Olaszországban az élet máris visszatért a régi kerékvágásba. Bár a koronavírus nem tűnt el, hiszen naponta még mindig mintegy kétszázan vesztik életüket a járvány következtében, a politikai pártok úgyszólván hozzák a formájukat, s ez kivált a jobboldali populista Ligára igaz. Az újabb, már ki tudja hányadik koalíciós válságot sikerült elsimítani ugyan, de a múlt héten az iszlamista terroristák fogságából kiszabadult túsz, Silvia Romano kiszabadulása után a jobboldali populista Liga úgy érzi, elérkezett az ő ideje.
De haladjunk sorjában. Az olasz kabinet több, éjszakáig nyúló válságtanácskozás után állapodott meg a feketemunkások legalizálásáról. Több százezren vállalhattak így hivatalosan is munkát, elsősorban az agrárágazatban. A mezőgazdaságban nagy szükség van rájuk, különösen most. Mivel azonban Itália határai le vannak zárva, ezért törvényesen nem érkezhetnek be az országba szezonális munkások. A családoknál a betegápolókat és a babysittereket is nagyon hiányolják: mivel nincs iskolai tanítás és szeptemberig nem is lesz, a gyermekek gyakran egyedül vannak otthon, felvigyázó nélkül.
Most talán a feketemunkások helyzetének rendezése miatt e problémákat is könnyebben lehet orvosolni. A vita abból fakadt, hogy míg az Öt Csillag Mozgalom (M5S) elutasította legalizálásukat, a kabinet legkisebb pártja, a Matteo Renzi egykori miniszterelnök által irányított Italia Viva annyira szívén viselte az ügy sorsát, hogy a koalíciós együttműködés felmondására is képes volt. Végül Giuseppe Conte miniszterelnöknek volt köszönhető a megegyezés, aki szintén a legalizálást támogatta.
A kompromisszum értelmében a szezonális munkások fél évre kapnak letelepedési engedélyt abban az esetben, ha igazolni tudják, hogy 2020. március 8. előtt Olaszországban voltak, és már ekkor szerepeltek az állami adatbázisban. A munkaadótól emellett munkaszerződést kell kapniuk, ami azt is jelenti, hogy 400 eurót kell fizetni utánuk a nyugdíjkasszába, illetve további 160 euróba kerül az adminisztrációs költség. Az érintettek – lehetnek körülbelül 600 ezren – július 15-ig élhetnek a lehetőséggel. Azok a munkaadók azonban nem legalizálhatják a külföldi munkaerőt, akik rabszolgaként bántak a beosztottakkal, prostitúcióra kényszerítették őket.
A javaslatot Teresa Bellanova agrárminiszter, az Italia Viva politikusa nyújtotta be, aki nagyon is át tudja érezni a szezonális munkások sorsát, hiszen egykor ő is hasonló cipőben járt, szűkebb pátriája, Apuia zöldségültetvényein dolgozott. Iskolai tanulmányait meg is kellett szakítania a munka miatt. Bár azt nem sikerült elérnie, hogy a nincstelen külföldi munkások huzamosabb időre kapjanak letelepedési engedélyt, már ez is eredmény. A főleg a Szaharától délre fekvő országokból érkezők szörnyű körülmények között tengődnek városszéli nyomortelepeken. Ha anyagi helyzetük nem is változik jelentősen, több védelmet és támogatást kapnak az államtól.
Itáliában emellett a múlt héten a szélsőséges iszlamisták fogságából kiszabadult 24 éves lány, Silvia Romano ügye borzolta a kedélyeket. A segélyszervezetnek dolgozó ifjú hölgy 14 hónapig volt Szomáliában, a radikális iszlamista as-Sabáb terrorszervezet fogságában. Ahelyett, hogy mindenki egy emberként ünnepelte volna hazatértét, a jobboldali populista Liga éles támadást intézett ellene, a párt képviselője, Alessandro Pagano egyenesen „neoterroristának” minősítette amiatt, mert Romano a fogságban felvette az iszlám hitet, amivel rögvest gyanússá vált a szélsőségesek szemében. Azzal pedig végképp kiverte a biztosítékot náluk, hogy muszlim fejkendőben jelent meg Milánóba való hazatérésekor és azt mondta, saját elhatározásából lett muzulmán, senki sem kényszerítette erre. A fogságban pedig jól bántak vele. Az ellenzék harsogva tiltakozott a parlamentben elsősorban amiatt, hogy fizethetett ki érte a szóbeszéd szerint négymillió eurót a kormány az a szomáliai as-Sabábnak. Olasz pénzből finanszírozzák ezek után szent háborújukat? – tették fel a költői kérdést. Az olasz kormány azonban azt állítja, a török titkosszolgálattal a szomáliai hadsereggel közös akció során sikerült kiszabadítani.
Romano szülei mindenkit arra kértek, hagyják békén a lányukat, aki visszatérése után megkezdte 12 hetes karanténját. Az ügy mindenesetre azt mutatja: az olasz politika kiszabadult a vesztegzárból.
