A járvány kilőtte az idei vadászturizmust. A külföldi vadászok nem jöttek a nemrég kezdődött őzbak szezonra, de akadnak, akik már az őszi szarvasbőgésre lefoglalt szállást, szolgáltatásokat is lemondták. Nem csekély összeget mozgat meg a vadászturizmus, hiszen az Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA) a 2018-19-es vadászati idényre kis híján 28 milliárd forintos bevétellel számolt. Ebből nagyjából 20 milliárd a bérvadásztatásból, jelentős részben a külföldi vadászok befizetéseiből származik. Ennek az összegnek a jelen állás szerint idén legfeljebb töredéke, jó esetben kisebb része folyhat be a vadásztársaságok kasszájába. Ugyancsak visszaesett a vadhúsexport is.
A kiadások azonban nemigen csökkentek. Az egyik legnagyobb tétel a mezőgazdaságban okozott vadkár kifizetése. A legfrissebb, még a tavalyi vadászati évre (2018. márciustól 2019. február végéig tartó időszakra) kifizetett mezőgazdasági vadkár összege országosan 2200 millió forint volt. Az idén márciusig tartott vadászati év adatait még nem tette közzé az OVA, de az a korábbi évek tapasztalata alapján vélhetően hasonló összegről szól – tájékoztatta a Népszavát Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa. A kifizetett vadkárok csaknem egynegyede, mintegy 500 millió forint a sok aranyérmes gímszarvas trófeájáról nemzetközi hírű Somogy, míg nagyjából egyhatoda Baranya megyében keletkezett.
Egy gímszarvas trófea néhány százezer forinttól milliós összeget is érhet, sőt, egy aranyérmes agancsért a bérvadásznak ki kell pengetnie akár egy autó árát is. Amíg többnyire telt házzal ment a vadászturizmus -legalábbis a nagyvadas területeken - nem okozott különösebb gondot a vadkár kifizetése, de most üresen konganak a vadászházak. A belföldi bérvadásztatás nem pótolhatja a főleg német nyelvterületről érkező vastag pénztárcájú vadászok költéseit. Így jelenleg inkább viszi a pénzt az ágazat, mint hozza - teszik hozzá a vadászok.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elemzése szerint az 1448, nagyrészt egyesületi formában működő vadásztársaság többnyire tőkeszegény, nincsenek jelentős tartalékaik. Vadászturizmus jelenlegi helyzetében közülük jó néhány működésképtelenné válhat. Ennek egyebek mellett az lehet a következménye, hogy nem lesznek képesek részt venni a vadkár megelőzésben, sem gazdák kártalanításában. Ez kemény dió lesz a későbbiekben, hiszen gyakori a vita a felek között a károk mértékéről, az összegről. Az agrártárca, a NAK és a vadászati védegylet is arra biztatja a feleket, hogy igyekezzenek kiegyezni egymással. Egy esetleges per hosszan elhúzódhat és mindkét oldalnak sok pénzébe és energiájába kerülhet. A vadásztársaságoknak a vadkár elhárításában is együtt kell működniük a gazdákkal, például a vadkerítések telepítésében, illetve az erdők szélén kialakított nyílt sávok kialakításában.
Évek óta gondot okoz, hogy egyes régiókban a nagyvadállomány túlszaporodott, és emiatt több a kár is. Bár a legnagyobb bajt a szántóföldi kultúrákban a gímszarvas és a vaddisznó okozza, most az utóbbira összpontosítanak a gazdák és vadászok, mert a kukoricavetésekben a túrásos károk jelentős veszteséggel járnak. Az afrikai sertéspestis (ASP) fertőzés miatt szükséges az amúgy is túlszaporodott vaddisznók gyérítése. Ám a bedőlt társaságok ezt sem tudják majd megoldani. Pedig abból még némi bevétele is származhat a vadásztársaságoknak. Ha ugyanis a kilőtt jószágban kimutatható az ASP, akkor állami forrásból kártalanítást kapnak. A vadászok remélik őszre helyreáll a "rend", és ismét megjelennek a vadászturizmus bevételeinek nem csekély hányadát adó külföldi vendégek.
