- Március előtt szakmailag szinte elmondhatatlanul jó időszakom volt, ennek elvesztése miatt szorongok. Rombolja a közérzetemet a maszkos-kesztyűs alakok látványa is, miközben persze ismerem és elfogadom az óvatosság fontosságát – válaszol a "hogy érzi magát?" kérdésre a színésznő, aki 13 éve alapította Száger Zsuzsannával a K.V. Társulatot. A független színházi csapat aktuális társadalmi problémákra reflektál előadásaiban, ám hiába adódik az ötlet, Urbanovits Krisztina szerint a koronavírus-járvány ennyi idő alatt nem feldolgozható, ezért egyelőre nem gondolkodnak ilyen előadás létrehozatalán.
- A társulattal 20-30 – köztük a Médeiával a Brno-i Nemzetközi Színházi Fesztiválon (Theatre World Festival) való fellépés - más produkciókban még jó néhány előadásom lett volna ebben az évadban. A pénzügyi veszteségünk óriási, bár azok, akik februárban vettek áprilisi előadásainkra jegyet, nem kérték vissza a jegy árát. Nagyon zavar, hogy nem tudjuk megmondani, mikor nézhetik majd meg ezeket a tavaszi időpontok helyett – osztja meg az örömöt és a bizonytalanságot. Sok színházi emberben felmerül, hogy vajon az új évad megkezdésekor a nézők mernek-e majd színházba menni, megrémülnek-e az első nézőtéren felhangzó köhögéstől. - Nem szeretem az aggódásdivatot, nem mantrázom, hogy ősszel a megnyitott színházakba sem fognak merni elmenni az emberek. 2001-ben, a 9/11 után New Yorkban voltam, ott tapasztaltam először a dacot, az „akkor sem félünk” mentalitást. Én is így vagyok ezzel, olyannyira, hogy amint meghirdetik az új évadot, elsőként fogok jegyeket venni – érzékelteti.
Az aggódás tárgya lehet konkrét is, előadóművészként például a bizonytalan pénzügyi helyzet. - Most egyáltalán nincs bevételem, augusztusig elvagyok a tartalékaimból, de pénzügyekben mindig a „majd csak megleszek valahogy” vezetett. Ráadásul most csökkentett üzemmódban élek, kevesebbet költök. A három már létező segélyprogramon mellett – a Független Előadó-Művészeti Szövetség, az Előadóművészi Jogvédő Iroda és a Thália Színház - a kormány mentőcsomagjáról még semmit nem tudok, pedig nagyon jól jönne egy gesztus. Például a decemberben szétosztott pénzeket, mondjuk a Déryné program egymilliárdját átcsoportosíthatnák azoknak, akik a járvány miatt az egzisztenciális ellehetetlenülés szélére sodródtak – ad ötletet a színésznő, aki a bizalomról és annak hiányáról is mesélt. - Nincs bennem bizalom a döntéshozók felé, és ahogy egyre több tudós véleményét olvasom, egyre több ellentmondást látok, ezért csak a bizonytalanság nőtt bennem az elmúlt hetekben.
És hogy mivel teltek az elmúlt hetek? - Fassbinder: Miért lett R úr ámokfutó? című ötven évvel ezelőtt bemutatott filmjéből készül előadásunk. Online végigpróbáltuk a nyolc szereplős darabot, és ha a normál próbafolyamatot 10-esnek vesszük, akkor ez 7-es lett, de ez a körülményekhez képest nagyon jó szám. Startra készen állunk, nagyon rövid idő alatt be tudnánk mutatni. Szigorúan tartottuk a próbaidőpontokat, ami egyfajta keretet adott a napunknak. Tartottunk premierbulit is, ki-ki pezsgővel, borral, teával a poharában a nappalijában ülve. Életmentő volt a közösségi élmény és az érzés, hogy fontosak vagyunk újra – meséli.
Azóta a kutyasétáltatás ad keretet a napjainak, és már tudja, mi a legfőbb tanulsága a karanténlétnek. - Ha még egyszer nyafogni merészelek, emlékezni fogok erre az időszakra – be is írtam feketével a naptáramba a kezdő dátumot és be fogom jelölni a végét is - , mert ez az életem mélypontja, mindentől megfoszt, ami fontos és távol tart a legközelebbi és távolabbi szeretteimtől – avat be. Általánosabb következtetésekre is jutott. - Most talán szolidárisabbak vagyunk, de ne várjunk magunktól se többet, se kevesebbet, mint eddig. Az önzőek nem lesznek jobb emberek, maximum a nyitottabb emberekben lehet felkelteni az empátiát. És nagyon fontos, hogy az emberiség eddigi, természet- és humángyilkos életformája tarthatatlan. Csak halványan merem remélni, hogy nem ott fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Én mindenesetre a következő tíz évben magáncélból nem fogok repülni megpróbálom megoldani, hogy csak munka miatt üljek repülőre– fogadja meg Urbanovits Krisztina.
