Sokan úgy vélték, járványügyi veszélyhelyzet idején nem lenne szabad érettségit szervezni. Ki meri jelenti, hogy biztonságosan zajlottak az írásbeli vizsgák?
Erősen figyeljük, hogy van-e, lesz-e olyan koronavírusos megbetegedés, ami az érettségikhez köthető, de egyelőre ilyet nem találtunk. Az viszont elmondható: a kormány és az Emberi Erőforrások Minisztériuma mindent megtett azért, hogy a vizsgázás biztonságos legyen. Olyan értékelhető és technikailag is kivitelezhető javaslatot, amit még hozzá tudtunk volna tenni a biztonsági intézkedésekhez, nem vetett fel senki. A vizsgák lebonyolítása során pedig semmilyen fennakadás nem volt.
Lehetett arról olvasni, akár tanárszakos egyetemi hallgatókat is bevonhatnak felügyelő tanárnak. Sor került erre?
Ilyet mi egyáltalán nem terveztünk. A jogszabály világosan kimondja: érettségi-felügyeletet csak tanári végzettséggel lehet ellátni, és így is lett, enélkül senki sem vett részt a vizsgáztatásban. Azt viszont valóban felmértük, nem csak a középiskoláinkban, hogy vannak-e olyan önként jelentkező, jelenleg felső tagozaton tanító tanárok, akik szükség esetén részt vennének a vizsgáztatásban. A tanügyi igazgatásban, kormányhivatalokban is sokan dolgoznak tanári diplomával, őket is felmértük. Végül volt elég ember, nem kellett szélesebb körből bevonnunk. Nálam egyébként többen jelentkeztek önkéntesnek.
Önnek is tanári diplomája van, korábban jelezte, kérni fogja, hogy osszák be felügyelőnek. Kérte?
Igen, és be is osztottak. Három napon, a magyar, a matek és az angol írásbeliken vettem részt a vizsgáztatásban. Azt tapasztaltam, a diákok fegyelmezettek voltak, betartották a szabályokat, javaslatokat.
Mintegy 2500-an jelezték előre, inkább ősszel érettségiznének. Arról lehet tudni, voltak-e olyanok, akik az utolsó pillanatban döntöttek a halasztás mellett és végül nem vettek részt a vizsgákon?
Erről pontos adatunk akkor lesz, amikor az intézmények rögzítik a vizsgaeredményeket. Most nem terheltük az iskolákat azzal, hogy teljes napi adatjelentést küldjenek a vizsgázókról. Ugyanakkor szondáztuk a tankerületeket, és a becslések szerint az első napokban országosan a száz főt sem érte el a meg nem jelentek száma a vizsgák reggelén, a nyelvi vizsgákon még alacsonyabb volt a szám. Ilyen egyébként minden évben van, járványhelyzettől függetlenül is.
Hogyan érik el, hogy a halasztók ősszel biztosan leérettségizzenek?
Értesítjük majd őket, amikor az őszi eljárás elindul. Nyilván az érintett intézmények is keresni fogják őket. Ha lesz rá igény, az „Irány az egyetem 2020” program mintájára felkészítőt is szervezünk. Azt még végiggondoljuk, hogy milyen speciális intézkedések kellenek az őszre, és nem csak a halasztók miatt: 26 ezer előrehozott vizsgát töröltünk, ezért a szokásos őszi időszakhoz képest jóval intenzívebb részvételre számítunk.
Igaz a hír, hogy júniusban kinyithatnak az iskolák?
Nincs erről még döntés, ehhez több körülményt kell vizsgálni. Az egyik, hogy pedagógiai szempontból szükség van-e rá? A tantermen kívüli digitális munkarend jól működik, napi 700 ezer, olykor egymillió érdemjegyet rögzítenek a pedagógusok a tanulmányi rendszerben, ez például egyértelműen jelzi, hogy van tanítás, van számonkérés. Az oktatás módszertana tehát radikálisan változott, de az eredményesség mérése terén azt látjuk, megvan a kellő aktivitás, a tanévet ebben a munkarendben is le lehet zárni. A másik a járványügyi szempont, ebben fontos az óvatosság, még ha a fertőzöttségi adatok jelenleg kedvezőek is. Aztán itt vannak a nemzetközi példák, szerencsére több országban már jelentkeznek tapasztalatok. Ezek azt mutatják, az iskolába járást nem tették kötelezővé, csak egy lehetőségként van jelen. A részvétel mindenütt alacsony, Finnországban például a gyerekek kilenc százaléka van bent az iskolában. Gyermekfelügyelet egyébként nálunk is van, ez most is biztosított. Negyedik szempont a munkaerőpiaci helyzet, sok szülő már kivette a szabadságait. Ez a nyári táborok, a nyári gyermekfelügyelet ügyét is felveti, vagyis a következő három hónapra próbálunk tervezni, és sokat már nem várhatunk, a döntések a közeljövőben meg fognak születni.
