Újjáéledtek a koronavírus-járvány miatt eddig szünetelő elitellenes megmozdulások, a hétvégén ismét tömegek lepték el Bagdad és a dél-iraki nagyvárosok köztereit, hogy a frissen beiktatott miniszterelnök, Musztafa Al-Kádimi ellen tiltakozzanak.
Látszólag esélyt sem adnak neki, pedig az új kormányfő első intézkedéseivel a tavaly október óta tartó demonstrációk két követelését is teljesítette: bejelentette, hogy vizsgálóbizottságot állítanak fel a tüntetők elleni erőszak feltárására, és elengedik a bebörtönzött tiltakozókat. Kádimi azt is megígérte, hogy előrehozott választásokat tartanak, ezt azonban nem lesz könnyű betartani, hiszen rendkívül szűk a politikai mozgástere. Már elődjének, Ádil Abdel Máhdinak sem volt irigylésre méltó a helyzete: egy rugalmatlan, reformokat elutasító parlamenttel a háta mögött kellett volna kezelnie a politikai rendszer megújítását követelő tömegtüntetéseket. Máhdi így két szék közül inkább a pad alá esett: november végén lemondott, a pártok csaknem féléves alkudozás, és két elutasított jelölt után találták meg az új kormányfőt, akinek a demonstrációknál jóval nagyobb kihívásokkal kell szembenéznie.
A koronavírus Irakot is elérte, a fertőzések megroppantották az egyébként is gyenge lábakon álló egészségügyet, de a világjárvány mellékhatásainak még ennél is súlyosabbak a következményei. A nyersolaj világpiaci árának csökkenése és a karantén-intézkedések egyaránt a gazdaságot gyengítik, a káoszt kihasználó Iszlám Állam pedig a biztonságot veszélyezteti.
A hírszerzés éléről miniszterelnöki székbe kerülő Kádimi pragmatikus vezető hírében áll, ezért Nyugaton nagy reményeket fűznek hozzá. Az azonban nem sok jót ígér, hogy már a kormányalakítási folyamat is döcögősen ment neki: hiába tett engedményeket, a 23 fős kabinetjének csak 15 tagját fogadta el a parlament a szerda esti szavazáson. Két kulcsfontosságú minisztérium - a külügyi, illetve olajügyi - vezetésére a miniszterelnök még nem állt elő kompromisszumos javaslattal, öt tárca esetében pedig a képviselők elutasították jelöltjét. Ahhoz, hogy teljessé tegye csonka kabinetjét, a kormányfőnek nem lesz könnyű megtalálni az egyensúlyt a különböző pártérdekek között, a külpolitikában pedig még ennél is óvatosabb lavírozásra lehet szükség, az Egyesült Államok és Irán ellentéte miatt. Teherán ugyan - a hírek szerint - áldását adta a kormányalakításra, a miniszterelnöknek mégis meggyűlhet a baja a perzsa állam támogatását élvező Kataíb Hezbollahhal. A síita milícia azzal gyanúsítja a kormányfőt, hogy még a hírszerzés vezetőjeként köze volt ahhoz a januári amerikai dróncsapáshoz, amely végzett vezetőjükkel, Abu-Mahdi Al-Muhandisszal és Kászim Szulejmáni iráni kémfőnökkel.
Kétségtelen, hogy Kádimi kiváló kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal, amely hazája javára válhat. A gazdaság talpraállításához nagy szükség van az amerikai segélyekre, és a Trump-kormányzat közbenjárása az IMF-nél kedvezőbb hitelfeltételeket biztosíthat az országnak, ha mentőcsomagért folyamodna. Irak rendkívül törékeny békéjét azonban az biztosítja, hogy Bagdad közel egyforma távolságot tart Washingtontól és Teherántól, ezt azonban az új miniszterelnöknek sem szabad elfelejtenie. Mindezek fényében különösen érdekes lesz, hogy hogyan alakul a júniusban kezdődő “stratégiai párbeszéd” az Egyesült Államokkal. Mindkét oldal elegédetlen a jelenlegi viszonyrendszerrel: a bagdadi parlament a januári dróncsapás után az amerikai csapatok mielőbbi kivonását szorgalmazta, Donald Trump emiatt hálátlannak tartja az irakiakat és szankciókkal fenyegetett - Kádiminek ebben is nehéz lesz megtalálnia a járható kompromisszumot.
