Először találtak mikroműanyag-szennyezést antarktiszi jégmintákban: a Tasmaniai Egyetem kutatói 14 különféle műanyagra bukkantak 2009-ben fúrt jégmintákban. Korábban már találtak kutatók mikroműanyagot az Antarktisz térségéből gyűjtött vízmintákban, tengeri üledékekben és hóban. A kutatók új felfedezése azonban azt jelenti, hogy a sarki krillek, amelyek a tengerjég algáiból táplálkoznak, jóval veszélyeztetettebbek lehetnek, mint azt eddig gondolták.
A tengerparttól két kilométerre a kontinensen 2009-ben fúrt jégmagok elemzésekor a kutatók 96 műanyagdarabkára bukkantak, amelyek öt milliméternél keskenyebbek voltak. Az akkor gyűjtött mintákat a tasmaniai Hobartban tárolták azóta.
"Messzesége ellenére a Déli-óceán nem véd a műanyagszennyezéstől, amely mára átitatja a világ óceánjait. A jégmagokban talált műanyagkoncentráció kicsit kisebb, mint az északi-sarki jégmintákban egy korábbi kutatás során talált mikroműanyag" – idézte Anna Kellyt, a tanulmány vezető szerzőjét a The Guardian című brit napilap.
"A mi jégmintáinkban talált mikroműanyag polimerek kicsit nagyobbak, mint az északi-sarki jégmintákban korábban találtak, ami helyi szennyező forrásokat jelezhet, mivel a műanyagnak több ideje van kisebb darabokra bomlani, ha az óceáni áramlatok nagy távolságokba viszik" – magyarázta.
A helyi forrás lehet a turisták vagy a kutatók által használt ruházat és eszközök, de az a tény, hogy azonosítottak olyan műanyagokat és lakkszálakat, amelyeket a halászatban használnak, tengerhajózási forrást is feltételez – tette hozzá.
A tengeri jég kulcsfontosságú táplálékforrást jelentő fajok élőhelye. A tengeri jég algáján növekvő krillek különösen fontosak ökológiai szempontból, mivel kulcsfontosságú táplálékforrást jelentenek a nyílt vizek valamennyi lakója számára. Ausztrál kutatók két éve már kimutatták, hogy a sarki krillek képesek nanoméretűvé átalakítani a megemésztett mikroműanyagokat. Az ausztráliai Griffith Egyetem professzora, Amanda Dawson a világon elsőként mutatta ki, hogy az Euphausia superba faj az emésztés révén képes fizikailag megváltoztatni a mikroműanyag-szemcséket. A nanoméretű műanyagok pedig akár sejtszinten is hatással lehetnek az élőlényekre.