Internet- vagy eszközhiány miatt több tízezren kiestek a digitális távoktatásból, velük mi lesz?
Tény, hogy az azonnali átállás, az idő szűkössége miatt nem tudtunk mindenhol egységesen átállni a digitális oktatásra, de Magyarországon az adottságok ezen a téren nem voltak rosszak. A 2018-as Országos Kompetenciamérés adatai szerint a 6. évfolyamos tanulók 90,3 százaléka, a 8. osztályosok 91,4 százaléka, a 10. évfolyamosok 94,4 százaléka nyilatkozott úgy, hogy van otthon számítógépük. Meglátásom szerint még ezeknél az adatoknál is kedvezőbb a jelenlegi helyzet, például az iskolákból több ezres nagyságrendben adtak ki számítógépeket a pedagógusoknak és a családoknak otthoni használatra abból a csaknem 350 ezer számítógéptől, ami az iskolákban található. Ahol ennek a feltételei nem adottak, ott a különféle nyilvános hozzáférési pontokon túl az iskolai géptermek is használhatók, ahol helyben ez a megoldás, ott a gyermekek ütemezett bejárása a számítógépterembe lehetséges, ezt szabály nem tiltja. A tanodákban is tanulhatnak a gyermekek a jelen körülmények között is, nem zártak be. A kényszerű otthoni karantén idején igen sok helyen oldották meg maguk a családok a számítógép biztosítását, kölcsönkértek, vásároltak eszközöket. Külön kiemelendő, hogy az OECD felmérése szerint a magyar tanulók 98,5 százaléka rendelkezik internet-hozzáféréssel az otthonában, ezzel szemben az OECD átlag 96,5 százalék.
De mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol ugyan van legalább egy számítógép, de azon több iskoláskorú gyermeknek kell osztoznia?
A hatályos szabályozás szerint, ha egy intézményben bármilyen okból nem érnének a végére az adott tanévi anyagnak, van arra mód, hogy a következő félévben kerüljön sor ennek az ütemezett pótlására. Arra is van lehetőség, hogy differenciálással, akár többletórák beépítésével a pótlás megtörténjen. Ha a nyári táboroztatás megvalósítható, akkor olyan tematikus táborok is szervezhetők, amelyek alkalmasak lehetnek felzárkóztatásra, tananyagtartalmak átadására. Annak sem zárnám ki a lehetőségét, hogy egyes intézmények a gyerekfelügyelet keretében az érintett gyerekek körében felzárkóztatásra, ismétlésre is sort kerítsenek.
Szakmai szervezetek kérik, a digitális oktatás tapasztalatait építsék be az új Nemzeti alaptantervbe (NAT). Megfontolják?
A NAT nem tér ki a módszertanra, hanem tantárgyi struktúrát, tartalmakat rögzít. Azzal kapcsolatban, hogy módszertani szempontból hogyan történjen az oktatás, teljesen semleges, sőt néha kifejezetten azt emeli ki, hogy többféle módszert érdemes alkalmazni. Vagyis ennek nem a NAT-ban van a helye. Azt, hogy más szabályozási platformon, például a tanév rendjében szeretnénk-e az új munkarendre, tehát mondjuk arra lehetőséget adni, hogy egy intézmény saját belátása szerint 1-2 hétre tantermen kívüli, digitális oktatásra állhasson át – akár középiskolában, például az érettségi felkészítés időszakában –, át fogjuk gondolni és egyeztetni fogjuk. Ezt tudom ígérni: részünkről megvan a nyitottság, fel akarjuk használni a jó tapasztalatokat.
Igaz, hogy a tankerületektől forrásokat vontak el a járványhelyzet miatt?
Olyan összegeket vont össze a kormány minden minisztériumtól, amelyek megtakarításként jelentkeznek, de ezen felül nem történt pénzelvonás. Azt mérték fel, hogy a járvány elleni védekezéshez melyek azok a felszabaduló források, amelyeket most amúgy sem lehet elkölteni. Ilyen jellegű átcsoportosítás volt, mi is megnéztük, melyek azok a programok, amelyeket nem is tudunk megszervezni. Például 35 milliárd forint volt betervezve a középiskolások külföldi nyelvtanulási programjára, ez a program idén meghiúsult, ezt a védekezésre csoportosítottuk át.
