A történelmi korszakváltások és a különleges teljesítmények jelképeket szülnek. Párizs forradalmai, Churchill és az angolok kitartása, Kossuth és a „márciusi ifjak” heve máig hatnak érzéseinkre, gondolkozásunkra és cselekedeteinkre. Napjainkban Andrew Cuomo, New York állam kormányzója és New York lakossága a szemünk láttára válnak az „eszes, fegyelmezett, egységes és szeretetteli szívósság” szimbólumává egy súlyos gondokkal terhelt új korszak hajnalán. Ilyenek a New York-iak, ilyenek vagyunk, ismétli az Egyesült Államok határain túl is figyelmet kivívó kormányzó minden áldott nap, minden egyes sajtótájékoztatója végén csaknem két hónapja. Ez az üzenet nem pusztán videókat ihlet, de szerepe van abban is, hogy a március 20-án elrendelt „New York-i Szünet” kemény korlátozó rendelkezéseit a csaknem húsz millió lakos túlnyomó többsége magáénak vallja és betartsa.
A kormányzó százezrek által követett napi 30-40 perces tájékoztatóinak minősítése „nyugodt, mértéktartó és becsületes”. Cuomo először adatokat ismertet és értelmez: hetek óta grafikonokon és táblázatokon követhetjük a kórházban kezeltek, a lélegeztető gépre szorultak és a halottak számának alakulását. És ezek a számok borzalmasak. Az első pozitív teszt óta eltelt csaknem két hónapban a 900 ezer letesztelt ember harmada bizonyult az új koronavírussal fertőzöttnek, közülük 65 ezren kerültek kórházba, és közel húszezer a regisztrált halottak száma. De Cuomo figyelmeztet, hogy ez a szám akár duplája is lehet, ha az otthonukban elhunytakat is hozzászámítjuk. A kórházban kezeltek száma ugyan három hete csökken, de még mindig 12 ezer embert ápolnak, és még mindig nem ért napi 900 alá a kórházba felvettek száma.
Cuomo újra és újra elismétli, hogy akármennyire borzasztók is a tények, nem dughatjuk homokba a fejünket, szembe kell nézni velük. Ahhoz, hogy az emberek kövessék a rendelkezéseket, nem rendőrök és katonák kellenek (ezekből amúgy sem lenne elég), hanem azt kell elérni, hogy mindenki ismerje a rendelkezésre álló adatokat, és megértse a rendelkezések indokait, a tudományos megfontolásokat. A racionalitás, az eszesség szellemében a kormányzó Attenborough-i magaslatokat közelítve, közérthetően, számos dián illusztrálva, fáradhatatlanul magyarázza, hogy az intézkedések hogyan befolyásolják a járványgörbe alakját, hányféle előrejelzés van, ezek milyen bizonytalanságokkal terheltek, hány kórházi ágyra, lélegeztető gépre lehet szükség, miért tesztel New York állam egy lakosra vetítve többet, mint bármely más állam a világon, s miért kell még mindig, legalább május 15-ig a nélkülözhetetlenek kivételével mindenkinek otthon maradnia. És az emberek otthon is maradnak, egyetértenek a korlátozások fenntartásával, elfogadják a kötelező maszkviselést, s kormányzójuk elfogadottsága második hónapja 70 százalék felett áll.
Cuomo egy másik fontos üzenete az, hogy a járvány megfékezéséhez és kordában tartásához - félretéve a politikai játszmákat - el kell felejteni a demokrata-republikánus politikai megosztottságot, egységesen és fegyelmezetten, az adatokon alapuló járványügyi és egyéb szakmai megfontolások alapján, világos értékek mentén kell a kormányzati intézkedéseket megtervezni. Ennek jegyében vállalja fel New York állam kormánya a konfliktusokat a szövetségi kormánnyal. Mivel a tesztelési kapacitás növelése a járvány legelejétől fogva kulcskérdés, saját hatáskörbe vették a tesztelések megszervezését, és az egész állam területére vonatkozó, reprezentatív mintán alapuló, heti fertőzöttségi felméréseket vezettek be. Ma már napi 30 ezer felett jár a tesztelések száma, és 40 ezer elérése a cél. A felmérésekből kiderült, hogy óriási különbségek vannak az egyes régiók között, míg New York városán belül minden 5. ember már átesett a fertőzésen, addig két másik kisebb góc kivételével az állam többi részében csak 3 százalék alatti a fertőzöttség.
