Kihalt utcák, maszkos alakok karneváli hangulat nélkül, félelem a lelkekben a jövőtől. Mi lesz velünk, a szeretteinkkel, az állásunkkal, a gazdasággal, és egyáltalán a modern nyugati világgal? Visszatér-e az élet a normális kerékvágásba, vagy valami új állapot fog kialakulni ebből a válságból, és ez rossz lesz-e, vagy jó? Egy, az élet és élettelen határán létező apró organizmus váltja ki e riadt gondolatokat sokakban. A modern idők legkomolyabb járványhelyzetével állunk szemben. Eddig ilyesmi csak Hollywood fantáziavilágában történt meg, de most megjelent a maga fizikai valójában. Egy láthatatlan ellenséggel állunk szemben, ami, ha a modern tudomány előtti korban rontott volna ránk, hatalmas pusztítást vihetett volna végbe. Ma már tudjuk, hogy egy vírus terjed rohamléptekben és szedi áldozatait szerte a világban. E tudás teszi lehetővé, hogy éljünk a védekezés lehetőségeivel, kezdve a higiénia és a távolságtartás fontosságának felismerésétől az orvostudomány biztosította eszközök igénybevételéig. A járvány kezdetén több ország elbagatellizálta a problémát és nem foganatosított jelentős megelőző intézkedéseket. Mára a helyzet alapvetően megváltozott, a késlekedő államok menteni próbálják a menthetőt, felismerték ugyanis, hogy a tétlenség, vagy egy hibás elképzelés túl sok emberáldozattal járna. A probléma persze nem ilyen egyszerű. Észszerű érvek szólnak amellett is, hogy egy viszonylag rövid ideig tartó nagyobb pusztítás hosszútávon több emberéletet menthet meg, és így a gazdasági összeomlás is elkerülhető. Sokan azt vizionálják, hogy e járványnak nem csupán komoly egészségügyi és gazdasági következményei lesznek, hanem a lecsengése után másképpen is fogunk élni. A pozitív szemlélet azt emeli ki, hogy a gazdaság, az oktatás, és a társadalmi élet egyéb területei lehetőséget kapnak arra, hogy átálljanak a modern kor követelményei szerinti működésre. A történelmi tapasztalat azonban aggodalomra is okot adhat, hiszen a nagy krízisek gyakran váltak az ordas eszmék melegágyaivá.
KORONAVÍRUSOK
A vírusok az evolúciós princípiumot legtisztábban képviselő organizmusok: kizárólag a mindenáron való szaporodás érdekli őket. Hét humán koronavírus faj ismert, melyek közül négy már régebb óta jelen van az emberi populációban. Ez utóbbiak enyhe, megfázásszerű tüneteket okoznak, s a szezonális (endémiás) influenzavírusokhoz hasonlóan a hideg évszakokban fertőznek tömegesen, majd nyárra elcsendesülnek. A három másik koronavírus az utóbbi években került át állatokról az emberre (ez az ún. zoonózis) és fertőzésük jóval komolyabb egészségügyi kockázatot jelent. A súlyos akut légzőszervi szindróma (SARS) vírusa, a SARS-CoV-1 egy cibetmacska fajról került át az emberre és okozott egy Kínából kiinduló járványt 2002-03 között, melynek során 8000 ember fertőződött meg, s 770 halálos áldozattal járt (~10 százalékos mortalitás). A közel-keleti légúti koronavírus (MERS-CoV) Szaúd-Arábiában került át az emberre - valószínűleg tevéről - és okozott járványt 2012-ben. E vírus halálozási rátája még durvább (~33 százalékos), de szerencsére, nem sok embert fertőzött meg, viszont szemben a SARS vírusával, többször újra felbukkant és a meleg időjárás sem gátolja a terjedését. A jelenlegi COVID-19 elnevezésű világjárványt (pandémiát) a SARS-CoV-2 koronavírus okozza, mely a SARS-CoV-1 közeli rokona, de attól enyhébb tüneteket okoz, viszont sokkal gyorsabban terjed. Ezt a vírust az előző év vége felé észlelték a kínai Vuhan városban. Mindkét SARS vírus a köpenyükben található tüskefehérje (S protein) receptor-kötő doménjével (RKD) kapcsolódik a sejtek felszínén elhelyezkedő ACE2 receptorhoz, ami a vírus sejtbe való bejutásának első lépése. Jelenlegi tudásunk szerint, maga a SARS-CoV-2 eredetileg egy denevér-vírus lehetett, amely az említett S protein RKD-jét egy tobzoskában élő koronavírustól szerezte meg. Hogy hogyan találkozhatott e két faj vírusa egymással? Talán egy leveses tálban.
