A kormány előbb rendeleti úton, majd a parlament elé beterjesztett törvény formájában 2010 után újra kivetette kiskereskedelmi multikra a különadót. A 36 milliárd forintos idei bevétel elvileg a járvány elleni védekezést hivatott szolgálni, ám a kereskedelmi piacot figyelemmel kísérő elemzők szerint a stratégiai cél valójában a kiskereskedelmi szegmenst uraló multik megregulázása, esetleg távozásra bírása is lehet. Mint közismert Orbán Viktor miniszterelnök még 2016 szeptemberében tett egy kijelentést, mely szerint „négy olyan terület létezik, ahol muszáj elérni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön. Ezek a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat”.
A kiskereskedelmi adóval a kormány már 2010-12-ben próbálkozott, akkor szintén a multikra vagyis a nagy szereplőkre vetette ki a teher túlnyomó részét – sávos adókulcsokkal. Az idén márciusban az Európai Bíróság azt mondta ki, hogy az akkori szabályozása nem volt diszkriminatív. Az ítélet ismertében most bevezetendő adó is hasonlóan szelektál: 500 millió forint éves árbevétel alatt nem kell fizetni vagyis a kisboltok megússzák. Harminc milliárd forintig 0,1 százalék az adó, 30-100 milliárd forint között 0,4 százalék, majd száz milliárd felett az árbevétel 2,5 százalékát veszi el az állam.
Az adót nemcsak az élelmiszer-kereskedelemben utazó cégeknek, hanem az autószalonoknak az autólakatrész-kereskedőknek, a benzinkutaknak, a ruházati és online kereskedőknek, és még a gyógyszertáraknak is fizetni kell. Az adó jelentős részét azonban tíz cég fogja befizetni, azok akik száz milliárd forintnál nagyobb forgalmat bonyolítanak, így a legnagyobb kulccsal 2,5 százalékkal adóznak – nyilatkozta lapunknak Laczka Sándor, a Deloitte Zrt. adózási igazgatója.
Ilyen jellegű koncentráció lényegében csak az élelmiszer-kereskedelemben, és a gépjárműüzemanyag forgalmazásban látható. Minden más ágazatban kisebbek a cégek, mintsem elérnék, illetve érdemben meghaladnák a száz milliárdos bevételi határt, vagyis elérnék az igazán fájó 2,5 százalékos adóterhet – tette hozzá a szakértő.
Kivételt jelentenek a magyar tulajdonú kereskedelmi láncok, amelyek franchise rendszerben működnek, tipikusan boltonként külön cégben, így nagyrészt 0 vagy legfeljebb 0,1 százalék adót fizetnek, mert cégenként külön-külön nézve nem magas az árbevételük.
A száz milliárd forint alatti forgalmat bonyolító cégek éves kiskereskedelmi adója nem éri el a 400 millió forintot, ami nem elhanyagolható tétel, de nem is rengeti meg a cégeket valószínűleg. Száz milliárd forint feletti árbevétel részére az adó viszont az árbevétel 2,5 százaléka – legalább 4 milliárd forint –, de ez a legnagyobb piaci szereplő, a Tesco esetében elérheti a 15 milliárd forintot, ami a cég 2018-ban elért 32,8 milliárdos profitjának a fele. A Trade Magazin adatai szerint 2018-ban összesen tíz olyan kereskedelmi cég volt, amelynek árbevétele meghaladta a bruttó száz milliárd forintot – ám ezek közül a magyar láncok – Coop, CBA, Reál – mert leánycégbe szervezve működnek, kiesnek a 2,5 százalékos adó hatálya alól. Így a Népszava számításai szerint ilyen mértékű adót a Tesco, a Spar, a Lidl, az Auchan, a Penny Market és az Aldi fog fizetni, a benzinforgalmazók közül pedig a Mol, a Shell és az OMV jöhet szóba. Ezen cégek profitját jelentősen csökkenti, vagy – néhány élelmiszerlánc esetében – akár le is nullázhatja a kiskereskedelmi adó. Mindez egyes hazai szereplőket arra csábíthat, hogy az Orbáni ukáz értelmében megpróbálják a profitjukat vesztő cégeket felvásárolni. Korábban már felmerült, a Tesco magyarországi érdekeltségeinek estleges értékesítése, a brit tulajdonos ugyanis gyenge teljesítménye miatt megvált az összes törökországi és számos lengyelországi boltjától. A piaci pletykák tavaly nyáron a magyar Tesco leendő vásárlói között emlegették a Mol Nyrt.-t amely szeretne belépni a kiskereskedelmi piacra, és a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm-csoportot is, ám végül a Tesco rövidre zárta a találgatásokat és közölte a magyar leánycég nem eladó.
A piaci szakértők szerint jelenleg egyik cég sem vásárolható fel olcsón, ám középtávon lehet olyan társaság az élbolyban, amely megfelelő ajánlat esetén kiszállna a magyar piacról. Addig viszont megpróbálják a cégek kimozogni kiskereskedelmi adót, amelynek egy részét minden bizonnyal a fogyasztókra hárítják, vagyis csak az adó miatt is lehetnek áremelkedések. A magyar beszállítók sem járnak jól az adóval: jelenleg egyes kereskedelmi láncok fölvállalva a „fogyassz hazai terméket” filozófiát, hajlandóak kisebb profittal forgalmazni az itthoni termékeket annak érdekében, hogy versenyképesek legyenek az olcsóbb, de akár jobb minőségű német, osztrák, vagy akár szlovák élelmiszeripari termékekkel. A jövőben a magyar termékek ezen megkülönböztetése megszűnhet az adó miatt, így végső soron a hazai beszállítók piacot veszíthetnek a kiskereskedelmi adó újbóli bevezetésével. Ugyanakkor a kormány előre gondolt erre a trükkre és egy kormányrendeletben – egyelőre a vészhelyzet idejére – rögzítette, hogy a kereskedők nem csökkenthetik egyoldalúan a beszerzési árat, és nem is fenyegethetik a beszállítókat a rendelések csökkentésével a kisebb ár elérése érdekében.
