Amikor nem hagyható el az otthon, igazán stílszerű szám a Back Home. De semmiképp sem mindennapos. Merthogy műkedvelők énekelték lemezre, és jutottak vele egyhamar a brit slágerlista tetejére.
A dilettánsok csak a muzsikában voltak laikusok. Úgy hívták őket: Gordon Banks, Peter Bonetti, Jack Charlton, Bobby Moore, Norman Hunter, Nobby Stiles, Bobby Charlton, Alan Ball, Geoff Hurst, Martin Peters. Tíz játékos, akik tagjai voltak az 1966-ban – idillikus hazai környezetben – világbajnok angol labdarúgó-válogatott keretének. Hozzájuk csatlakozott tizenkét olyan labdarúgó, akiket csak az 1970-es vb-re nevezett Alf Ramsey szakvezető. Ez a derék edző, a fair play állítólagos hazájának lovaggá ütött büszkesége azt kiabálta hatvanhatban, a vendéglátók kedvére gondosan elvezetett angol–argentin negyeddöntő (1:0) után mezt cserélni készülő George Cohennek: „Nem adhatsz dresszt annak az állatnak!”
Ily fennkölten beszélt a szívélyes Sir, a rossz nyelvek szerint a Wembley stadionból még éjszakánként, aludni sem kimozduló, mindmáig először és utoljára vb-finalista angol együttes mestere. Hogy szavaival mennyien azonosultak a Csatorna túloldalán, nem tudni, az viszont biztos: a brit szurkolósereg egybeforrt a csapattal. Nem úgy, mint a dél-amerikaiak Angliával. A Jornal do Brasil már a torna harmadik napján, július 13-án azt írta: „Az angolok teljes kudarcot vallottak a rendezésben. Nem fordítottak gondot a szolgáltatások színvonalára, e helyett túlzott mértékű díjakat számolnak fel a szegényes ellátásért. Kapzsiságuk, szervezetlenségük mindenütt szembeszökő.” A bolíviai La Prensa pedig odáig ment: „Anglia eladta nehezen megszerzett hírnevét a trófea otthon tartásáért. Sok ember mindig is csodálta Angliát, de ez már nincs így, mert a piszkos és megmunkált eredmények csak megvetést idézhetnek elő. Labdarúgó-összeesküvést szerveztek Latin-Amerika ellen. Lehet, hogy szerintük állatok vagyunk, ám soha nem vitatnánk, mit tettek a világ fejlődéséért a kulturált és civilizált angolok. Ugyan Anglia a labdarúgó-világbajnok, de már nem a kultúra és az urak országa.”
Nagy-Britanniában kevesen olvastak dél-amerikai lapokat, s talán még annál is kevesebben szégyenkeztek. Így aztán az ötven éve, 1970 áprilisában közreadott Back Home csak a kislemez megjelenésének hetében szerénykedett a huszonharmadik helyen, aztán nyomban felkapaszkodott harmadiknak, két hét után másodiknak, majd újabb hét elteltével elsőnek. A szám olyan népszerű volt, hogy még Írországban is a második helyre került!
A dalt a skót Bill Martin és az északír Phil Coulter jegyezte. E szerzőpáros az eurovíziós dalfesztivál győztes számát írta 1967-ben, amikor Sandie Shaw énekelte a Puppet on a Stringet, és a kontinentális seregszemlén a második helyhez segítette 1968-ban Cliff Richardot a Congratulations-szel. (Tartok attól, Cliff nem volt nagyon boldog az „ezüsttel”, pláne, hogy a győztes spanyol Massiel viszonylag egyszerű szövegű, La-la-la című dalát régóta a feledés jótékony homálya borítja.)
A Back Home akár búcsúdal is lehetne, de nem annak szánták, jóllehet a címvédő angolok a negyeddöntőben kiestek az első mexikói világbajnokságon, majd az 1974-es és az 1978-as vb-re ki sem jutottak. (Hiába, nem minden selejtezőt rendeztek a Wembley-ben.) Legközelebb az 1982-es Mundialon vettek részt, miután a kvalifikációs csoportban ez volt a sorrend, édes jó Istenem: 1. Magyarország, 2. Anglia, 3. Románia, 4. Svájc, 5. Norvégia. A hetvenes nóta még arról szólt, hogy „otthon ránk gondolnak majd, amikor messze vagyunk, és mögöttünk lesznek minden meccsen”; meg hogy „kitesszük a szívünket, harcolunk az utolsó sípszóig, amíg nem megyünk haza”.
A „kórusmű” olyan számokat szorított maga mögé, mint a Moody Blues Questionje, a Hollies I Can't Tell the Bottom from the Topja, a Creedence Clearwater Revival Travellin' Bandje vagy Simon és Garfunkel Bridge Over the Troubled Waterje.
Na persze, azt senki sem mondta, hogy Anglia a beat hazája, ám finomítani kellett a londoni, liverpooli, manchesteri zenén. A brazilok viszont máig nem győzik emlegetni: „A labdarúgást kétségkívül az angolok fedezték fel. De mi fejlesztettük tökélyre."