Trump, polgármesterek, üzletemberek és a sajtó egy része felől óriási a nyomás a korlátozások feloldására, a gazdaság beindítására. Pár százan tüntetnek is. Hogyan lehet ennek ellenállni? A példa azt mutatja, hogy a következetes értékelvűség és a racionalitás segít. Cuomo azt hangsúlyozza, hogy nem hajlandó emberi életeket feláldozni a gazdaság érdekében. Az élet nem eladó. Az új fertőzési hullám megakadályozására egységes, számokhoz igazodó szabályozást dolgoztak ki az állam egész területére. A régiók akkor lazíthatnak a korlátozásokon, ha a kórházak leterheltsége 70 százalék alatt marad, a védőfelszerelésekből 30 napra elegendő tartalékjuk van, s a vírus terjedési sebessége 1,1 alatti, azaz minden 100 új eset kevesebb, mint 110 további új esetet eredményez. A vírus terjedésének megakadályozásához a tömeges és gyors eredményt produkáló tesztelés mellett meg kell szervezni a kontakt személyek felderítését, és meg kell oldani az izolációjukat. Több mint napi 4000 új fertőzött mellett ez csaknem lehetetlen feladatnak tűnik, de a kórházakat már utasították, hogy a gócok felderítését szolgáló adatokat is gyűjtsenek a felvettekről, és a korábbi New York-i polgármester, Mike Bloomberg vezetésével már elkezdték a tervezést és a szervezést: a leendő több ezer „kontakt kutató” verbuválását, távoktatási anyagok biztosítását és a vizsgák megszervezését.
A technokratának és az establishment részének tekintett Cuomo népszerűsége a járvány előtt korántsem volt magas, s nem volt a progresszív baloldali mozgalom kedvence sem. A járvány során mutatott teljesítménye azonban mára az USA legnépszerűbb politikusává tette, akit még a republikánus szavazók többsége sem utasít el. Kiszámíthatósága, a politikai játszmák következetes elutasítása mellett ebben szerepet játszhat az is, hogy a tények ismertetése, az új intézkedések magyarázata és az új problémák és megoldási lehetőségeik gyakorlatcentrikus megtárgyalása után a napi tájékoztatók utolsó részében a kormányzó egy-egy aktuális probléma kapcsán személyes élményeit, gondolatait is megosztja a kialakult helyzetről.
Ezekből a személyes történetekből nemcsak az derül ki, hogy fontos számára, hogy harmadik generációs olasz bevándorló, de az is, hogy képes együtt érezni a szegényekkel, az első vonalban dolgozókkal, nemcsak az orvosokkal és nővérekkel, de a takarítókkal, bolti eladókkal, közlekedési dolgozókkal, rendőrökkel, szociális munkásokkal és még a hajléktalanokkal is. Ezerszer hangsúlyozza, hogy nem elég megtapsolni és elismerni a társadalom alulfizetett és eddig nem sokra becsült, azonban nélkülözhetetlen működtetőinek a teljesítményét, de biztosítani kell a teljeskörű védelmüket és munkájuk feltételeit is. Egy sor kormányzói rendelet igazolja, hogy nem a levegőbe beszél: a kilakoltatási tilalom, a szegényeket segítő élelmiszer bankok bővítése, célzott tömeges tesztelések az egészségügyi, a rendvédelmi és a közlekedési dolgozók körében, 7 millió maszk kiosztása az állami lakótelepeken csak néhány intézkedés a sok közül. Cuomo személyében demonstrálja, hogy a szívóssággal és a keménységgel is párosulhat szeretet, figyelem és megértés. Ez a csaknem ellenállhatatlan kombinációja a rációnak és az érzelmeknek lehet a magyarázata Cuomo széles rajongói táborának.
A gyanakvásra és bizalmatlanságra szocializálódott magyar olvasó nyilván jót derül a rajongók naivitásán: mögé kell nézni, túl szép mindez, hogy igaz legyen. De elég New York állam koronavírus oldalait átlapozni ellenőrzésképpen. Cuomo teljesítménye csapatmunka eredménye. A transzparencia, a hitelesség és az elszámoltathatóság bizalmat, a bizalom pedig nagy teljesítményeket szül. Batsányi János gondolata a modern NER „rabságnak kínos kötelében” is némi reményt nyújthat, ha követjük, hogy egy szabad és kulturált vezetésű államban mi történik történelemformáló járványos időkben. „Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, / Vigyázó szemetek” New Yorkra vessétek!
A szerző ökológus