Amerikai kutatócsoportjuk laboratóriumi szinten reménykeltő eredményeket ért el. Pontosan milyen vakcinán dolgoznak?
A rövid- és a hosszútávú védelem elérése a célunk. Jelenleg a molekuláris immunreakció utáni sejtszintű válasz előidézésén és kimutatásán dolgozunk, ezzel párhuzamosan pedig a szövetségi engedélyezési folyamathoz szükséges anyagokkal kísérletezünk. Remélhetőleg az engedélyezési szakaszon egy-két hónap alatt túljutunk. Persze ahhoz, hogy elkezdődhessen a klinikai tesztelés, az anyagnak a hatékonyság mellett biztonságosnak, stabilnak és sterilnek kell lennie, továbbá szabvány gyártási módszerekkel kell előállítani. A vakcina mellett máson is dolgozunk. A kifejlesztett ellenanyagot kombinálni szeretnénk egy általunk kitalált és szabadalmaztatott oltási rendszerrel. Ez utóbbi, és ebben volt nekem jelentősebb szerepem, az úgynevezett Microneedle Array (MNA) egy már bő tíz éve fejlesztett, több szabadalommal is rendelkező eszköz, amellyel különböző hatóanyagokat juttathatunk a bőr biológiailag és immunológiailag igen aktív rétegeibe. Egyik legfontosabb előnye, hogy nem kell hűtőgép a szállításához és a tárolásához, továbbá nincs szükség injekciós tűre sem az oltóanyag beadásához. Így használata egyszerű, a világ kevésbé fejlett részein is könnyen alkalmazható.
A kutatásokat jelentősen lassítja, hogy a koronavírusnak ez a fajtája ismeretlen volt a tudósok előtt. Ön mikor találkozott vele először?
Korábban többször is dolgoztam egy virológus barátom, Andrea Gambotto projektjeiben, aki például a zika-, a MERSA- vagy a SARS-vírust kutatta, azaz komoly tapasztalatokkal rendelkezik a koronavírusok terén. Január végén, február elején keresett meg, hogy dolgozzunk ismét együtt. Az MNA-ba ágyazott COVID-19 specifikus fehérjékkel kezdtünk állatkísérleteket. Az immunválaszt tanulmányoztuk, a reménykeltő eredményeket pedig április elején publikáltuk.
Ha sikerül előállítani az ellenszert, mennyi idő alatt lehet végigoltani az emberiséget úgy, hogy a koronavírus ne legyen nagyobb fenyegetés, mint például az influenza?
Mint minden járványnak vagy betegségnek, a koronavírus elleni védekezésnek is többrétűnek kell lennie. Szükség van megelőző oltásra, a terjedés korlátozására, a fertőzés utáni gyógyszerekre, és tüneti kezelésre. Ha rendelkezésre állna megfelelő oltóanyag, a fejlett országok összefogásával egy-két év alatt elő lehetne állítani a szükséges mennyiséget. Ezután persze folyamatosan oltani kell ott, ahol a legszükségesebb, éppúgy ahogy minden évben az influenza esetében. A koronavírus oltással alapvetően nem tűnik sokkal veszélyesebbnek, mint az influenza. Oltás nélkül viszont kétszer-háromszor durvább, mint az influenza oltással. Más kérdés, hogy az új koronavírus bizonyos csoportokra hatványozottan veszélyes és halálos, ráadásul most a sajtóból sokkal pontosabb számokat kapunk az áldozatokról, mint az influenzajárvány esetében. Egyre világosabb, hogy a fertőzések jelentős részét, a jelenlegi becslések szerint 50-80 százalékát nem is azonosítják. A fertőzöttek ugyanis tünetmentesek, vagy csak egy gyenge nátha tünetei jelentkeznek náluk. Az ismertté vált esetek úgy tíz százaléka súlyosabb, és a tesztelések számától, illetve a statisztikai módszerektől függően 1-5 százalékuk halálos.
A legtöbb szakember szerint arra kell készülni, hogy miként az influenza, úgy a koronavírus is minden évben visszatér.
Számottevő virológiai és járványtani gyakorlat híján óvatos vagyok, de annyi azért látszik: az eddig rendelkezésre álló adatok nem alkalmasak arra, hogy komoly, tudományosan megalapozott következtetéseket vonjunk le. Már csak azért sem, mert például itt az Egyesült Államokban országosan, területenként és sokszor még kórházanként is más feltételekkel, eltérő módszerekkel és eszközökkel tesztelnek. Nehezíti a tisztánlátást, hogy most pozitív teszt esetén a vírus rovására írunk minden halálesetet, előbb-utóbb az adatok demográfia korrekcióját is el kell majd végezni. Jelenleg az antivírus-ellenanyagok népesség szintű gyakoriságát sem ismerjük, pedig erre nagy szükség lenne. És akkor még meg sem említettem a kínaiak kezdeti titkolózását, félrevezető viselkedését, a politikusok túlfűtött nyilatkozatait, vagy épp azt, hogy a felkorbácsolt közhangulat túlkapásokhoz vezetett a járvány kezelésében.