A BETEGSÉG TÜNETEI
A SARS-CoV-2 általi fertőzés sokaknál csak köhögéssel, hőemelkedéssel, fejfájással, esetleg kötőhártyagyulladással jár, de kialakulhatnak az influenzához hasonló szimptómák, mint pl. izomfájdalom, levertség, magasabb láz is. A betegség tünetei közé nemrég bekerült a hasmenés, valamint a szaglás és az ízérzékelés ideiglenes elvesztése is. A legsúlyosabb tünetek azoknál alakulnak ki, akiknél a fertőzés a tüdőgyulladás stádiumába kerül, amire legnagyobb a kockázat az immunológiai problémákkal, vagy tüdő-, szív- és cukorbetegséggel rendelkező, elsősorban idős emberek esetében. A dohányosok is veszélyeztetettek, melynek fő oka, hogy a dohányzás csökkenti a hörgők öntisztulási képességét. A betegség súlyos állapotát nem közvetlenül a vírus által okozott károsodások, hanem a túlzott immunválasz (citokin vihar) okozza, amely tüdőgyulladással jár, s ennek során a hörgőcskék folyadékkal telnek meg, ami akadályozza a gázcserét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az immunválasz mérséklése terápiás hatást gyakorolna, hiszen akkor a vírus által okozott károsodások kerülnének előtérbe. Ráadásul, a sérült tüdőfelületeket baktériumok is megtámadhatják, melyek közül az antibiotikum-rezisztensek különösen veszélyesek. A gyulladt tüdő nem képes ellátni funkcióját, ezért a páciens lélegeztető gépre kerül, ezzel biztosítva több oxigént, így időt és egyben esélyt, hogy az immunrendszer legyűrje a vírust.
MUTÁCIÓ, A VÍRUSOK KÉTÉLŰ FEGYVERE
Amikor egy kórokozó egyik fajról egy másikra kerül át, gyakran okoz súlyos betegséget, melynek oka az, hogy a parazitának még nem volt kellő ideje alkalmazkodni az új gazdaszervezethez. Egy légi úton terjedő vírusnak azonban nem érdeke, hogy komoly betegséget okozzon, hiszen akkor fennáll a veszély, hogy a fertőzött személlyel együtt pusztul el. Az a vírus sikeresebb, ami csak enyhe tüneteket okoz, s ezáltal hagyja, hogy a gazdaszervezet tömegközlekedésen utazzon, járjon moziba, étterembe, társaságba, magyarul, érintkezhessen másokkal. A vírusevolúció tehát egyértelműen a virulenciacsökkenés irányába mutat. A vektor (pl. szúnyog, vagy bolha) útján terjedő kórokozók esetében viszont az a kedvező, ha a páciens vére tele van velük, súlyos betegséget okozva ezáltal, hiszen így könnyebben átkerülhet a rovarba, majd ebből egy újabb emberbe. Az érem másik oldala, hogy a mutációk révén a vírus főbb felszíni antigénjei is megváltozhatnak, s ezáltal a korábbi fertőzés vagy a védőoltás által szerzett immunitás a következő járvány idején már nem fog védettséget biztosítani. A vírusoknak jóval nagyobb a mutációs rátájuk a gazdaszervezeténél, mivel sokkal rövidebb a generációs idejük és nincs a mutációkat kijavító mechanizmusuk (ez alól a koronavírusok éppen kivételek, bizonyos fokú hibajavító képességgel rendelkeznek). De a túl nagy mutációs ráta sem jó, mivel tönkreteheti a vírusok génjeit. Létezik tehát egy optimális arány. Egy friss tanulmány szerint a SARS-CoV-2 mutációs gyakorisága alacsony. Ez jó hír, mert bizakodhatunk, hogy a megszerzett immunitás védeni fog, ha újra fellángol a járvány. A vírus gyengüléséhez pedig nem szükséges magas mutációs ráta, mert, szemben egy új szerkezet vagy funkció kialakításával (immunitás kicselezése), ezek elveszítése jóval többféleképpen megvalósítható.
