Amíg lakhelyelhagyási, illetve kijárási tilalom nem szorítja rá az embereket, addig nem hagy alább a boltba járkálási kedv, és az sem dolgozik feltétlenül otthonról, aki megtehetné – a magyarokat ugyanis hamis biztonságérzet hagyja át, noha látszólag tisztában vannak a veszély nagyságával. Így merőben elkülönül a fejekben a kollektív és az egyéni jövő. A Népszava megbízásából mérő Publicus Intézet úgy találta: az emberek 63 százaléka százaléka bízik benne, hogy ő maga nem kapja el a koronavírust, miközben a polgárok több mint háromnegyede biztos benne: tömegeket fog megfertőzni a kórokozó.
És a durva járványt váró, mintegy 7,5 millió magyarnak akkor nincs gond a realitásérzékével, amikor a bevezetett és a várható kényszerintézkedésekről van szó. Például a családok zömét érintő „iskolabezárások” kapcsán csak 17 százalék kergeti azt az illúziót, hogy ez egy rövid távú, egy hónap alatt megoldódó helyzet. 66 százalék úgy látja, hogy legalább két-három hónapig (praktikusan a tanév végégig) nem nyitnak újra az oktatási intézmények. Ugyanez a 7,5 milliós kör abban is biztos, hogy még számos korlátozással kell szembenéznie. Az már más kérdés, hogy ezeket mennyire tartja indokoltnak.
A kijárási tilalmat a párttáborok közül a Fideszé fogadja el a legkevésbé: a kormánypárti szavazók negyede szerint ilyesmire semmi szükség. Ebben két tényező játszhat szerepet. Az egyik, hogy a Fidesz bázisa a kisvárosokban és a falvakban sokkal erősebb, mint a többi politikai erőé, ahol egyelőre a vírus mérsékelten van jelen – legalábbis a kormányzati kommunikáció szerint, aminek hitelességét megkérdőjelezi, hogy a nem hajlandó a fertőzöttségről területi adatokat közölni. A másik, hogy a kormánypárt támogatói között sok az idős. Márpedig az említett kijárási tilalmat élethelyzetük okán a vállalkozók – munkák és ügyfelek elmaradása miatt – továbbá a nyugdíjasok ellenzik a leginkább, 25-27 százalékos arányban.
Az idősek motivációjáról sokat elárul, hogy ők ellenzik legjobban (39 százalékos arányban) a plázák és a „nem élelmiszerboltok” esetleges bezárását is. Az, hogy a nyugdíjasok nagyon nehezen adják fel bevett szokásaikat, nem egyfajta „vírusdac”, inkább azt jelzi: sokan a végletekig ragaszkodnak az életüket színesítő kevés ingerhez. Legalábbis addig, amíg a járvány tömegessé nem válik, és nem csak „elvi” veszélyt jelent. (A pártok közül a Fidesz támogatói – 32 százalékos arányban – közül szeretnék a legtöbben, ha nyitva maradnának a nem élelmiszerboltok. Ebben az esetben is az a megfejtés, hogy a kormánypárt hívei között felülreprezentáltak az idősek.)
A tömegközlekedés – a BKV-, a MÁV-, a Volán- és a helyi járatok – korlátozását azonban már nem csak a nyugdíjasok nem tolerálnák. Persze ebben az esetben is ők elleneznék a legkeményebben (65 százalék), de az alkalmazottak 44, a vállalkozók 33 százaléka nem értene egyet egy ilyen korlátozással, ami a munkavégzést veszélyeztetné. A diákok 53 százaléka protestál egy ilyen felvetés ellen, noha az iskolát már nem kötelesek felkeresni.
