Olaszországban tegnap kezdtek enyhíteni a szigorú kijárási korlátozásokon. Az ország túlvan a nehezén, a kórházakban normalizálódott a helyzet, jóllehet az aktív esetek száma még mindig eléri a 100 ezret.
Itália hozzászokott a természeti katasztrófákhoz, most azonban olyan lelki trauma érte a helyieket, amit egyhamar biztosan nem hevernek ki. Napról napra érkeztek, és sajnos még mindig érkeznek hírek halottak százairól, az idősotthonok reménytelen helyzetbe került lakóiról, a gazdasági válság miatt utcára tett emberekről. Bár elsősorban idősebbek haltak meg, a tragédia senkit sem kímélt, a lelki sebeket nem lehet egykönnyen begyógyítani: helyszíni beszámolók szerint a gyerekek tegnap – ugyanúgy, mint az első spanyol enyhítés idején – kissé félénken mentek le szüleikkel az utcára. Az eltelt majdnem két hónapban elszoktak a külvilágtól.
Azt gondolhatnánk, a rémálom észhez térítette a vagdalkozó, mások lejáratásából élő, ígérgető politikusokat, és végre elgondolkodtak azon, hogy a társadalom megosztása azért is végzetes lehet, mert így a válsághelyzeteket is nehezebben tudja kezelni az ország. Nem így történt. Matteo Salvini, a Liga elnöke kezdettől fogva politikai tőkét próbált kovácsolni a történésekből, pártja képviselői pedig már annyira magukra találtak, hogy a múlt héten kis híján összeverekedtek a kormánypárti honatyákkal.
Mostanság azonban nem érnek célba Salvini hőzöngései, nagyon sokan elfordultak tőle, volt hívei belátják: nagy szerencse, hogy nem ő volt hatalmon a válság kitörése idején, mivel akkor – mint Lombardia esete mutatja – még nagyobb lett volna a káosz.
Senki sem tudhatja, mennyi idő telik el addig, amíg az élet visszatér a régi kerékvágásba. Talán egy év, talán több. De az olasz politikába egy időre talán visszatér a normalitás. Hangsúlyozzuk: talán...