Azt állította Kövér László, az Országgyűlés elnöke (a Demokrata című hetilapnak), hogy „ez az ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem ennek a világelitnek a komprádor alakulata. Ilyen értelemben semmiben sem különböznek Rákosi Mátyástól vagy Gerő Ernőtől”.
Ezzel szemben a tény az, hogy sem Rákosi, sem Gerő nem tartozott a globalista világelit semmiféle alakulatához. A Szovjetuniót kiszolgáló alakulat részei voltak, miközben az akkori „globalista világelit”, Trumantól és Marshalltól Churchillig, Attlee-ig vagy Adenauerig a Marshall-segéllyel szervezte újra a nyugati világot. Ha a Nyugattól való egyre durvább mai és akkori elzárkózás között van hasonlóság, akkor inkább Kövér hasonlít Rákosira.
Azt állította továbbá Kövér (ugyanott), hogy „a spekuláns olyan ember, aki munka, teljesítmény és értékteremtés nélkül, a mások által megtermelt értéken élősködik. Ennek legszebb példája Soros György, aki (…) országokat, társadalmakat meglopva, tönkretéve lett a világ egyik leggazdagabb embere”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen spekulánsok legföljebb a Kövér által olvasott fapados marxista-leninista tankönyvekben léteztek, a valóságban nem. Sorost ugyanis befektetőként tartják számon, aki pénzt tett kockára bizonyos jövőbeli gazdasági, pénzügyi fejlemények reményében, ahogy azt minden befektető csinálja. Kövér figyelmét ezúttal mindössze egyetlen, ugyancsak magyar származású amerikai befektetőre (spekulánsra?) hívnám fel, aki ráadásul gazdagabb Sorosnál. Őt Thomas Peterffynek hívják, és egy óriási brókercég tulajdonosa. Lehet, hogy ő azért nem tolvaj élősködő, mert Trumpot és Orbánt is támogatja?
Azt is állította Kövér László (a Hír TV Bayer-showjában Sorosnak arról a javaslatáról, hogy az Európai Unió bocsásson ki úgynevezett örökjáradék-kötvényeket a válság hatásainak kezelésére), hogy „a kutya sem kérte Sorost, hogy segítsen Európán”, márpedig egy ilyen kötvény kamatait a gyerekeink és az unokáink is fizetnék, amíg el nem jön a végítélet.
Ezzel szemben a tény az, hogy Soros nem segít Európán, nincs is hozzá anyagi ereje, csupán fölvetett egy pénzügyi megoldási lehetőséget, amit vagy elfogadnak, vagy nem. E pillanatban úgy tűnik, hogy nem, mert a gazdagabb nyugati országok kevésbé szeretnének hosszú távra elköteleződni a szegényebbek megsegítése mellett. A német vagy a holland adófizetők szempontjából ez érthető is, de hogy a magyar gazdaságnak és az adófizetőknek miért ne jönne jól egy ilyen olcsó segítség, azt valószínűleg Kövér se tudja. Viszont mondja, csak mondja.
Végül azt állította a Házelnök (szintén a Hír TV-ben), hogy „én szánalommal tekintek ezekre a képviselőkre, különösen azokra, akiknek a személyi száma 2-vel kezdődik, amikor olyan helyzetbe keverik magukat, amilyenbe Szabó Tímeának sikerült legutóbb. Nincs annál elszomorítóbb, mint amikor egy gyűlölettől eltorzul női arcot lát az ember férfi létére”.
Ezzel szemben a tény az, hogy de igen, van ennél is szomorúbb: az, ha valaki ilyen gyűlölettől eltorzult kijelentéseket tesz férfi és házelnök létére.