A „rendes”, azaz járvány előtti életünk szabályai, amelyek ellen talán lázadoztunk, keretet, igazodási pontokat adtak a napjaink szervezéséhez. Ha munkahelyre jártunk, nem kellett gondolkodnunk, mikorra kell beérni és az is adott volt, hogy meddig kell ott lenni, ahogy az sem volt kérdés, hogy mivel töltsük az időt. Most azonban már csak annyi biztos, hogy mit kell megcsinálni, esetleg milyen határidővel, így sokkal nagyobb a felelősségünk. Van esély, hogy szétcsúszunk, túlterhelődünk, nem tudjuk elvégezni a feladatot, nem sikerül tartani a határidőket.
Beszorultunk
A megszokott keretek elvesztése okozhat „fonalvesztést”, annál is inkább, mert sokaknál „zavaró körülmények” - nyüzsgő család: kicsi vagy otthon tanuló gyerekek, tornyosuló házimunka, korábban halogatott teendők - is kihívást jelenthetnek. Mindezek a járványhelyzeten felül is szorongást, éjszakai felébredéseket, egyfajta folyamatos „beszorítottság-érzést” is eredményezhetnek. Az átvészeléshez több önfegyelemre, felelősségvállalásra, proaktívabb hozzáállásra, magasabb szintű felnőttségre van szükség.
Legyen napirend
Az otthoni munkavégzés egyik előnye, hogy megspórolhatjuk az utazásra szánt időt, a dugóban idegeskedést, a tömegközlekedés nehézségeit. Az egyik legfontosabb szabálya pedig, hogy legyen napirendünk, ez hosszútávon kapaszkodót, a bizonytalanságban biztosat jelent. Alapvetés, hogy keljünk ki az ágyból és végezzük el a megszokott rutinfeladatokat: reggelizés, kávézás, zuhanyzás és felöltözés. Nem ajánlott ugyanis egész nap pizsamában maradni, ha nem is veszünk fel kiskosztümöt, illetve öltönyt, még az otthoni, „játszóruha” viselése segíthet megkülönböztetni az éjszakát és a nappalt. Jó megoldás lehet, ha ugyanakkor, vagy csak kicsit később kelünk fel, mintha dolgozni mennénk, és az így „megnyert” időben tornázunk, jógázunk, meditálunk vagy csak átgondoljuk a napot. Tervezzünk be rövid munkaközi szüneteket és legyen ebédidő, valamint legyen világos a határ, hogy meddig tart a munka. Ha térben nem is tud, időben mindenképpen különüljön el a magánélet. Fontos lehet az is, hogy a munkaköri kötelességek és az otthoni teendők ne folyjanak össze.
Szedjük össze, mi tesz összeszedetté!
Ki kell tapasztalni, mitől vagyunk összerendezettek. Ehhez önismeretre, önmagunkkal szembeni nyitottságra és önmegfigyelésére van szükség. Érdemes magunkba nézni és végiggondolni, hogy mi segít a figyelmünket irányítani, koncentrálni, és mitől tudunk ellazulni, kikapcsolni. Ehhez számtalan segítséget találhatunk az interneten.
Játsszunk a szabályokkal!
„Nem kell, hogy minden egyes nap ugyanúgy teljen, alakítsuk ki a saját szabályainkat!” - hangsúlyozta a mentálhigiénés szakember. Kiváló lehetőség ez a helyzet arra, hogy rájöjjünk, hogy egy-egy napon belül mikor vannak a produktívabb időszakaink. Ha figyelünk a szervezetünkre, észrevehetjük, hogy ugyanúgy jelzi a pihenőigényét, ahogy az éhséget vagy a szomjúságot. Sokan, ha ebéd után beiktatnak egy félórás pihenőt, még este is hatékonyak tudnak lenni. Önmagunk és családtagjaink megfigyelése és az erről való kommunikáció egy-két hét alatt segíthet megalkotni a leghatékonyabban működő kereteket, amelyeket később is lehet alkalmazni, a munka, vagy iskolai elfoglaltságok típusával és jellegével összehangolva.
Legyen munkahelyünk
A határok megtartását az is támogathatja, ha van a lakásban kijelölt „munkahelyünk”. Fontos, hogy ez kényelmes legyen, és bár elsőre jó ötletnek tűnhet, nem biztos, hogy a kanapé nyolc órán keresztül is alkalmas a munkavégzésre. Inkább válasszunk egy kényelmes széket, és toljuk oda egy asztalhoz. A videós meetingekre kijelölhetünk egy másik helyszínt, ahol nem elsősorban a kényelem, hanem az elszeparálhatóság, a nyugalom a fő szempont. Nem árt tudni, hogy munkavégzés közben mindenkinek más az ideális zajszintje: van, aki szereti ha duruzsolnak körülötte, mások szerint könyvtári csendben lehet a legjobban haladni. Ebben nagy segítség lehet az interneten fellelhető sok háttérzaj és a fülhallgató, amellyel a többiek zavarása nélkül is hallgathatjuk a kedvenc zenéinket.
Képpel is beszéljünk!
Az otthoni munka elszigetelhet, magányossá tehet, ezért érdemes fokozottan figyelni a munkahelyi kapcsolatok fenntartására is. Ne csak e-mailben osszunk meg információkat, telefonáljunk, skype-oljunk, képpel is, az élőbb beszélgetések és a kevesebb félreértés érdekében. Cseteljünk is a kollégáikkal, mintha együtt kávéznánk, és osszunk meg a munkától független történéseket, érzéseket is. Bár eleinte furcsa lehet, hogy magunkat is látjuk beszélgetés közben, ajánlott minél többféle módon: hanggal és képpel is kommunikálni a családunkkal és a barátainkkal is, mert így jobban oldódik a stressz.
Fontos, hogy akkor se legyen egyetlen összefüggéstelen massza az egész nap, ha nem végzünk munkát. Ilyen esetben sem javasolt hosszan tartó tétlenség. Találjuk meg az egyensúlyt anélkül, hogy bármelyiket: a lazítást és az aktivitást túlzásba vinnénk. A takarítás, pakolás, ruhatár szortírozás, kertészkedés – a korábban halogatott feladatok – elvégzésével most két legyet is üthetünk egy csapásra: kipipálhatjuk, és a lelki egészség megőrzését is segítjük, de fontos, hogy a kikapcsolódásnak is adjunk megfelelő teret, időt – fűzte hozzá a mentálhigiénés szakember.