Ilyen légkörben komoly nyomás nehezedik az ellenszert kutatókra. Mennyiben nehezíti a munkát a szokatlanul nagy társadalmi és politikai érdeklődés?
Valóban sokkal nagyobb a társadalmi nyomás, mint általában, de ez nem befolyásolja a kutatásokat. A munkát az nehezítheti, ha nincsenek meg a szükséges források, eszközök és megfelelően képzett személyek. A kutatók pedig főként a saját elvárásaiknak akar megfelelni, emellett természetesen hajtóerő a megbecsülés is.
Ha már a megbecsülést említette: egy hatékony vakcina kifejlesztése mekkora siker? Érhet például Nobel-díjat?
Csak évek múlva derül majd ki, hogy a kifejlesztett ellenanyagok közül melyik mennyire hatásos. Azok lesznek sikeresek, melyek természetüknél fogva könnyen módosíthatók a vírus változásának megfelelően. Amelyik módszer más esetekre, vírusokra is alkalmazható lesz, azt komolyan értékelik majd. De hogy Nobel-díjra érdemes lenne? Bár lehetséges, azért nem hiszem. Jó lenne, ha a tudományos Nobel-díjak nem jutnának az irodalmi vagy a béke Nobel-díj sorsára.
Az Egyesült Államokban eleinte nem vették túl komolyan a koronavírust, az elnök, Donald Trump is bagatellizálta a járványt. Feltehetően vele ellentétben a kutatók látták, hogy jóval nagyobb a baj.
Elnökválasztási évben járunk, így minden vélt és tényleges hiba erősen átpolitizált. Azok, akik most a leghevesebben támadják a szövetségi kormányt, ugyanazok, akik fajgyűlölőnek és diktatórikusnak nevezték az ország vezetését, amikor januárban-februárban különféle utazási korlátozásokat és szigorúbb határellenőrzést vezettek be. Amúgy járványügyi döntéseket csak politikai megfontolásoktól függetlenül lenne szabad meghozni. Sajnos az alaptudás a COVID-19-ről még most sem elégséges ahhoz, hogy elfogultság nélkül tudjuk minősíteni a védekezési módszereket. Mindenesetre azután, hogy a vírus ragályossága egyértelművé vált, még februárban hatékonyabb intézkedésekre lett volna szükség, vagyis lassan reagált a szövetségi kormány, bár az is igaz, hogy a döntések joga jórészt az egyes államok kormányzói kezében van ilyen ügyekben.
A Tengerentúlon ráadásul sokkal nehezebb elfogadtatni a korlátozásokat, hiszen a személyes szabadságjogok szentek és sérthetetlenek. Akár a járványellenes intézkedésekkel szemben is.
A személyes szabadságjogok védelme és tiszteletben tartása minden körülmények között elsődleges kell, hogy legyen. Ilyen járványhelyzetben viszont nehéz közös nevezőre jutni, hiszen, ha valaki élni akar egy meghatározott joggal, azzal nem korlátozhatja másvalaki szabadságjogait. De a maszk kötelező viselése nem a személyes jog korlátozása, éppen ellenkezőleg: a maszk a biztosítéka, hogy mások is megtehessék, amit akarnak, és élhessenek azzal a jogukkal, hogy ne legyenek veszélyeztetettek. Másféleképpen, de a végrehajtó hatalommal szemben is meg kell védeni ezeket a jogokat, még ha nem is egyszerű. Benjamin Franklint idézve, az, aki feladná az alapvető szabadságot, hogy megvásároljon egy kis átmeneti biztonságot, nem érdemel sem szabadságot, sem biztonságot. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy az egyénnek vagy az egész nemzetnek a védelme érdekében bizonyos jogok időleges korlátozására szükség lehet. Az élethez való jog ugyanis nem összevethető például egy parkbeli séta korlátozásával. Más kérdés, hogy a különféle korlátozó intézkedéseket lehetett volna racionálisabban, s főként irányítottabban meghozni, ami kisebb gazdasági veszteségeket okozott volna.
A koronavírus átírta az eddigi, megszokott életvitelt, látványos, ahogyan megváltozott az emberek hozzáállása bizonyos helyzetekhez. Maradandó változások ezek?
Remélem, annyiban feltétlenül lesz maradandó következménye a járványnak, hogy sokkal jobban odafigyelünk a higiéniára.
Ez talán főleg attól függ, mennyire érezték veszélyben magukat az emberek. A New York-iakban biztosan sokkal nagyobb nyomot hagy majd a járvány, mint a vidéki amerikaiakban.
Még itt, a lakóhelyemen, a New York állammal szomszédos Pennsylvaniában is más a hozzáállás. A New York városhoz közeli Philadelphiában, ahol sokkal nagyobb a népsűrűség, máshogy kezelik a helyzetet, mint Allegheny megyében, ahová Pittsburgh is tartozik. Nálunk viszonylag kevesebb a haláleset, és az új fertőzések egy része a börtönben történt. Nem véletlen tervezi a kormányzó, hogy az állam nyugati részében a jövő héttől fokozatosan feloldja a megszorításokat.