ELŐZŐ JÁRVÁNYOK
Korábban a mostaninál jóval komolyabb hatású pandémiák is előfordultak. A pestisjárványt a Yersinia pestis nevű baktérium okozta, mely minden újraéledésével milliókat ölt meg. Ezek közül a legismertebb a Fekete Halál-járvány volt 1347-1351 között, mely 200 millió ember halálát okozta. A halálozási adatokat az adott kor populációméretének figyelembevételével kell értékelni. 50-60 millió áldozatot követelt a himlővírus által okozott járvány a második ismert fellángolása idején (1520 környékén). Az 1918-19-es spanyolnátha hasonló nagyságrendű halált okozott. Ma az AIDS szedi áldozatait, a 80’-as évek eleje óta eddig közel 30 millióan haltak meg e betegségben. A korábbi SARS-, a MERS-, az Ebola- és Marburg-vírus járványok kevés áldozattal jártak, riadalmat a magas halálozási arány okozott. A szakmát egy gyorsan terjedő, magas mortalitású influenzajárvány lehetősége aggasztja. Ilyen lehet a madárinfluenza, amely emberre kerülve 60 százalékos halálozási arányt is elérhet. Szerencsére, a vírus még nem volt képes megoldani az emberről-emberre terjedés problematikáját, habár korlátozott átvitelről vannak már adatok.
A COVID-19 JÁRVÁNY
A jelen járvány az influenzához hasonlóan gyorsan terjed, de míg az utóbbi halálozási rátája csupán 0,1 százalékos, addig a koronavírus esetében ez 3 százalék körüli érték lehet (változhat, ha megismerjük a tünetmentes populáció nagyságát). Nagy kérdés, milyen módszerrel tudnánk megállítani a vírust úgy, hogy az lehetőleg ne járjon a gazdaság és a társadalmi struktúrák összeomlásával. A lehetőségek skálájának egyik végpontján a semmittevés áll, a másikon pedig a radikális hatósági korlátozások, totális kijárási tilalommal. Az első lehetőséghez közeli álláspontot képviselt eleinte az Egyesült Királyság, Hollandia és Svédország. A stratégia lényege, hogy hagyjuk terjedni a járványt az egészséges fiatalok és középkorúak között, de közben elszigeteljük a betegeket és az időseket. A feltételezések szerint, az így kialakult nyájimmunitás védelmet jelent a fogékonyak számára is. A komolyabb intézkedések során bezárják az iskolákat, lezárják a határokat, kialakítják az otthoni munka feltételeit, kijárási korlátozásokat vezetnek be, s közben nagy volumenben tesztelik a potenciálisan fertőzötteket. Ezt teszi pl. Németország. A még radikálisabb modellt alkalmazók azonnal hermetikusan elzárják a fertőzési gócokat, azon belül pedig elszeparálják az embereket is egymástól, majd, a járvány alakulásától függően, fokozatosan lazítanak a szigoron. Ezt teszi pl. Kína, Dél-Korea és Japán. A súlyos egészségügyi kockázatok miatt a kezdetben enyhe csillapítást alkalmazó országok is fokozatosan szigorítani kezdtek. Ma már csak a svédek tartanak ki az eredeti koncepció mellett. A szigorúbb beavatkozások nem a nyájimmunitásra, hanem