Százszámra pusztulnak a púposfókakölykök a Balti-tenger észtországi és lettországi partvidékén az évtizedek óta első jégmentes tél miatt.
A púpos fókáknak szükségük van a szaporodáshoz, a kölykeik felneveléséhez a jégre, ahol kellő távolságra vannak a ragadozóktól, például a farkasoktól és a rókáktól. Jég hiányában a fókák olyan apró szigetekre kényszerülnek, amelyeket normális körülmények között kerülnének, ami túlzsúfoltságot okoz, szétzilálja a tenyészidőszakot és csökkenti az újszülöttek túlélési arányát.
Vannak olyan szigetek, amelyek teljesen fehérek a fókakölyköktől. Soha korábban nem láttak ilyet – mondta el a Reutersnak Mart Jussi, aki harminc éve tanulmányozza a fókákat. A kutató szerint a nagyobb szigetek némelyike olyan túlnépesedett, hogy ott a kölykök halálozása arányának legalább ötven százaléknak kell lennie. Az alacsony túlélési ráta oka részben az, hogy a túl nagy tömegben a kölykök könnyebben elveszítik anyjukat és nem jutnak elegendő élelemhez.
A Balti-tenger partján évente mintegy háromezer fókabébi születik, és Mart Jussi szerint a legtöbbre most a közeli halál vár. Idén tavasszal súlyosbítja a problémát a koronavírus-járvány, amely miatt az észt kormány megtiltotta az utazást a szárazföld és a szigetek között, így a kutatók sem utazhatnak a helyszínre.
A lett természetvédelmi ügynökség naponta több száz bejelentést kap tengerparton felbukkanó olyan fókákról, amelyek normális körülmények között jégtáblákon élnének. - Több a parton a fóka mint valaha – mondta Agnese Balandina, az ügynökség szakértője.
