Koronavírus és karantén idején az ember hanyatt veti magát a díványon, és sokkal jobb időkről mereng. Az ábrándozásnak határa nincs, most aztán lehet nagyot álmodni. Például labdarúgó BL-döntőt magyar résztvevővel. A járvány ugyanis annyira leviszi az árakat – fantáziál a bezárt ember –, hogy összevásárolható olyan világválogatottnyi labdarúgócsapat, amilyet kézilabdában és epidémiától mentes időben a Győr női vagy a Veszprém férfi kézilabdarészlege összeszedett.
De sajnos – helyesebben hál' Isten – a futball nem kézilabda, a futball semmi máshoz nem hasonlítható.
Elképzelni viszont bármit lehet. Mondjak példát? Kifestő az operatív törzsről. A magam részéről nem színezném, csak sötét tónust alkalmaznék, ha rajzra hívna egyáltalán. Ám védőmaszkként toljuk inkább a jókedvet! Mennyivel vidámabb gondolati kaland, hogy Bajnokok Ligája-csúcstalálkozóra készül a Kisvárda! Az ellenfél a Real Madrid, a BEK és a BL rekordgyőztese, a 13-szoros első.
De a kihívó sem piskóta. Miután túljutott a selejtezőn és a play-offon, a csoportkörben megelőzte a Juventust, a Dortmundot, a Benficát. Miután a 60 ezres Várdaréna még csak most épül, a mérkőzéseket a Puskás Ferenc Stadionba telepítették, a szurkolókat külön vonatok vitték Debrecenig, onnan charter gépek sora érkezett Budapestre. Kisvárdának ugyan csak 16 ezer lakosa van, ám Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, sőt az egész ország megmozdult, hogy lássa a magyar vidék világverő csapatát.
Hát még akkor, amikor megkezdődött a diadalmas egyenes kieséses szakasz!
Igaz, úgy nézett ki, az Atletico Madrid, a csoportmásodikok legerősebbjeinek egyike, a nyolcaddöntőben kivédekezi a veretes várdai vitézeket. A Puskásban gól nélküli döntetlennel ért véget a találkozó, majd a Wanda Metropolitanóban a nyolcvankilencedik percig szintén 0-0-ra állt a mérkőzés, ám a várkerti virtuózok egyike, a brazil Fernando Viana a véghajrában elfektetett mindenkit, még Oblak kapust is, és begurította a továbbjutást jelentő csipke finom gólt. Ekkor már tévétársaságok stábjai lepték el Kisvárdát mind a hanyatló Nyugatról, mind a fénylő Keletről, Azerbajdzsántól Türkmenisztánig. Néhány forgatócsoportot megtévesztett egy helyi apartmanház, amelynek homlokzatán az áll: Éden. A külföldi tévések azt hitték, ez a klub, de mondták nekik, az is az Édentől keletre van.
A negyeddöntőben a Bayern München hiába nyert otthon 2-1-re, a pesti visszavágón a szuper Várda 1-0-ra győzött a csereként beküldött szerb Szimovics góljával. A bajorok mindjárt tárgyalásba kezdtek egy Thiago–Szimovics cseréről, ám a várdaiak túl kevésnek találják azt a plusz 50 millió eurót, amelyet a müncheniek a váltásért felkínáltak. Arról nem szólva, hogy Szabolcsban szívesebben látnák Neymart, ha már a félelmetes Sassa, Lucas Marcolini, Viana brazil trió amúgy is ott van. (A PSG sztárja jönne is, amennyiben barcelonai barátját, Lionel Messit szintén szerződtetné a kisvárosi mamut.) Firminót mellőznék, mert ő az elődöntőben semmit nem mutatott: a Várda a pesti 2-0 után Liverpoolban 1-0-ra nyert, miközben a labdabirtoklás 75-25 százalék volt a javára.
Nem csoda, ha a Real Madridhoz közeli Marca című spanyol napilap a londoni csúcstalálkozó napján – egy héttel az után, hogy az Európa-liga korszakos döntőjében a Felcsút és a Mezőkövesd rivalizált – szokatlan összeállítást jelentetett meg, egybevetve a két együttes játékosait. A Wembley-ben a három brazil mellett két magyar (Dombó, Rubus), két ukrán (Melnyik, Karaszjuk), két román (Ene, Bumba), valamint egy-egy görög (Tszukalasz) és szerb sztárt (Protics) felvonultató Kisvárda az újság szerint nyolc poszton szerepeltet erősebb játékost, mint a királyi gárda, amelyből csupán Sergio Ramos, Casemiro és Toni Kroos tudott „győzni”. Vagyis az esélyek egyáltalán nem azonosak, senkit nem érne váratlanul néhány kijátszott várdai akció- vagy éppen egy Bumba-gól.
Érthető, ha az ötven esztendeje, 1970 áprilisában várossá nyilvánított Kisvárdán azt tervezik: BL-győzelem esetén a települést átnevezik Nagyvárdára.
Hogy mindez csak álom? Semmiképp sem rémálom.
Ha alapja nincs is, rémhírterjesztésért nem foghatnak el.
