyi szakdolgozók bruttó 500 ezer forintos extrajuttatást kapnak a járvánnyal összefüggésben, az összeg kifizetéséről azonban nem írtak részleteket.
