Az amerikai politika sajátosságok, elsősorban a többségükben vidéki, fehér lakosságú államoknak az elektori testületben való túlreprezentáltsága miatt ez legfeljebb egy szoros választási győzelemre lenne elég. Hillary Clinton 2016-ban országosan 2.1 százalékkal több voksot kapott, az elektori testület mégis 304:227 arányban Trump javára alakult. Az idei helyzetet a koronavírus-járvány és a gazdasági összeomlás mellett tovább bonyolítja, hogy a felmérésekben 5 százalék körüli támogatottsággal megjelent egy harmadik párti elnökjelölt, a libertariánus Justin Amash.
A most negyvenéves michigani képviselőt először 2010-ben, a republikánusok radikális, „teapárti” szárnya repítette a washingtoni képviselőházba és rá is érvényes a gyakran emlegetett közhely: „Only in America!” – ilyen is csak Amerikában eshet meg. Palesztin menekült apa és szíriai bevándorló anya gyermekeként látta meg a napvilágot, de a sztereotípiákra rácáfolva a politikai jobboldalon kötött ki. A „kis állam” és a költségvetési szigor híveként nem sok vizet zavart, egészen addig, amíg tavaly, egyetlen republikánusként, meg nem szavazta a Donald Trump alkotmányos leváltására irányuló impeachmentet. A republikánus pártot is elhagyta, előbb független képviselő lett, majd belépett a Libertariánus Pártba, amely ezzel csaknem fél évszázados története során először szövetségi mandátumhoz jutott.
Az állam szerepét minimálisra korlátozó politikai felfogásnak Amerikában hagyományosan sok híve van, de a Libertariánus Párt nem tudott felnőni a két hagyományos párt mellé. Harmadik párti jelöltek általában véve is csak elvétve tudták befolyásolni az elnökválasztások eredményét – legutóbb 2000-ben a fogyasztóvédő Ralph Nader, akinek indulása valószínűleg hozzájárult George W. Bush Al Gore feletti győzelméhez.
A Libertariánus Párt elnökjelöltségére egyelőre csak pályázó Amash esetében aligha kell jelentős országos hatástól tartani, idén különben is olyan mélyen megosztott a két tábor, hogy a választók zöme Trump mellett vagy ellen akar szavazni. Mégis mindkét oldalról idegesen figyelik a mozgását, mert michigani, és az is pont elég lenne, ha az egyik legfontosabb „ingadozó” államban befolyásolná a novemberi eredményt. Az elnök kiábrándult hívei közül szerezhet voksokat, ám aligha tudja elbizonytalanítani Trump hűséges táborát. A képviselő élesen bírálja Trumpot, de még nagyobb veszélynek látja „a régimódi politizálás folytatóját”, Joe Bident.
Bidennek nyilván jobb lenne, ha a mérsékelt, „Trumpra soha” republikánusok is rá voksolnának. A volt alelnök bátorítást nyerhet azokból a felmérésekből, miszerint a mindkét jelöltet rossznak tartók körében elsöprő többségben vannak, akik orrukat befogva rá akarnak szavazni. Trump négy éve többek között ezeknek az elégedetlen középen állóknak a révén tudta legyőzni Hillary Clintont.
