Péterfi Judit az utóbbi öt-hat év során a hazai televíziózás és médiavilág egyik legizgalmasabb egyéniségévé nőtte ki magát. Tehetségéről, felkészültségéről bizonyára sok érdekes gondolatot lehetne összegereblyézni. De vele kapcsolatban nincs kedvem az okoskodáshoz, inkább őszinte leszek: nagyon szép nő. Minden látható porcikájában. Van benne valami őrületesen természetes külső vonzerő. De ami a lényeg: nála a finoman sportosra hangolt, gyönyörűséges nőiesség televíziós minőség. Nem divatlapba, nem női magazin címoldalára, nem Playboyba való. Nem biztos, hogy sikert jelentene egy film főszerepében. Képernyőn, tévén, interneten megjelenő műsorokban érvényesül. Péterfit látva az embernek nem az jut az eszébe, hogy – legalább képzeletben – levetkőztesse, vagy beszélgessen vele. Nézni akarja. Nézni, ahogy levetkőztet egy témát, ahogy másokkal beszélget.
A kérdés mindig az volt, milyen műfajban érvényesülhet a legjobban ez a kivételes adottság. A Fókusz évei után az első komoly megmérettetést a Story4 Hír24 híradója jelentette. Bárdos András váltótársaként Péterfi nem vallott szégyent a műsorvezetésben. A probléma csupán annyi volt, hogy a néző olykor inkább szépségrezdüléseire figyelt, mint a hírekre. Hasonlóan billent el nőiessége irányába az ATV Esti Naplója. Ott ültek vele szemben a politikusok, közéleti emberek, de az egészből leginkább annyi maradt meg, hogy a szemrevaló, békésen kérdező-reagáló Péterfi Judit varázslatosan sokat pislog. A hagyományosabb keretek között mozgó szerkesztő-műsorvezetői feladatot a simicskás, ellenzéki Hír TV bűnügyi magazinjában, a Riasztásban oldotta meg a legérettebben, dinamikus szerkezeti újításokkal, egyértelműen igazolva felkészültségét, Amihez az is kellett, hogy acélosabbá reszelje külső adottságait.
Az igazi kiugrást azonban a Magánszféra (ATV) jelentette, amely később Privátszféra címen folytatott a Hír TV-én. Itt rátalált egy olyan konstrukcióra, amelyben kibontakozhatott igazi, eredeti televíziós személyisége. Ismert politikusokkal, közéleti celebekkel társalkodott – civil életük közegében. Szabados, független filmes attitűddel. Sok helyszínen, számtalan rezdülést rögzítve, remek, odaadó technikai partnerekkel. Futott Horváth Csabával, beült Hadházy Ákos pilótafülkéjébe. Ott kerengett alanyai körül a műsor terében, naivan, nyitottan, csinosan. Könnyed, felszabadult szépségével teremtett egyensúlyt önmaga és alanyai között, ami újszerű színt vitt az amúgy is friss formavilágú portrékba. A tekintélyes emberek privát arca úgy villant nagyot, hogy látszott, ösztönösen tetszeni akarnak a riporternek.
Ez a fajta ízlésesen intim hangvételű, informatív – és olykor kifejezetten gondolatgazdag – vizuális portréműsor nagyon hiányzott, miután Péterfi – szerencsére – elkerült a mai Hír TV-től.
De most megtörtént a visszatérés. Az egyre fényesedő médiacsillag új, saját gyártású műsorral jelentkezett, amely YouTube csatornáján (Szféra Péterfi Judittal) és az ATV-n látható. A Sikerszféra őrzi a korábbi „szférák” szerkezetét, hangütését, de tematikusan jobban behatárolt, miközben az alanyok köre tágabb. Bárki felbukkanhat benne, aki a saját területén ki tudott teljesedni. A népszerű arcok persze dominálnak, de nagyon szép, szociálisan is érzékeny portrét láthattunk például Dr. Zacher Gábor mentőorvos-toxikológussal, L. Ritók Nóra pedagógussal, a mélyszegénység ellen küzdő Igazgyöngy Alapítvány vezetőjével.
Péterfi Judit jelenléte ezúttal is pezsdítő pólust teremt. Mintha egy átlagos, gondtalan szirén ismerkedne együttérzően az emberek világával. Ő az isteni harmóniát és szépséget jeleníti meg, miközben a sikeres földi lények elégedett elgyötörtséggel mesélik életük színterein küzdelmeiket, izzasztó erőfeszítéseiket a siker, a kiteljesedés felé vezető úton.
Szomorú aktualitása miatt az Eszenyi Enikővel készült sikerportrét emelném most ki a sorozatból. Még épp a pályázat és a botrányok előtt, a vígszínházi szárnyalás folytatásának tudatában készült. Így aztán az elhivatott, megszállott igazgatónőnek kivételes, korszakos eredetiségét máig őrző színészi tehetségét elegánsan mozgósítva könnyedén sikerül Tháliaként megjelennie, kizökkentve pozíciójából a kedves szirént, aki odaadóan, csillogó szemmel reagál minden rezdülésére. Péterfi Judit televíziós személyisége itt megroppan, némi kékharisnyásan feszengő mesterkéltségbe billen, de a műsor koncepciója, markáns szerkezete ennyit bőven elbír. A vígszínházi közegben felvett sok spontán szituáció, gesztus, odavetett mondat, kipattanó alkatszilánk az interjúk érdekes gondolatmorzsáival olyan plasztikus portrét fest elénk, amelyet nézve színészi nagysága mögött érezni véljük Eszenyi Enikő lényét, a szeretet, az érzékenység, a szenvedő önelégültség és kíméletlenség lelki ösvényeit. Az igazgatói bukásához vezető sérelmek kirobbanása idején vele készült sok tartalmas interjú talányaiból mintha Péterfi Judit vizuális portréja fejtene meg a legtöbbet. Kedvesen csábos mosollyal sejtetve, hogy az életben kerengő női szépség azért rabul ejtő, mert bölcs a tekintete.
