Ma mutatja be a parlamentben a gazdaság újraindítására vonatkozó elképzeléseit Édouard Philippe francia kormányfő. A nagy várakozásokkal várt bejelentést felettébb rossz hangulat előzi meg. Már múlt csütörtökön egyértelműen körvonalazódott, hogy nem éppen felhőtlen Macron és Philippe viszonya.
„Rosszabb a kettejük közötti kapcsolat, mint gondolnánk” – mondta el a Le Figarónak egy a kormányhoz közel álló forrás. Ez abból fakad, hogy az elnök a bátrabb megoldások híve a nyitást illetően is, a miniszterelnöki hivatal viszont körültekintőbben lép fel. Stílusuk is merőben különbözik egymástól.
Miközben Macron a színházi előadásokat meghazudtoló, érzelmekre ható, időnként harcias, egyúttal lehengerlő megnyilatkozásairól ismert, a kormányfő sokkal visszafogottabb, tárgyilagosabb. A feszültség oka lehet az is, hiába emelkedett mindkettőjük népszerűsége a járvány kitörése óta, ez pünkösdi királyságnak tűnik, hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy a szomszédos Németország sokkal hatékonyabban kezeli a válságot, ahol a járvány halálos áldozatainak száma negyedannyi, mint Franciaországban. De a mintavételek számában is ég és föld a különbség. Miközben Németországban akár napi 700 ezer tesztet képesek elvégezni, Franciaországban május 11-re kívánják megvalósítani a heti 500-700 ezer tesztet.
Hivatalos források rendre cáfolják, hogy bármiféle nézetkülönbség lenne az állam- és a kormányfő között. Szinte egy időben váltak a francia belpolitika meghatározó alakjaivá. Macront 2017. május 14-én, Philippe-t – az elnök kinevezettjeként – egy nappal később, május 15-én iktatták be. Megállapodtak abban, hogy nézetkülönbségeiket sosem viszik a nyilvánosság elé. Most azonban – mint a Le Figaro írja – a nemzetgyűlés elnöke, Richard Ferrand próbál közvetíteni közöttük, aki egyébként inkább Macronhoz áll közel. Kulcsfontosságú szerepet játszik a mindennapi ügymenetben az Élysée főtitkára, Alexis Kohler és a hasonló feladatkört végző Benoit Ribadeau-Dumas, a miniszterelnöki kabinet igazgatója, ők is folyamatosan egyeztetnek egymással.
Az Édouard Philippe-vel szembeni bizalomvesztést magyarázza az is, hogy a központi vezetés sokszor tehetetlennek tűnik a regionálissal szemben. A kormány bizonyítványa nem éppen fényes a válságkezelést illetően. Ez pedig egyre jobban bosszantja az embereket. Nagy visszhangot keltett, amikor április elején repülőgép landolt a mulhouse-i repülőtéren 3,6 millió maszkkal a fedélzetén. Elzász, illetve Mulhouse volt a járvány egyik franciaországi gócpontja, így némi reménysugarat jelentett a sanghaji szállítmány. Ám a hadsereg az állam nevében lefoglalta azt és az egészségügyi minisztérium kelet-franciaországi hivatalának továbbította. Renaud Muselier, a francia régiók egyesületének elnöke találóan jegyezte meg: mindenki maszkot rendel a régiókban, de már senki sem meri bevallani.
Egy a párizsi kabinet által elfogadott dekrétum szerint minden külföldről szállított a koronavírussal szembeni védekezést segítő felszerelést lefoglalhat az állam, hogy utána az egészségügyben dolgozóknak továbbíthassák. Mint a Neue Zürcher Zeitung rámutatott, a maszkok lefoglalása nem azt mutatja, mennyire erős a központi kormányzat, hanem azt, mennyire gyenge. A kórházakat eleve felkészületlenül érte a járvány, de annak megjelenése után is nagyon lassan érkeztek meg az országba a védőfelszerelések. 2013 óta nincs ilyesfajta stratégiai tartalék, így március 21-én mindössze ötmillió FFP2 típusú maszk állt rendelkezésre.
Szakértők már Németországgal kapcsolatban is megállapították, a német védekezés hatékonyságát egyebek mellett a helyi föderális rendszer magyarázza, amely remekül vizsgázott a koronavírus-járvány alatt. Ezzel szemben a centrális francia rendszer minden betegsége kiújult a krízis során, így érthető, ha a helyi prefektusok a saját kezükbe próbálják venni az irányítást. Ez azonban nincs Párizs ínyére. Amikor például a Párizs közeli Sceaux városában elrendelték a maszk kötelező viselését, Christophe Castaner belügyminiszter a rendelkezés felfüggesztésére kötelezte a városvezetőt.
Az állam tehát súlyos gondokkal küzd, amelyek nem a kormányfő alkalmatlanságára vezethetőek vissza. A sajtóban mindenesetre már több név olvasható Philippe esetleges utódaként. Az elsők között emlegetik Bruno Le Maire gazdasági miniszterét, aki a különböző tévéstúdiók gyakori vendége. Esetleges kinevezése azért sem tűnik légből kapottnak, mert a járvány lecsengésével a gazdasági válságkezelés kerül előtérbe. Esélyesnek tartják továbbá Jean-Yves Le Drian külügyminisztert is a kormányfői székre, valamint a centrista Francois Bayrou-t, Pau polgármesterét, egykori igazságügyi minisztert, aki Macron nagy támogatója, de sokszor nincs kibékülve Philippe döntéseivel. A politikus elismerte, a mostani válság legnagyobb tanulsága az, hogy a helyi kezdeményezések gyakran sokkal hatékonyabbak a központiaknál.
