Bizonytalan léptű, zavart tekintetű férfira figyelnek fel a járókelők néhány száz méterre a fővárosi Szent Imre kórháztól. Elindul az egyik irányba, aztán a másikba. Mintha maga sem tudná, hová tart, merre kellene indulnia. Többen is hozzá lépünk. Motyogva magyarázza, hogy most jön a kórházból, negyed órája engedték ki. Aztán, mintha hirtelen kitisztulna, megkérdezi:
– Bocsánat, az a déli porta?
– Tessék? – hökkenünk meg.
– Az a déli porta, ott lehet kimenni a kórházból? – mutat magabiztosan egy szürke trafóházra.
Zavartan állunk a Sárbogárdi és a Fejér Lipót utca sarkán az ötvenes, kopottas ruhát viselő férfi mellett, akinek egyik szatyrában személyes holmik, a másikban pedig gyógyszerek vannak. Csöndesen mondjuk neki:
– Maga már nem a kórházban van. Az több száz méterre innen volt, már rég kijött onnan.
– Igen? Teljesen meg vagyok zavarodva. Akkor most hol vagyok?
Amikor megtudja, gyorsan tovább kérdez:
– És a buszmegállóhoz hogy jutok el?
– Melyik buszhoz?
– Azt mondták, a Bikás parkot keressem.
Amikor megérti, hogy épp az ellenkező irányba kell indulnia, nem szól többet, csak megfordul és továbbáll.
Alighanem ez a bizonytalan léptű, zavart tekintetű férfi is egyike azoknak az ezreknek, akiknek az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezető Kásler Miklós döntése nyomán el kellett hagynia a kórházat azért, hogy az így felszabaduló ágyat felkészíthessék koronavírusos betegek fogadására. A nagy ágykiürítési akció napról-napra hevesebb indulatokat vált ki: a beszámolók szerint ugyanis – a kormányzat állításai ellenére – sok olyan beteget is elküldtek a kórházakból, akiknek ellátása megoldatlan.
Ráadásul továbbra sem válaszolja meg a kormány azt, hogy mi indokolja az összes, a friss összesítés szerint majd 65,8 ezer ágy 60 százalékának a felszabadítását. Így ugyanis közel 39,5 ezer ágyat ürítenek ki, ami meglehetősen soknak tűnik annak tükrében: a kormány hivatalos adatai szerint jelenleg "csak" 1652 fertőzött van az országban, közülük pedig 729 embert ápolnak egészségügyi intézményben.
Arra Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter sem adott választ a csütörtöki kormányinfón: milyen számítások, elemzések, előkészítés alapján jutottak arra, hogy akár 39,5 ezer ágyra is szükség lehet? Csak annyit mondott, nem politikusok, hanem szakemberek határozták meg, hány kórházi ágyra lehet szükség. Megjegyezte: ez jelenthet kellemetlenséget az ellátásban.
Sokak szerint jóval többről van szó egyszerű „kellemetlenségnél.” A független országgyűlési képviselő, Szél Bernadett például egyenesen úgy fogalmazott: „A kormány Taigetoszt csinál a magyar egészségügy maradékából. Magatehetetlen, állandó kórházi ellátásra szoruló krónikus betegeket küldenek haza, miközben a családok semmilyen személyi, tárgyi vagy anyagi segítséget nem kapnak szeretteik otthoni ápolásához.”
Noha az ágyfelszabadítási akció napról-napra hevesebb lakossági és politikai bírálatot vált ki, a kormány csak annyiban engedett, hogy néhány nappal meghosszabbította a határidőt. Ahogy arról elsőként lapunk beszámolt, Kásler Miklós miniszter eredetileg április 15-ig adott időt az ágyak hatvan százalékának felszabadítására. Legutóbb úgy módosították a tervet, hogy április 19-ig kell biztosítania a kórházaknak a kapacitás 50 százalékát, összesen 32,9 ezer ágyat. A következő ütemtervben szerepel a 60 százalékos arány elérése, ám ennek nem adtak határidőt.
Az ágyak kiürítésével és több más, a járvány miatt hozott intézkedéssel a kormány lényegében lebontotta az ellátórendszer struktúráját. Ezért kérdést küldtünk Gulyás Gergely kancelláriaminiszternek: mindez azt jelenti, hogy a veszélyhelyzetben megtörténhetnek azok az átalakítások, reformok, amelyeket eddig nem mert meglépni a kormány? – Ilyen szándéka nem volt a kormánynak. De abban egyetértek a Népszavával: minden olyan válság, ami egy rendszer próbáját jelenti, és egy járványügyi helyzet egy ilyen próbát jelent, indokolttá teszi, hogy vonjuk le a működésből adódó tanulságokat, és ha ezeket a jövőre vonatkozóan lehet hasznosítani, akkor azt hasznosítsuk. Ezt a kormány meg fogja tenni.
