Ahol az országot tíz éve vezető miniszterelnök anyák napján csak a fiúkat szült édesanyákat köszönti; ahol ugyanez a nagyfőnök az előző ciklusban azt mondhatta, azért nincs a kormányában nő, mert nem tudják kezelni a karaktergyilkosságot; ahol a parlamenti többséget adó párt tagjai önfeledten vihognak, ha a soraikban ülő házelnök kimondja, azt szeretnék, „ha a lányaink az önmegvalósítás csúcsának azt tartanák, ha unokákat szülnének nekünk”; ahol ugyanez a Kövér László – miután a róla elnevezett showban Bayer Zsolt is szénné alázta az ellenzék soraiban dolgozó nőket – nyugodtan kijelentheti, hogy szánalommal tekint azokra a képviselőkre, akiknek a személyi száma kettessel kezdődik; ahol az ország horgász nagykövete bajsza alatt somolyogva tűri, hogy bármi megtörténjen nőkkel, zsidókkal, melegekkel, csak a szivárványos pisztrángok jól érezzék magukat; ahol fideszes képviselők vígan mondhatnak olyanokat az Országgyűlésben, hogy aki sok gyereket szül, azt otthon sem fogják megverni, vagy hogy „attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos”; ahol nem zavarják haza azt a fideszes képviselőt, aki elveri az élettársát, majd a kék foltokat a vak komondorra fogja,
s ahol minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját, és havonta legalább három nőt meggyilkol a férje vagy a volt férje, élettársa, volt barátja, alkalmi partnere, szóval, ahol mindez megtörténhet, ott senki ne csodálkozzon, hogy a keresztényi értékek jegyében a férfitársak azzal alázzák porrá a KDNP frakció egyetlen nőtagját, hogy vele adatják be a családon belüli, különösen a nők elleni erőszakot elítélő isztambuli egyezményt végleg elutáló beadványukat, majd a Fidesz is kiállítja a maga női szónokát, hogy értsen vele egyet.
Nincs itt családon belüli erőszak, pláne nem nők elleni, s ha mégis, azt jól kezelik a meglévő törvények. Meg egyébként is, ha jobban megnézzük, ez a szöveg csúnyákat állít a férfiakról. Azt, hogy olyan primitívek is tudnak lenni, mint a fentebb idézett sikerpolitikusaink.