A tankerületek működésre szánt forrásaiból nem vontak el?
A tankerület látja, milyen működési, személyi és más költségei vannak. Ha megtakarítása realizálódik a tantermen kívüli, digitális munkarend bevezetésétől, például március 16-tól nincs érdemi vízfogyasztás az iskolaépületben, akkor ennek az oktatásra nincs hatása, és ha máshol erre a forrásra szükség van, helyesen teszi a Pénzügyminisztérium, ha begyűjti. A működés takarékos, de én nem tudok olyan esetről, hogy forráshiány miatt alakult volna ki működési probléma. A Klebelsberg Központnak adóssága gyakorlatilag nincs, a tankerületek nem halmoznak kifizetetlen számlákat.
Ezek szerint ez nem lehet oka annak, hogy a Hódmezővásárhelyi Tankerület igazgatója utólag úgy döntött, több középiskolában kevesebb osztály indulhat?
Biztosan nem. Ebben az ügyben hibázott a tankerület, nem volt helyes döntés utólag változtatni a gimnáziumi felvételi szabályokon. Egyébként a tankerület igazgatójának, mint fenntartónak joga van dönteni az indítható osztályok számáról. De ezt időben kell megtennie, hogy minden felvételiző tisztában lehessen vele. Megjegyzem, nem példa nélküli, hogy egy fenntartó – állami, egyházi, alapítványi – a jelentkezők teljesítményének és számának függvényében dönt az osztályindításról, ám a hódmezővásárhelyi tankerületben most késve született döntés, ami nem volt szerencsés.
Az ügy kapcsán felmerült, ez nemcsak egyedi eset lesz, hanem országosan arra lehet számítani, feljebb viszik a gimnáziumi felvételik ponthatárait, így kevesebb diákot vehetnek fel. Valós ez a félelem?
Nagyjából tíz éve hallgatjuk, olvassuk, hogy a kormány korlátozni fogja a gimnáziumba felvehető gyerekek számát. De valójában a szakképzés feljavítására, vonzóbbá tételére történtek intézkedések, és erre szükség is van. A szakképzésben mindent egybevetve ma a középiskolások 60 százaléka, gimnáziumban pedig a 40 százaléka kezdi meg a tanulmányait. Szerintem ez nem rossz arány, különösen annak fényében, hogy a rendszerváltás környékén még 20 százalék volt a gimnazisták aránya. Egy világtrendet követtünk az elmúlt évtizedekben, aminek megvan a munkaerőpiaci alapja: érezhetően nagyobb szükség volt gimnáziumi jellegű képzésekre, szélesedett a bemenet a felsőoktatásba is. Én ebben nem látok problémát. A 30-34 éves lakosság körében a diplomások arányára nézve Magyarország 34 százalékot vállalt az EU 2020-as stratégiai célkitűzéseinek meghatározásakor, ez a mutató 2009-ben 24 százalékon állt, a legutóbbi adatunk 33,7 százalék, tehát sokat nőtt az arány az elmúlt tíz évben. Úgy gondolom tehát, hogy vannak vélemények, vannak aggodalmak, és vannak a tények. Rendszerszinten nem történt olyan intézkedés, ami a gimnazisták számát leszűkítette volna.
Végezetül: bocsánatot kér a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetétől (PDSZ), amiért nemrég egy szélsőbaloldali terrorszervezethez, a Vörös Hadsereg Frakcióhoz hasonlította őket? Sokak szerint ez nem volt „túl elegáns”.
Az sem volt „túl elegáns”, hogy az érettségi bojkottjára szólították fel a tanárokat, ilyet még az ellenzéki pártok sem tettek. A PDSZ is szokott erőseket mondani, a médiában ezzel lehet címoldalra kerülni, és ebben az ügyben én is a tőlem megszokottól erősebben fogalmaztam. Egyébként részemről az hangzott el, hogy javaslom, hogy vegyék fel ezt a nevet, de nem gondolom, hogy ezzel terrorszervezetnek minősítettem volna őket. Akár úgy is reagálhattak volna, hogy nem tartják indokoltnak a névváltoztatást, de inkább felháborodtak és – nem először – kérték, hogy mondjak le. Szerintem bocsánatkérésre nincs ok, a viszonyunkat pedig rendezzük majd, ahogy azt máskor is tettük. Azóta is levelezünk, írnak, válaszolok. Nekünk tudni kell együtt dolgozni még akkor is, ha egyes kérdésekben jelentős nézetkülönbségek vannak köztünk.
