vers;imádság;

- Izsó Zita: Mindenki tudja (vers)

Mindenki tudja,

hogy már sohasem történhet

semmi baj,

de azért havonta egyszer

légiriadó próbát tartanak.

A hangszórókból

rövid szavakat üvöltenek,

amiket már senki sem ért,

mert nincsenek vészkijáratok,

becsatolható biztonsági övek,

mentőmellények vagy mentőmondatok,

lekapcsolták a fejekben a közvilágítást.

A szüleink

túl nagyra fújták a szörnyeinket,

mind kipukkadtak,

és már nem élnek a nagyszüleink,

akik hétvégente teleültették kertjeinket

a kételyek egynyári növényeivel,

és aki mégis,

mindezek ellenére

elbizonytalanodik

lefekvés előtt

a hangszórókból hallott

szavakat ismételgeti,

és közben meg van győződve arról,

hogy imádkozik.

A pátosztól a hideg rázza, vonzódik a nyúlmetaforákhoz, kedvenc sportja pedig, hogy figyel és reflektál. Szlukovényi Katalinnal az áprilisban, a költészet napjára megjelent, Álomkonyha című verseskötete kapcsán kredenc alatt kuporgó bandzsa műmacskáról, nagy költők ödipális görcsöléséről és a hétköznapiság költészetéről beszélgettünk.