Egyben eloszlasson olyan illúziókat, hogy ez mindenkinek jár, aki elveszti a munkáját. Mivelhogy éppen nekik nem jár. A rendelet passzusait olvasva megállapítható, hogy az eddig megismert alapelv nem változott, továbbra is él, hogy a támogatás mértékét a legkisebb munkabér (minimálbér) legfeljebb kétszereséhez szabják. Három hónapig lehet igénybe venni, a munkáltató és munkavállaló közösen kérvényezhetik, pontosabban pályázhatnak a kormányhivataloknál április közepétől december végéig, egy alkalommal.
"A támogatás mértéke a veszélyhelyzet kihirdetésének napja szerinti esedékességgel megállapított havi távolléti díj általános szabályok szerint megállapított személyi jövedelemadó-előleggel, járulékokkal csökkentett összegének a harminc, negyven vagy ötven százalékban kieső munkaidőre járó arányos részének hetven százaléka." A rendelet szövegéből következik, hogy legfeljebb 75 ezer forint bértámogatásban részesülhet bárki, aki a minimálbér kétszeresénél többet keres havonta és csökkentett munkaidőben kénytelen dolgozni egy ideig. Aki kevesebbet keres, az arányosan kisebb pótlásban részesülhet. Nem lehet igényelni viszont bértámogatást, ha a munkáltató a munkavállalót a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen, vagy más munkáltatónál foglalkoztatja, s ebből következően a kizárták a kölcsönzött munkásokat is e körből.
A munkaadók a támogatási feltételeket egy eddig kevéssé, pontosabban egyáltalán nem hangoztatott passzusokra bukkanhatnak, mégpedig a munkaidőkeretet érintő feltételre és egy gumiszabályra. Az előbbi lényege, hogy a munkáltató a munkavégzés átütemezésére nyitva álló munkaidő-beosztási lehetőségeket a kérelem benyújtásáig kimerítette-e, azaz a munkaidőkeret kimerült. A Munka törvénykönyve (Mt.) szerint a munkaidőkeret általános esetben négy hónap, a megszakítás nélküli illetve többműszakos rendben dolgozó üzemekben, idény- és készenléti jellegű munkáknál hat hónap, de kollektív szerződésben már elérhető a 36 hónapos időtáv is az elhíresült "rabszolgatörvény" elfogadása óta.
A rendeletcsomag meglepetésrésze a Mt. munkaidőkeretének felülírása volt. Az előbbi szabályok úgy változnak, hogy a munkáltató legfeljebb huszonnégy havi munkaidőkeretet rendelhet el, úgy, hogy ha már alkalmazza a korábban megállapított munkaidőbeosztást, azt meghosszabbíthatja. Ugyanakkor a kollektív szerződések e pontjait szabályozó részeit a vészhelyzet végéig nem lehet alkalmazni. Öröm az ürömben, hogy érvényben maradnak a napi pihenőidőre és heti pihenőnapokra, elszámolásra vonatkozó eddigi szabályok. Mindez tovább szűkítheti a bértámogatásért eséllyel pályázók számát, mert az a cég amelyik például hat hónapos időkeretet alkalmaz, és még nem élt vele, az a következő három hónapban teljes fizetésért foglalkoztathatja dolgozóit napi 4 órában, hogy a második három hónapot végig 12-órázzák, ugyanolyan havi fixért. Aki pedig élni kíván az új lehetőségként kínálkozó 24 hónapos új munkaidőkerettel, gyakorlatilag meg sem próbálhatja a kérelmét benyújtani bértámogatásra.
Aki mindezen akadályokon túljutott és bent van a kérelme a kormányhivatalnál, még mindig izgulhat, hogy befogadják-e. Ugyanis nem elég pusztán gazdasági okokkal, számokkal igazolni, hogy túlélése, a dolgozók megtartása függ attól, hogy az állam támogatja-e. Be kell mutatnia, hogy "a csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás gazdasági indoka a veszélyhelyzettel közvetlen és szoros összefüggésben áll, és hitelt érdemlő módon alátámasztja, hogy a munkavállalók megtartása a folyamatos gazdasági tevékenységével összefüggő nemzetgazdasági érdek."
