A neten keringtek egy időben azok a PC-t gúnyoló szövegek, amelyeket olvasva azon lehetett röhögni, egy-egy közkeletű kifejezés hogyan hangzik politikailag korrekten. Lásd: kihívásokkal küzd a gyorsaság terén = lassú, mint a tetű. A kormány viszont teljesen komolyan fejlesztette mára tökélyre a fogalmazásnak ezt a módját. Lásd: kiemelten közérdekű beruházás lett a Közlekedési Múzeum új épülete, jövőre, meg azután, meg azután hatmilliárdot költünk a tervezésére = a büdös életben nem lesz itt új múzeum, és azt sem áruljuk el, miért bontottuk le három évvel ezelőtt a régit.
A Közlekedési Múzeum – amelyet még az előző rezsim csapott egybe a fél évszázada kiállítóhely nélkül vegetáló Országos Műszaki Múzeummal, hogy aztán ne történjék semmi – édes hazánk egyik legnépszerűbb látványossága volt már tetszhalott korában is. Hát még, amikor ambiciózus és hozzáértő, fiatal szakemberek vették át az irányítását: a városligeti intézmény szárnyalni kezdett. Ehhez képest meglepő fordulat volt, hogy az eredeti, hőzöngő formájára visszaépíteni tervezett múzeumot se szó, se beszéd lebontották. A hazai viszonyokon edzett lélek itt már elkezdett aggódni, hiszen ott van például az évek óta bezárt, összecsomagolt Iparművészeti Múzeum is, amelynek felújításáról mindmáig nem született döntés.
Sajnos pontosan ugyanez a forgatókönyv látszik megvalósulni a Közlekedési esetében is. Az új épület meg van ígérve, a pénz istibizi benne lesz a következő költségvetésben, aztán hogy a valóságban ki és mire költi el azt az összeget, az a jövő zenéje. Az ember csak azt nem érti, hogy ha ennyi hatalmas, drága és halasztást nem tűrő kulturális beruházás ég a kormány körmére, miért a budapestiek által már százszor elutált városligeti Nemzeti Galéria megépítését erőltetik mindenen átgázoló, gonosz elszántsággal.