az időnyerésre, a járványgörbe ellaposítására játszanak. Ha ugyanis több idő áll rendelkezésre, akkor az egészségügy adott kapacitása több beteget képes ellátni. Idő kell az ellenszer kifejlesztéséhez is, és talán a közelgő meleg is csökkenti a járvány tombolását. Mivel a vírus a trópusokon és a déli féltekén is terjed, a járvány feltehetően nem áll majd le nyáron. Hozzáteszem, itt nem kizárólag tudatos stratégiákról van szó, hanem a kormányok attól való félelméről is, hogy a szociális távolságtartás komolyabb verzióinak alkalmazását és a gazdaság totális leállását nem fogadják el a választópolgárok; persze, a rossz válságkezelésre ugyanez áll. A válság elhúzódása viszont hosszútávon mérne még komolyabb csapást a gazdaságra. A megfelelő stratégia egy komplex probléma, sajnos egyik sem jelent tökéletes megoldást. A kérdés inkább az, melyik a kisebbik rossz. A radikális elfojtáson alapuló stratégia fő problémája, hogy a populáció nagy része nem esik át a fertőzésen, tehát nem lesz védett a vírussal szemben, ami ezért bármikor újra támadhat. A vírus evolúciója azonban így lelassul, ami jó, ha azt nézzük, hogy kisebb az esélye egy új törzs vagy új immunvédekezést kikerülő variáns kialakulásának, de persze ilyenkor nem is mérséklődik hatékonyan a vírus virulenciája. A másik stratégia nyájimmunitása sem garancia a járvány eltűnésére, mert a nagyszámú fertőzött lehetőséget adhat egy új genetikai variáns létrejöttének, ami ellen nem véd a megszerzett immunitás. A koncepció kidolgozásánál figyelembe kell venni, hogy a nem a vírussal kapcsolatos betegségeket is kezelni kell: egy időben elnyúló járvány jelentősen meghosszabbítja a mentőautóra való várakozási időt, ami egy infarktusos vagy balesetes páciens számára végzetes lehet; az intenzív ágyak sem lesznek hozzáférhetőek, és a daganatos betegekben sem tudják elfojtani a rák terjedését.
A spanyolnátha ellen az amerikai városok eltérő módon védekeztek. E járvány során szerzett tapasztalatok tanulságosak lehetnek a koronavírussal szemben. A legfőbb tapasztalat az volt, hogy a szociális távolságtartás időbeni bevezetése radikálisan lecsökkentette a halálozási rátát, főleg, ha sokáig fenntartották a szigort. Ezt tette pl. New York. Philadelphia kissé megcsúszott a korlátozások bevezetésével, és rövid ideig tartották fenn azokat, ezért igen magas lett a mortalitás, de később lényegében nem tért vissza a járvány. San Francisco jelentős késéssel vezette be a karantént és az egyéb távolságtartó intézkedéseket, de Philadelphiánál tovább tartotta azokat életben, melynek kettős eredménye lett: közepes mortalitás és a járvány későbbi visszatérte. St. Louis nem korlátozott elégséges ideig, emiatt újraéledt a járvány, de a második hullámban is bevezette e módszert, s így itt is kedvező statisztika született.
