Texas állam képviselője, Tom Moore (1918–2017) javasolta az austini törvényhozóknak, hogy határozatban fejezzék ki egy érdemdús férfiú iránti megbecsülésüket. Barokkos megfogalmazású indítványában méltatta Albert deSalvo, „e könyörületes úriember elszántságát és buzgalmát”, továbbá „hazájának, államának és szűkebb közösségének tett önzetlen szolgálatait”. Emlékeztetett, Massachusetts már „hivatalosan elismerte tetteit, valamint rendhagyó eljárásait a népességszabályozás és az alkalmazott pszichológia területén”.
1971. április elsején a honatyák egyhangúlag támogatták az előterjesztést. Ekkor azonban Moore szót kért, és közölte, hogy csak beugratás volt: a tisztelt képviselőtársak nyilvánvalóan úgy szavaztak, hogy el sem olvasták a tervezetet. Ha elolvasták volna, bizonyára szemet szúr nekik a név, amelyet az idő tájt mindenki ismert az Egyesült Államokban. Albert deSalvo (1931–1973) ugyanis nem más, mint a bostoni fojtogató.
A hírhedt bűnöző már négy éve töltötte életfogytiglani börtönbüntetését, többrendbeli nemi erőszak miatt. Ügyvédei beszámíthatatlannak akarták nyilváníttatni, ám az elmeorvosi vizsgálatok közben megszökött a rabkórházból. Három napos hajtóvadászattal kapták el, és az állam legszigorúbban őrzött fegyházába, Walpole-ba zsuppolták. Akkor és ott, a rács mögött következett az igazi szenzáció: zárkatársa egy napon azt állította, deSalvo elárulta neki, hogy tizenhárom nőt ölt meg Bostonban és környékén.
Pár év múlva halálra késelték a börtönben. Az 1962–64 közötti gyilkosságokért nem ítélték el, bűnösségét azóta sem sikerült egyértelműen bizonyítani. Pedig évtizedek múltán még exhumálták is a holttestét. A DNS-vizsgálat igazolta a tettességét a legismertebb áldozat, Mary Sullivan esetében. Hogy a többiek megölése is az ő lelkén szárad-e, kétséges. A gyakoribb ellenérvek: alaptalanul „dicsekedett” a cellában, fecsegése ellentmondásos, a tanúskodó rabtárs pedig szavahihetetlen, előnyökre játszott a drámai leleplezéssel. Plusz a rendőrség le akarta zárni a kínosan elhúzódó, eredménytelen nyomozást.
Bármi legyen is az igazság, az évszázad bűnügyének kikiáltott sorozatgyilkosság médiasztárt csinált DeSalvóból. Amerika első számú közellensége lett, a kriminalisztika történetének hírhedt figurája, neve mellett az epitheton ornans: a bostoni fojtogató. Így hát teli szájjal röhögött az ország a lóvá tett texasi politikusokon, akik ünnepélyesen felköszöntötték „e könyörületes úriembert”. Akadt, aki ízetlennek találta a viccet, de a nép inkább azon háborogott, hogy a honatyák simán megszavaznak bármi hülyeséget.
Az austini troll, aki államügyészből lett a Dallashoz közeli McLennan megye képviselője, nem állt le provokatív akcióival az állami törvényhozásban. Még ugyanabban az évben, 1971 őszén vesztegetéssel gyanúsította meg Gus Franklin Mutscher házelnököt. Jókora botrány kerekedett, belebukott néhány nagykutya, köztük a kormányzó. A házelnököt bíróság elé állították, és öt év felfüggesztett börtönre ítéltek. Moore képviselő komoly mókamester volt, korrupt politikusokkal nem ismert tréfát.