Tudjátok, hogy mit csináltok? Tudjátok, hogy mihez asszisztáltok? – kiáltana oda legszívesebben az ember a fideszes képviselőknek, már ha látná értelmét. Egyelőre azonban fölösleges: híven követik Orbánt, bármilyen lépésre szánja is el magát. Nincs, aki figyelmeztetni merné: hohó, vigyázz, mert veszélyes útra tévedtél. Ha lett volna, illetve ha volt is ilyen ember, azt már régen eltávolították, kiközösítették a táborból – esetleg fegyelmezési szempontok alapján köztársasági elnökké emelték. Így aztán maradtak a mamelukok, bólogató Jánosok, megfelelni vágyók.
Sőt: az olyanok, akik eme szándékukban még előre is rohannak; mostanság éppen Szijjártó Péter akarja meghaladni Kovács Zoltán államtitkár teljesítményét. (Csak zárójelben: nem volt ő mindig ilyen, de elég hamar rájött, hogy nem akar egyciklusos képviselő lenni.) Neki, akinek külügyminiszterként, kellő diplomácia érzékkel megáldva a nemzetközi kapcsolatokat kellene ápolnia, óvnia, most az tűnik a legfontosabb feladatnak, hogy mindenkit, aki bírálni mer, a liberális mainstreamhez soroljon. Noha azon kellene iparkodnia, hogy Magyarország megítélése a lehető legjobb legyen, most épp az ellenkezőjét teszi. Habár azon kellene dolgoznia, hogy Magyarország erős tagja legyen az Európai Uniónak, inkább azon fáradozik, hogy a távolság minél nagyobb legyen.
De ebben sincs egyedül. Mindazoknak, akik ma autentikusan megszólalhatnak az Unió ügyeiben, az a dolguk – ezt a leckét bízta rájuk Orbán –, hogy megdolgozzák a hazai közvéleményt, az Unió csak kolonc a nyakunkon. A miniszterelnök kiadta a jelszót: nekünk Európa nem segít, mi csak Kínára meg a Türk Tanácsra és persze a magyar kormányra számíthatunk - és ezt ők igyekeznek maximálisan teljesíteni. Hollik szóvivőtől Deutsch Tamásig ezt visszahangozzák: onnan mi egy fillért sem kapunk a járvány megfékezésére.
És a szöveg – miközben tudjuk, hogy teljes mértékben hazug – nem szolgál mást, mint annak bizonyítását, hogy bennünket csak hátráltat az EU. Bele akar szólni mindenbe, elveszi nemzetünk önállóságát, a baloldali liberális politika szolgálója. Ma még mindig többségben vannak Magyarországon azok az emberek, akik szerint nekünk csakis ebben a közösségben lehet a helyünk, de Orbán már régóta ügyködik azon, hogy ez megváltozzon. És most, amikor még nagyobb szükség lenne az összefogásra, a krízis okozta egészségügyi és gazdasági válság megoldására, elérkezettnek látja az időt, hogy még inkább eltávolítsa az országot az Uniótól.
Nagy erőfeszítéseket tesz – már tett eddig is -, hogy szétzilálja ezt a közösséget, és csakis azért, hogy senki és semmi ne korlátozhassa a hatalmát. A járvánnyal együttjáró veszélyhelyzet kinyitotta számára itthon a totális hatalomhoz vezető kaput, ezen a kapun gyorsan be is lépett, de még mindig ott van az a másik ajtó, amelyet az uniós tagságunk tart zárva. Orbán, egyfajta fordított Kékszakállúként maga akarja ezt is kinyitni, hogy elveszejtsen bennünket.
Tényleg tudjátok, hogy mit csináltok?