TESZTELÉS ÉS ELLENSZER
A vírusok tesztelésének legpontosabb módszere a szekvenáláson alapul, mivel ezzel lehetséges a bázissorendek megállapítása. E metodika ma még lassúbb és költségesebb, mint a polimeráz láncreakció, vagy annak egy valós idejű detekciót lehetővé tevő verziója (RT-PCR). A SARS-CoV-2 vírust jelenleg ez utóbbi módszerrel mutatják ki az orr- és szájgaratból vett mintából, egy olyan módosítással, hogy a vírus RNS-t először átírják DNS-sé és ezt követően végzik a sokszorozást RT-PCR-el. A tüdőgyulladás CT-vel is kimutatható, bár ezzel a gyulladás okáról nem kapunk információt. A vérből, antitestek vizsgálatával azt tudjuk megállapítani, hogy nemrég (IgM) vagy korábban (IgG) fertőzöttek voltunk-e az adott vírussal. E szerológiai vizsgálat tömeges alkalmazása igen fontos lenne, hiszen jelenleg fogalmunk sincs hány ember esett át a fertőzésen, akár tünetmentesen, és így nem tudjuk pontosan mekkora veszélyt jelent a vírus. A napokban több cég is néhány perc alatt elvégezhető teszteket állított elő, de a működésük részleteiről egyelőre nincs túl sok információ. A hatóságok, a jelen helyzetre való tekintettel, igen gyorsan engedélyezik ezeket.
A teszteknél sokkal több idő a terápiás szerek kifejlesztése, mivel itt a hatásosság mellett a biztonságosságot is igazolni kell állat- és emberkísérletekkel. A rendkívüli helyzet miatt néhány lépés talán kihagyható, s így a tesztelés lecsökkenthető 1-1,5 évre. A védekezésnek két formája van: a megelőzés és a terápia. A védőoltások a megelőzés eszközei. A fertőzésen átesett személyekből antitesteket lehet kinyerni és ezeket terápiára alkalmazni (ezt nevezzük passzív immunizálásnak). A gyógyszeripar hagyományos kismolekula-alapú szerei elsősorban terápiára alkalmazhatók. Ezek teszteléséhez, még lazább biztonsági követelmények esetén is évek szükségesek. Emiatt azt a stratégiát alkalmazzák, hogy a más RNS vírusoknál (HIV-, Ebola-, Marburg-vírus, influenza) több-kevesebb sikerrel bevált szerekkel próbálkoznak. Részleges hatás is fontos lehet, hiszen a szerzett immunitás egyik legfontosabb tényezője az idő, ami életmentő lehet, ha sikerül megnyújtani. A kínai tapasztalat szerint egy malária-ellenes szer, a klorokin hatására hamarabb következik be a betegséget követő felépülés. Viszont e készítmény nagy dózisban való alkalmazása igen komoly mellékhatásokat produkál (a szem ideghártyájának visszafordíthatatlan károsodása), tehát aktuális használata csak orvosi kontroll mellett ajánlatos. Fontos lehet, hogy, az Alkaloida Vegyészeti Gyár jóvoltából hazánk e szer egyik legnagyobb exportőre a világon. A BCG védőoltással is próbálkoznak Hollandiában és Ausztráliában, de ennek protektív hatása egyelőre még nem kellően igazolt. Ha működik, az jó hír lehet számunkra, mivel hazánkban a TBC ellen már 1954 óta oltják a gyermekeket. Habár az eredeti megfigyelés szerint ez a védőoltás egy évig hatásos a koronavírussal szemben. Érdekes magyar megközelítés: olyan fúziós fehérjét állítottak elő, amelynek egyik fele az ACE2 receptor S fehérjéjéhez kapcsolódó része, a másik pedig egy koronavírust felismerő antitest. E kimérafehérje egyrészt megköti a vírust, másrészt elősegíti a falósejtek által való felismerést. Még nem tudni, működik-e.
