A készítők szerint nem az a kérdés, hogy szükséghelyzetben állítsanak-e fel sorolási prioritásokat, hanem az, hogyan lehet etikus és következetes módon mindezt megtenni úgy, hogy ne az egyes intézmények egyedi megközelítéseire vagy az orvosok pillanatnyi megérzéseire bízzák a beteg sorsáról való döntést.
A cél, a lehető legtöbb emberi élet megmentése, ezért az ajánlás szerint szükség esetén azoknál a betegeknél kell lemondani a kezelésről, akiknél nem látható vagy nagyon alacsony a sikeres kezelés esélye. Így azoknak kell biztosítani az ellátást, akiknek a legnagyobb az esélyük a túlélésre. Az ajánlják, hogy a sorolásról, nevezetten kinek van nagyobb esélye a túlélésre, soha ne a kezelőorvos, hanem egy úgynevezett három tagú triázs döntsön. E testület tagjai között sürgősségi ellátásban jártas orvos, egyetemi képzettséggel rendelkező ápoló, és egy, a kommunikációt és az adminisztrációt támogató szakember van. Az ő felelősségük minden egyes beteget a lehető legnagyobb gondossággal osztályozni. Ehhez több tényezős érték skála alkalmazását ajánlják, melyhez egyebek mellett a beteg pillanatnyi állapotát, az önrendelkezését, korábbi betegségeit, laborleleteit kell együttesen értékelniük. A fenti szempontok szerint minden beteg egy minimum 1-től 8-ig terjedő prioritási, úgynevezett triázs pontszámot kap. Minél alacsonyabb pontszámot kap így valaki, annál nagyobb lehet az esélye az egészségnyereségre, azaz a túlélésre.
A triázs által hozott döntést a családdal is közölni kell, akiknek van lehetőségük fellebbezésre is. A fellebbezésre két eltérő mechanizmust ajánl a dokumentum. Egyiket arra az esetre, amikor még senki nem használja például a lélegeztető gépet, a másikat arra, amikor olyan helyzet adódhat, hogy olyan betegtől kell elvenni az orvosi eszközt, aki már használja azt. Az első szituációban az egyetlen megengedett fellebbezés, ha a triázs csapat hibát követett el a prioritási pontszám kiszámításakor, vagy az egyéb szempontok értékelésekor. Az ilyen helyzetekben az kezelőorvosnak vagy a triázs tisztnek el kell magyaráznia a számítást a betegnek vagy a családnak.
A második esetben, amikor gépről kell levenni valakit azért, hogy olyannak jusson, aki nagyobb valószínűséggel éli túl a kezelést, már fokozott erkölcsi aggodalmat okozhatnak – figyelmeztetnek a készítők. Ezért, mint írják: a fellebbezési eljárásnak itt szigorúbbnak kell lennie az ellátás visszavonásáról vagy újraelosztásáról szóló döntések ellenében. A MOK Etikai Kollégiuma által létrehozott dokumentum dr. Hegedűs Zsolt koordinálásával neves szakértők és betegszervezetek bevonásával készült.
Lapunk szombati számában olvashattak interjút Sándor Judit bioetikussal, a CEU professzorával a témáról.
