Aligha kell bizonyítani, hogy manapság nem érdemes kolbászból fonni a kerítést Magyarországon. A munka alapú társadalom megvalósításáról szóló kormányfői buzdítás – egyéb okok mellett – már csak azért is akadozhat, mert egyetlen esztendő alatt több mint 20 százalékkal növekedett az erőt adó húsáru ára. Ennek tudatában igen meglepő, hogy a friss statisztikai adatokból a hazai szakértők – szemet hunyva a többi alapvető élelmiszer ugyancsak tetemes drágulása felett – megállapították: áprilisban visszaesett a magyar infláció.
Természetesen ha a korábbi 3,9 százalékot tekintjük mérvadónak, akkor a múlt havi, 2,4 százalékos érték láttán akár fel is sóhajthatnánk, de sajnos ez ismét a már sokat bírált fogyasztói kosár trükkje. Hiába mérséklődött a vártnál is nagyobb mértékben a benzin ára, a „maradj otthon” felszólításra a családok autói is megpihentek. Az élelmiszerboltok megrohanásában legfeljebb egy-két alkalommal jutottak szerephez. Így csak mérsékelt jelentőséggel bír, hogy az üzemanyagok másfél százalékkal csökkentették a fogyasztói árindexet. Csekély volt azok száma, akik ki tudták használni ennek az előnyeit. Mint ahogy az sem ad okot örömre, ha a kulturális, turisztikai kiadásokat is sikerül most megtakarítani.
A nyugdíjasok pedig akár a szívükhöz is kaphatnak, hiszen az év elejei 2,8 százalékos járadék emelés hatását alig pár hónap alatt felemésztette a fogyasztásaikat hellyel-közel tükröző infláció, a maga 4,1 százalék feletti növekedésével. A kormányzati propaganda ugyan nap mint nap azzal eteti az időskorúakat, hogy nem csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke, de ezt a hazugságot már senki sem hiszi el.
Nehéz megjósolni, hogy a járvány lezajlását követően a kereskedők milyen árakkal kínálják meg a vásárlóikat. Ne legyenek illúzióink, a kiskereskedelmi különadót a vevőkkel nyeletik majd le. Ugyanakkor a családi tartalékok kimerülésével a kereslet is csökkenhet, így hát vásárlócsalogatóként akár átmeneti árcsökkenés sem elképzelhetetlen; viszont az sem kizárt, hogy az üzletek korlátozott nyitvatartásának veszteségeit igyekeznek majd áthárítani. A munkanélküliség várható mértékét ma még megjósolni sem lehet. Tapasztalatok szerint, amikor csökken a háztartások bevétele, akkor a fogyasztásuk kezdetben csak csekély mértékben esik vissza. Ugyanannyi élelmiszert vásárolnak, de fokozatosan áttérnek az egyre olcsóbb termékekre – már ha tudnak: a forint elgyengülésének időszakában a primőr zöldségek, gyümölcsök szinte megfizethetetlenné válnak.
Divatos dolog a statisztikai adatok megbízhatóságában kételkedni. A járványos hónapokban ez azonban indokolt is. Az egészségügyi kockázatok miatt a bolti adatgyűjtések szüneteltek, helyüket átvették a digitális, telefonos technikák. S ha nincs ló, a szamár is jó alapon gyakran csak a megelőző hónap adatainak felhasználása jelentett megoldást. Elvégre a gazdaságstatisztika legfontosabb számainál muszáj színt vallani. A fogyasztás mértékét tükröző inflációnál mégsem írhatják oda, hogy „nincs adat.” De ami van, az felettébb bizonytalan.