TÉVES INFORMÁCIÓK
A járvány kitörésekor gyakori érv volt, még szakmai körökben is, hogy eltúlozzuk az aggodalmakat, hiszen egy influenzajárványnak sokkal több áldozata szokott lenni. Igen ám, csakhogy ezt az adatot a járvány lecsengését követően állapítjuk meg, a koronavírus-járványnak viszont még most is az elején járunk. A zavarosban halászó vállalkozások is próbálkoznak a profitnöveléssel. Orvosi diplomával rendelkező vitaminkereskedő lubickol vírussal teli virtuális fürdőkádban, s ajánlja megadózisú termékeit. Hatástalan gyógynövényeket és homeopátiás készítményeket keringetnek a köztudatban. Téves elképzelés, mely szerint a szauna, vagy a forró fürdő hatásos a vírus ellen. Csakúgy a gyakori vízivás, a sós vízzel való orröblítés és az egész test alkohollal való mosása is hatástalan. Nem a fertőzés jele, ha valaki vissza tudja tartani a lélegzetét köhögés nélkül bizonyos ideig. A számok alapján, még a pápai ima is hatástalannak bizonyult a vírusterjedéssel szemben.
TÁRSADALMI HATÁSOK
A járvány a digitális forradalom idején csapott be, ami, ebből a szempontból szerencsés, mert az emberek közötti kapcsolat fennmarad még kijárási tilalom esetén is. A helyzet persze nem tökéletes, hiszen a kapcsolatokban, illetve a közösségi és kulturális életben fontos a személyes jelenlét. Az aggodalmak szerint a gazdaság legtöbb szegmensére hatalmas csapás lesz az elhúzódó járvány: recesszió, infláció, vállalati krach, munkanélküliség, stb. Sokan azonban pozitív változásokat is remélnek nem csupán a gazdaság, hanem az oktatás, a bürokrácia, és a társadalmi élet egyéb területein: ésszerű, költség- és munkakímélő hatékony megoldások, új típusú vállalkozások, modern oktatási módszerek, a bürokrácia egyszerűsítése, stb. Egyesek e helyzetet az 1929-es gazdasági világválsághoz hasonlítják. Az a krízis világégéshez és embercsoportok szisztematikus kiirtásához vezetett. A válság a szélsőséges eszmék táptalaja. A modern nyugati civilizáció fokozatosan felszabadította az ember jó biológiai ösztöneit és elnyomta a rosszakat. Óvni kellene ezt. A vírus előtti világtrend sajnos nem pozitív irányba mutatott. Kérdés, hogy e tendenciák fognak felerősödni, vagy megfordul az irány. Más szavakkal, ez az apró organizmus vajon a ráció vagy az irracionalizmus felé billenti majd a társadalmi fejlődés mérlegét?
ZÁRSZÓ
A koronavírus talán alapvető, de nem kataklizmatikus változásokat fog okozni az élet szinte minden területén. Alkalmazkodni fogunk hozzá, a kérdés csupán az, hogy milyen árat fizetünk ezért. Elméletileg az is lehetséges, hogy a járvány váratlanul leáll, a világ megrázza magát, és folytatódik minden a régi módon. Ez azonban nem valószínű. Fontos összefüggések vonhatók le az amerikai nagyvárosok spanyolnátha-járvány idején alkalmazott stratégiáinak összevetéséből: korán és sokáig fenntartani a szociális távolságot, illetve újra bevezetni e korlátozást, ha ismét fellángolna a járvány. A harc frontvonalában az orvosok és ápolók mellett a tudomány és annak művelői állnak. A járvány lezajlása után érdemes lenne újragondolni e szféra anyagi és erkölcsi megbecsülésének kérdését. Az innováció és a világ megismerésének élharcosai igen méltatlan helyzetben vannak mindkét tekintetben, még a fejlett országokban is. Rendkívül irritáló a különböző celebritások nagyságrendekkel nagyobb jövedelme és társadalmi megbecsültsége a kutatókénál. Állami feladat lenne a legtehetségesebb fiatalok tudományos pályára való motiválása. E pillanatban azonban a legfontosabb, hogy időt nyerjünk a vírus megismerésére, és hogy ennek alapján kidolgozzuk a védekezés hatékony módszereit.
